A népes családok nem voltak ritkák a XIX–XX. század fordulóján, de egy tucatnyi gyermek azért elismerésre méltó teljesítménynek számított, ráadásul a mai szociálpolitikai juttatásokat sem ismerték. Különösen, ha tekintetbe vesszük azt is, hogy a szülők 11 gyermeket neveltek fel, csak egy, Ludovika Lujza halt meg korán tüdőbajban.

Élethossz

Az első gyermek viszonylag későn született, az édesanya, leánykori nevén Léderer Cecilia 22 éves volt, amikor először teherbe esett. Viszont mai szemmel is idősen, 44 évesen szülte meg legkisebb gyermekét, Hajnalkát. Olyan sokan voltak, hogy esténként meg kellett számlálni őket. Egyik nap – mesélte Mátyás – Mária, vagy ahogy a családban hívták, a kis Marcsa hiányzott. Tűvé tették érte a házat, az udvart, a környéket, de nem került elő, végül a padláson egy kis zugba húzódva leltek rá, mélyen aludt.

Hosszú élettel áldotta meg legtöbbjüket a sors, az egészséges természetet apjuktól – Rákosi (Rosenfeld) Józseftől – örökölték, aki nyolcvan fölött erdő-kényszermunkásként dolgozott az osztrák hegyekben, aztán került Mauthausenbe, és ott vesztette életét kiütéses tífuszban. A legidősebb fiú, Béla ugyanott ugyanaznap halt meg. Hajnalka sem természetes halállal hunyt el, a fasisztákkal szembeni ellenállási mozgalomban harcolt, letartóztatták, 15 évre ítélték, végül Bergen-Belsenben vesztette életét. Margit, aki a legjobb partit csinálta, gazdag nagyiparoshoz ment nőül. Aztán 30 éves korában rákos lett, s végzett magával. Odahaza gyermekkorukban kettesével feküdtek egy ágyban, Marcsa Ludovika Lujzával aludt együtt, feltételezhetően tőle kapta meg a tüdőbetegséget. Máriát 38 éves korában Moszkvában érte a halál.