Nagy hangsúlyt fektettek a megfelelő díszítés előkészítésére is. Előkerültek a színes asztalterítők, a legjobb ónedények és a méhviasz gyertyák is. A házak belsejében gyönyörű faliszőnyegekkel varázsoltak ünnepi hangulatot, amelyek különféle bibliai jeleneteket elevenítettek fel.

Az ünnep persze nem lehetett teljes a különféle szórakoztató események nélkül. A falusiak jó hangulatát vándorszínészek és bábjátékosok biztosították, és persze több közösségi játékra is sor került. Egyike volt ezeknek a karácsonyi püspök szokása, amelynek során egy szerencsés kisfiút kiválasztottak, aki aprószentek ünnepén – vagyis december 28-án – magára ölthette a püspök szerepét és kifigurázhatta az igazi főpapot.

A teljes egyházi díszbe öltöztetett fiú és az alacsonyabb rangú klerikusoknak beöltöztetett barátai erre a napra átvették a székesegyház – vagy vidéken a helyi plébániatemplom – irányítását és különféle egyházi szertartásokat vezényeltek le a helyiek nagy örömére. Persze mindennek volt határa, így misét nem celebrálhatott a karácsonyi püspök.

A karácsony csúcspontja természetesen akkor is az ajándék volt. A közemberek előszeretettel adtak ilyenkor egymásnak finom ételeket és süteményeket, míg az előkelőbb körökben értékesebb meglepetések is felbukkantak.

Gyakori volt, hogy valamilyen díszes faliszőnyeget vagy ékszereket, esetleg rózsafüzért ajándékoztak egymásnak, míg az egyháziak szívesen lepték meg egymást szép iniciálékkal és díszes rajzokkal illusztrált könyvekkel is.