A XVIII. században Grassalkovich Antal által épített gödöllői pazar kialakítású barokk kastélyt a kiegyezés után a magyar állam adta koronázási ajándékul a császárnak és feleségének. Felújították, és fejlesztették a környékét. Mivel Ferenc József kedvelte a vadászatot, a vadban gazdag területre egy kisebb vadászkastélyt álmodtak a magyar urak azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az uralkodó több időt töltsön Magyarországon, s így talán jobban megkedveli birodalmának ezt a területét és a magyarokat is.

Das ist ein Skandal!
Az építkezés levezénylésével Lónyay Menyhért pénzügyminisztert bízták meg, aki a legnagyobb titokban irányította a munkákat, s csak akkor jelentette be a császárnak és a nagyközönségnek a vadászkastély felépültét, amikor az elkészült. 1870-ben a bozótból font "bársonyfüggöny" széthúzása után azonban elszabadultak az indulatok. Nagy volt a megdöbbenés, s a remélt óriási öröm helyett hatalmas botrány kerekedett az ajándék körül. Az akkori ellenzék elsősorban a vadaskert kisajátítási eljárását nehezményezte, az építészek pedig a kastély stílusát nem találták megfelelőnek. A végső döfés Őfelségétől érkezett, a császár ugyanis kijelentette, hogy ilyen botrányokkal terhelt épületbe ő sosem fog ellátogatni. Ferenc József természetesen többször vadászott az erdőben, tudósítások szóltak a különleges trófeákról, amelyek a gödöllői lakosztályát és a lépcsőházát díszítették, de az ékszerdobozként csillogó vadászkastélyban tartott vacsorákról nem esett szó, így feltételezhetjük, hogy a koronás uralkodó betartotta ígéretét. Felesége, Erzsébet császárné bár néha megpihent itt, de hiába voltak ónémet stílusban berendezve termei, nem érezte magát otthonosan bennük.

Az épületet Schulcz Ferenc pécsi építész tervezte romantikus stílusban.
A német-osztrák katedrálisok ihlette kéttornyos főhomlokzatát a pompát sugárzó gótizáló hármasablakok, lépcsős oromzatok, kis fatornyok, karéjos ablaklezárások tették túlzóan mesterkéltté. A hátsó homlokzat pedig a maga egyszerű favázas szerkezetével a svájci vadászházakat próbálta megidézi, továbbá törekedtek az olcsóbb megoldásokra, falazatát polikróm téglából rakták, amelyet sokszor a kőművesek maguk faragtak késsel simára. Ez a kettősség, a pompa és az egyszerűbb kivitelezés, valamint a szegényesebb anyaghasználat nem vált az épület előnyére. A költségek csökkentése érdekében ugyanakkor az építkezésen helybeli mestereket és segédeiket foglalkoztatták, és az építőanyagot is megpróbálták minél közelebbről beszerezni.