A katolikus missziókat, királyi udvarokat és szegénytelepeket egyaránt vizitáló pápai küldött, gróf Vay Péter címzetes püspök a XX. század első évtizedeinek nemcsak sokat látott szemtanúja, hanem krónikása és több területen haladó szellemiségű alakítója is volt. A földet öt alkalommal megkerülő lelkipásztor neve napjainkban leginkább kiállítások összefüggésében kerül elő itthon. Több mint 2300 tételt számláló távol-keleti anyaga ugyanis a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum egyik legjelentősebb alapgyűjteménye.

„Vay Péter gróf, pápai protonotárius a napokban érkezett néhány heti pihenőre a magyar fővárosba. Kegyes meghívására siettem a páratlanul szíves prelátusnál tisztelegni, hogy tapasztalatainak gazdag kincses házából mutatóba néhány gyöngyöt hozzak lapunk olvasóinak. A katolikus egyháznak ez bár nem hivatalos, de a legtávolibb országok csaknem ismeretlen messzeségeiben annál hivatottabb képviselője, még fiatal ember. Fiatalos magatartása, élénk és minden nagyképű feszességet teljesen nélkülöző, első pillanatra megnyerő föllépése alig sejtetik korát. Előkelő kedvessége, mely távol áll minden bántó leereszkedéstől, csakhamar élénkülni engedte a társalgást.
– Elsőben Afrika északi, keleti és nyugati részein látogattam sorra a misszió-állomásokat, azután közel egy évet Afrika belső részeiben töltöttem; ezután Amerikát, Kanadát, majd Kis-Ázsiát, Ázsia belső részeit, Indiát és a gyönyörűséges Birmát látogattam… Érdeklik az akvarellek? – kérdezte hirtelenül megszakítva beszéde fonalát.” Merthogy Vay Péter fest is – csodálkozott rá vendéglátója sokoldalúságára Kassowits Tivadar Bruno, aki 1904-ben az Alkotmány című lapnak írt tárcájában mutatta be a világjáró polihisztort. De ki volt Vay Péter, hogyan és honnan indult e nem mindennapi életút?

Az elszánt diplomata

A nagy múltú vajai és laskai grófi család sarját a fontos politikai szerepeket betöltő édesapja, Vay László, József főherceg főudvarmestere a kor társadalmi elitjét tömörítő kormányzat jövőbeli oszlopos tagjának szánta. A tehetséges, nívós háttérrel, széles baráti körrel rendelkező, bohém arisztokrata ifjú számára minden körülmény és lehetőség megadatott ezen ambiciózus tervek megvalósításához.

Vay Péter pályafutása 19 éves korától töretlenül ívelt felfelé: felsőfokú tanulmányait 1882-ben Budapesten, a Királyi Magyar Tudományegyetemen joghallgatóként kezdte. Ezzel a hatodik Vay lett a ,,pesti jogi kar” almanachjában. A kor szokásai szerint a család élmény- és tapasztalatszerző európai egyetemi „körutat” készített elő neki: Németországban, Svájcban, Angliában, majd Franciaországban tanult, miközben a művészetek iránt korán megnyilvánuló szenvedélyének is hódolhatott