Magyarország továbbra is elkötelezett tagja az Európai Uniónak. Az Alkotmánybíróság mai ítélete világossá tette, hogy mindaddig, amíg a bevándorlásra vonatkozó uniós szabályrendszer érvényesülése hiányos, addig Magyarországnak joga van ezen hatáskör gyakorlásához. Joga van ahhoz, hogy határainak hatékony védelme érdekében kiegészítő, egyedi megoldásokkal a nemzeti szabályokat a valósághoz igazítsa.
Választások előtti felpörgetett hangulatunkban nem árt figyelni a dolgok valódi jelentőségére. Tény, hogy sok ponton vitában állunk a Bizottsággal, perek is folynak, amelyeket hol megnyerünk, hol elvesztünk. De mindezeknek van egy fontos üzenete: az igazunkat nem az Unión kívül, hanem azon belül keressük. Az ellenzéki tudatformálók más sokaknak az agyába becsöpögtették, hogy „Orbán ki akar lépni az Unióból.” Ha így lenne, akkor nem törekednénk a viták lezárására, az uniós intézményeken belüli megoldásra.
Ha tetszik az ellenzéknek, ha nem, Magyarország az érted haragszom hangján mondja el kifogásait. Az ellenzék nem értette meg, hogy Brüsszel nem Moszkva és Moszkvaként próbálja szolgálni. A közös Európa vitákból született, a szovjet birodalom pedig ukázokból. Ha Rákosi pajtás elrontotta a dolgot, jött az ukáz, helyzetbe hozta Nagy Imrét, ment Rákosi, és olcsóbb lett a vaj… Amikor kiderült, hogy Nagy Imre túl komolyan veszi a dolgát, újabb ukáz ismét a kispadra ültette őt. Mai ellenzékünk naponta jár könyörögni egy Orbán ellenes ukázért, de nem találták meg még ennek a módját a brüsszeliták.