Rózsa Miklós Amerikában is ragaszkodott a magyarságához.
Egy anekdota szerint közös koncertje volt Arthur Honeggerrel, de a honoráriumukból éppen csak egy vacsorára futotta. Megkérdezte hát, hogy miből él, mire a modern zene egyik legnagyobb alakja azt válaszolta: "Filmzenét írok." Rózsát ekkor még nem érdekelte a dolog. 1935-ben viszont már Londonban élt, amikor a neves francia filmrendező, Jacques Feyder is az angol fővárosban érkezett. Angolul nem beszélt, hát fölhívta mint régi ismerősét, segítsen neki kimosatni a ruháit. Feyder aztán elkísérte az esti balettelőadásra, amelynek Rózsa volt a zeneszerzője. Utána beültek egy étterembe, némi pezsgő is elfogyott, hát felkérte, hogy írjon zenét a következő filmjéhez. Rózsa persze azt gondolta, hogy az ital beszél belőle, de másnap a rendező Marlene Dietrichhel az oldalán kopogott be hozzá! Feyder nem sokkal később a Londonban élő, de már nagy hírű producerrel, Korda Sándorral is összehozta Rózsát. Így indult a hollywoodi karrier.
Korda először a Páncél nélküli lovag (1937) zenéjének megírását bízta rá, ennek sikere nyomán a Bagdadi tolvaj következett. A filmzenét Oscarra jelölték, de végül nem ő kapta meg a díjat. A filmmel kapcsolatban Rózsa leginkább azt emelte ki, milyen tragikus véget ért a főszereplő gyerekszínész, Sabu élete. Az indiai fiú Los Angelesben ragadt, testvérével együtt nyitott egy kis bútorüzletet. Ott történt, hogy öccsét a szeme láttára lőtték le, neki meg ott helyben megállt a szíve, és holtan esett össze. Sabu játszotta A dzsungel könyve főszerepét is 1942-ben. Ez a film már Hollywoodban készült, ahová a háború elől utazott Korda Sándorral együtt. A zenét Rózsa szerezte, és ez volt az első filmzene, amelyet teljes egészében kiadtak lemezen.
A bagdadi tolvaj filmzenéjét is neki köszönhetjük.
A híres színésznő, Gracie Fields titkárnőjeként ismerte meg Margaret Finlasont, akit 1943-ban vett feleségül, egy lányuk és egy fiuk született. Alfred Hitchcock, Bűvölet című filmjének zenéjéért kapta az első Oscar-díját 1946-ban, aztán egymás után jöttek a híresnél híresebb filmek. Rózsa iskolát teremtett, pontosan tudta, mikor kell felkorbácsolnia a nézők izgalmát, mikor kell oldani a feszültséget. Így aztán a nagy történelmi filmekhez őt kérték föl zeneszerzőnek. A komoly témákhoz illett Rózsa klasszikus zenéhez közeli dallamvilága és hangszerelése. Jött a Quo vadis?(1951), aztán a Julius Caesar (1953), amelyben Marlon Brando Marcus Antoniusának méltóságához kellett illő muzsikát írnia. Később Charlton Heston és Sophia Loren kettőséhez komponált zenét a Cid (1961) forgatásakor.
Tudását leginkább a William Wyler rendezte, 1959-es Ben-Hur című szuperprodukcióban csodálhatjuk meg. Emlékezzünk csak, milyen a szerelmesek zenéje, és milyen zene szól, amikor Heston mint Ben Hur élet-halál harcát vívja a kocsiverseny győzelméért. "Ben-Hur csak egyszer adódik az ember életében" – nyilatkozta erről Rózsa Miklós. Közben a komolyzenéhez sem lett hűtlen. Írt szimfóniát, hegedű-, zongora- és csellóversenyt, kórusműveket is.