Az ember már el tud jutni a Holdra, de eddigelé tömegével betegszik meg és pusztul mint vagy száz éve a spanyol náthában. Hideg borzongás fogja el és járja át  a Föld lakóit arra a godolatra, hogy talán  én leszek a következő áldozata a járványnak!
     A nagy költő Dante a Pokol kapuján ezt a feliratot látta: "Ember ki ide belépsz hagyj fel minden reménnyel."
    Ezt lehet felírni a Halál kapujára is: aki ide belép felhagyhatsz minden reménnyel  Innen nincs visszaút!  Az egyetemes emberi tapasztalat az, hogy a halálban az ember is mindenestől,  teljesen elpusztul. Csupán emléke él azokban  akik amíg élnek emlékszenek rá.
    Jézus Krisztus  ígénkben meg azt mondja, hogy "Én vagyok a feltámadás és az élet!" És tudja, hogy holnapután meg fog halni a golgotai kereszten!  Tehát ő nem erről az életről beszél, hanem az örökéletről!
    Dehát van-e örökélet? A modern nyugati ember kategórikusan tagadja ezt!  Azért, mert az emberi értelem csak ezt a való világot tudja tükrözni, ebben pedig nincs örökélet, tehát nem tudja  tükrözi sem – innen van az örökélet lehetőségének tagadása. Az istentagadó ember szerint az örökélet csak egy elképzelés, kitaláció és fantáziakép.
    A mai ember elfelejti, hogy minden emberben van egy elpusztíthatatlan örök szikra. Az amit az ember a teremtéskor kapott a Teremtőtől. Isten Ádámba az Ő lelkét lehelte (I Mózes 2:7). Ezáltal lett az ember több mint egy állat - hanem lett Isten képének hordozója, a teremtettség örzője, a jónak és rossznak tudója, önmagáért felelős lény.
    Az ember halálakor csak a földből való teste pusztul el visszatérve a földbe, amelyből vétetett. Ám az Istentől kapott lelke nem pusztul el, mert ami Istentől származott az isteni természetű és az nem pusztulhat el.  Hanem visszatér Istenhez, aki azt adta volt (Prédikátor könyve 12:8).
    A nagy kérdés az, hogy mit visz a lélek magával Isten elé, aki megítéli? Vajon talál-e benne hitet, szeretetet, engedelmességet Isten iránt, vagy mindennek ellenkezőjét? Volt-e benne megértés, jóindulat, irgalmasság mások felé, vagy mindennek az ellenkezője?
    Mégegyszer a gondolat. Jézus mondja: "Én vagyok a feltámadás és az Élet!"  Nem valami, hanem Valaki! Örök törvény: élet csak élettől származhat – ez érvényes az élet minden fokán. Mi nem valamiből lettünk, hanem valakikből –szüleinkből. Éppen így az örökélet sem valamiből lehetséges hanem egy személytől: a Feltámadott Jézus Krisztustól!  Ezért fontos nekünk hivőknek a megváltó Jézus Krisztusban való hit és a vele való lelki kapcsolat.                   
 Aki megtalálta Őt – megtalálta  már ez életben az örökéltet és lelke nyugalmát!