Nagyapja és nagybátyja viszont kárpitkereskedő volt, így alapos ismeretekkel rendelkezett a kor luxusának számító műremekek készítéséről. Gazdag festői életműve mellett némileg háttérbe szorultak gobelinjei, pedig Rubens alapvető újítást hozott a kárpitok tervezésének és kivitelezésének folyamatába.

A flamand mester 1616 és 1635 között négy nagy kárpitsorozatot tervezett: az első Decius Mus római konzul történetét, a második Konstantin császár uralkodását, a következő az Eucharisztia diadalát, az utolsó pedig Akhilleusz életét mutatta be.

Ezeknek a műalkotásoknak a létrehozása óriási és messze nem egyszemélyes feladat volt: nagy létszámú csapat dolgozott együtt egy-egy projekten bonyolult logisztika alapján, így nem csoda, hogy igen borsos árat kellett fizetnie annak, aki ilyesmivel szerette volna dekorálni a palotáját.

Színpompás újítás
Amikor Rubens 1616-ban hozzákezdett első hímzett faliképsorozata megtervezéséhez, a dél-németalföldi kárpitművészet már túl volt első aranykorán. A XVI. századra Antwerpen, ez a Schelde partján fekvő százezer fős metropolisz a távolsági kereskedelem és a luxustermékek piacának központja lett. Az 1600-as évek elejére azonban a vallásháborúk, a spanyol zsoldosok fosztogatása, valamint a protestáns hitűek elvándorlása nyomán a város lélekszáma a felére esett vissza. A folyó blokádja miatt pedig a világkereskedelmi csomópont is egyre inkább Amszterdamba helyeződött át. A század első évtizedeiben aztán a spanyol udvar helytartóinak, Habsburg Albertnek és Izabella főhercegnőnek köszönhetően Antwerpen gazdasága újra felvirágzott. A főhercegi pár, az általuk támogatott egyházi intézmények és a visszaköltöző jómódú polgárok egyaránt megrendelésekkel árasztották el a képzőművészeket, s ezzel párhuzamosan újraindultak a kárpitmanufaktúrák is.

Rubens nemcsak családtagjainál láthatott első osztályú kárpitokat, hanem itáliai és spanyolországi útjain is rangos gyűjteményekkel ismerkedett meg. A legnagyobb hatást Raffaello Sixtus-kápolnába tervezett gobelinjei gyakorolták rá.