Alig néhány évvel Wells kéjgázos kísérlete után már éterrel csillapították a foghúzás gyötrelmeit

Míg korábban a foghúzás szinte elviselhetetlen fájdalommal járt, Wells a beavatkozás alatt a dinitrogén-oxid, vagyis nevetőgáz hatása alatt szinte semmit sem érzett. Bár módszere elterjedésére még évtizedeket kellett várni, a fogorvost az általános érzéstelenítés úttörői között tartják számon.

Az 1772-ben feltalált, kéjgázként is ismert vegyületet kezdetben nem fájdalomcsillapításra, hanem szórakoztatásra használták. A 19. század elejétől kezdve élelmes üzletemberek járták az amerikai és kanadai vidéket, és ún. nevetőgáz-show-t tartottak a lakosságnak.

A 19. századig a foghúzás egy mindennapos, mégis igen fájdalmas művelet maradt (Johann Liss festménye a 17. századból)

Az 1830-as években maga Samuel Colt is kéjgázt árulva igyekezett pénzt gyűjteni a forgótáras ismétlőfegyverrel kapcsolatos ötletének megvalósításához.

1844. december 10-én Horace Wells is ellátogatott feleségével egy nevetőgáz hatásait bemutató rendezvényre. A fogorvos meglepődve vette észre, hogy egyik, vegyületet belélegző ismerőse nem érzett semmiféle fájdalmat, miután csúnyán beverte a lábát egy padba

Wells rádöbbent, hogy a gázt érzéstelenítésre is lehet használni. A fogorvost korábban betegei fájdalmát látva olykor órákon át nem tudta folytatni a munkáját, így a nevetőgázban hatalmas lehetőséget látott. Felfedezését 1845 januárjában egy bostoni kórházban is bemutatta. Bár a kísérleti alany nem érzett fájdalmat, többször felnyögött foghúzás közben, ezért a hallgatóság sarlatánnak titulálta, és elüldözte Wellst.

A kudarc nagy hatással volt a fogorvosra, aki idővel az éter és a kloroform rabjává vált. Miután 1848 januárjában zavarodott állapotban savat szórt két New York-i járókelőre, börtönbe zárták. Ezt a szégyent már végképp nem tudta elviselni. Három nappal 33. születésnapja után zárkájában egy borotva segítségével öngyilkos lett.