Magyar Krónika
Tudta-e, hogy melyik fogás miért kerül az asztalra karácsonykor?
Magyar Krónika 2020. 12. 20. esemény
ESEMÉNYEK Tovább
TERMÉSZETRAJZBÓL: KITŰNŐEgy írással foglalkozó emberre nem csekély szégyen, ha azt kell bevallania, hogy soha nem szokott álmodni. Hát ez az én esetem. Éppen ezért valósággal megdöbbentem, midőn tegnap éjjel megboldogult természetrajz tanárom kopasz feje tűnt fel előttem.
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
hirdetés
Az ünnepi menü titkai és babonái a múlt századból erednek. Tudta-e, hogy melyik fogás miért kerül az asztalra karácsonykor? Az ünnepi menü titkai és babonái a múlt századból erednek! – derült ki a Városliget Café összeállításából.
Mai tradicionális karácsonyi ételeink jó része a XIX. századi ünnepi asztalokról érkezik, csak már nem igen tudjuk, hogy honnan és milyen forrásból ered a hagyomány.

A szenteste elmaradhatatlan fogása máig a hal. Pár évszázaddal ezelőtt, a vallás és a keresztény hagyományok jóval nagyobb szerepet játszottak az emberek életében, így például a kis Jézus várása, azaz az advent böjti időszak volt. Ilyenkor mindenki tartózkodott a húsféléktől, kivéve a halat. Mivel Jézus születésének estéje még hivatalosan a böjti időszakhoz tartozik, így régen a főfogások ekkor mindig hallal készültek. A fővárosiak például szerették a vizát, ami igen gyakori volt a Dunában a Vaskapu megépítése előtt, ráadásul óriásira nőttek, így viszonylag olcsó volt a húsuk. A kevésbé vallásosak sem vetették meg a halat ilyenkor, hiszen a magyar hagyományokban a halpikkely gazdagságot jelent a következő esztendőre.  

Karácsony másnapján a karácsonyi főétel általában disznóból készült a múlt században is, mivel az "előre túr", így segíti a család előrejutását, míg tyúk, illetve szárnyas nem kerülhetett az asztalra, mert az elkaparja a szerencsét. Ebben biztos nem hasonlítunk az angolszász országok népeihez, akik pulykát esznek karácsonykor. A töltött káposzta különböző variációi egyébként már a XVIII. századtól elterjedtek Magyarországon, s bár a káposztafélék a szegények eledelének számítottak, a jó sok disznóhússal megtöltött variációk nem voltak ritkák az arisztokraták és nagypolgárok asztalain sem.

Egyébként általánosságban elmondható, hogy karácsonykor mind a szegények, mind a gazdagok igyekeztek minél gazdagabb, finomabb vacsorát előteremteni. Egyaránt előnyben részesítették azokat az ételeket, amelyek sok termést, magot hoznak, hiszen azok bőséges új évet ígérnek: ezért fontos része az ünnepi étkezésnek a bab, a lencse, a mák, a mazsola. Állítólag a töltött ételek (töltött káposzta, bejgli) is jelentést hordoztak, a jövő évi teli kamrára, csűrre utaltak. Maga a bejgli egyébként, amely eredetileg zsidó ünnepi étel volt, csak a XVI. század óta vált ismertté nálunk.

Ha már a gyümölcsöknél tartunk, érdemes egy kicsit elidőzni a diónál és az almánál, amely nemcsak az asztalra, de a karácsonyfára is felkerült régebben.
A dió ősi Krisztus-szimbólumként működött, a termés keserű, zöld burka Jézus földi szenvedésére, csonthéja a keresztfára vagy a sziklasírra, belső magja pedig az isteni természetre utalt.
Szintén a vallásból magyarázható az alma felhasználása is, amely a bibliai hagyomány szerint a tudás fájának termése. Belőle sarjad azonban az élet fája is, amelynek gyümölcse maga a kis Jézus. A népi hagyományok szerint szenteste a családfő annyi cikkelyre vágta az almát, ahány családtag volt, majd együtt megették, hogy az év során bármi történik is, összetartsanak.

A történészek egyébként más bibliai sztorival hozzák kapcsolatba az almát. A XIX. század előtt a karácsonyi misztériumjátékok sokszor nem a kisded születéséről, hanem a teremtésről és a bűnbeesésről szóltak. Ilyenkor a karácsonyfa előlépett az élet fájává, amelyen az alma a tudás almáját jelképezte, a díszítő láncok és fűzérek pedig a kígyót, amely megkísértette Évát.

A méz – mint tipikus karácsonyi étel - a fokhagymával együtt már évszázadok óta jelen van a karácsonyi asztalokon, ugyanakkor eleinte csak ostyával együtt kínálták a mézet a jó egészség jeleként előfogásként.

Maga a mézeskalács – a cukor hiányában – sok-sok évszázadig egyeduralkodó volt a házi sütemények között. Sütötték minden ünnepre, lakodalomra, halotti torra és a vásárokra egyaránt.

A cukor elterjedésével és olcsóbbá válásával a méz jelentősége visszaszorult, és a mézeskalács elnyerte fontos helyét a karácsonyi asztalokon, amelynek máig kötelező kelléke.
MAGYAR FŐKONZULÁTUS
Főkonzul Pritz Helga Katalin
Konzul Kovács-Szabó Timea
Konzul és magyar közösségi ügyek (MKD): Fülöp Villő
Cím:
 1155 Metcalfe St., Suite 1504
(Sun Life Building)
Montreal, QC H3B 2V6
Telefon: 438-380-3107
E-mail: 
consulate.mtr@mfa.gov.hu
Ügyfélfogadás 
Kedd: 9.00-12.00
Csütörtök: 13.00-16.00
Honlap cím: montreal.mfa.gov.hu

HIVTALOS FORDÍTÓ
Érsek András
Ordre des traducteurs, terminologues et interpretes agréés du Québec , magyar, angol, francia, román
Tel: (514) 781-9768
Fax: (514) 626-0869
Email: itt
Családi Temetkezési Vállalkozó
693. Jean Talon O.
(Park Extention)
Montreal,  H3N 1N1
Tel: (514) 271-1212