Magyar Krónika
A joviális Mikulás és az örökzöld fenyő – karácsonyi mítoszok és cáfolataik
Magyar Krónika 2021. 12. 27. esemény
ESEMÉNYEK Tovább
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
TEKNŐSBÉKAA teknősbéka igen hosszú életű állat, egy teknősbéka élete hosszúságban kitesz annyit, mint tíz ember élete. Persze, ez a teknősbékaélet amilyen hosszú, olyan keskeny szélességben, tehát messze mögötte marad akár egy magyar gróf vagy lánckereskedő életének is.
hirdetés
Klikk ide
Számos tévhit él továbbra is a karácsonyi ünnep különféle elemeit illetően a köztudatban: mit jelent és honnan jött valójában a karácsonyfa, és miként alakult ki a Mikulás mai, nemzetközi képe?
Az amerikai Mikulás egyik első portréja 1881-ből: a joviális kövér bácsi – Magyarországgal ellentétben – karácsonykor hozza az ajándékot a tengerentúlon
A kereskedők elrontották a karácsonyt annak elüzletiesítésével

E népszerű nézetnek ellentmond az a tény, hogy amíg a kereskedők meg nem látták a karácsonyban a lehetőséget, hogy reklámozzák termékeiket, az ünnepre korántsem irányult annyi figyelem, mint napjainkban. A kereskedők csináltak nemzetközi ikont a napjainkban mindenhol ismert, többféle elemből létrejött Szent Miklós-figurából.

A Montgomery Ward üzletlánctól származik a Rudolfról, a piros orrú rénszarvasról szóló dalocska, és a Coca-Cola tette általánossá a mosolygó, piros ruhás Télapó képét. A karácsonyban rejlő lehetőséget az amerikai polgárháborút követően kezdték kiaknázni az ottani kereskedők – ekkoriban jelentek meg először a kimondottan karácsonyra építő hirdetések az amerikai újságokban. Az ünnep átalakulása a 20. század folyamán aztán világszerte elterjedt.

Karácsonyi vásár Jénában – valóban elüzletiesedett az ünnep? (ReneS at flickr CC BY-SA 2.0)
Az Egyesült Államokon belül a kereskedelmi hirdetések hangulata segített összamerikai hagyománnyá tenni a karácsonyt azzal, hogy legyőzte a protestáns többség több évszázados ellenszenvét az ünneppel kapcsolatban – a lakosság nagy része a nagyszabású karácsonyi ünneplést korábban katolikus „importnak” tartotta.

A Massachusetts-öbölben létrejött gyarmat vezetői olyannyira ellenségesen viseltettek a karácsony iránt, hogy 1659-ben betiltották annak nyilvános ünneplését – megbüntettekbárkit, akit ünneplésén találnak, akár a munkától való tartózkodás, akár lakomázás által, vagy bármilyen más módon. A törvényt csak 25 évvel később vonták vissza, de a karácsonyellenesség erős maradt. Samuel Sewall bíró még 1685-ben is örömmel írta le naplójában, hogy egyetlen embert sem látott abban az évben, aki megünnepelné a karácsonyt.

A karácsonyi üdvözlőlapok nagy hagyományra tekintenek vissza
Az első karácsonyi üdvözlőlap 1843-ból
Napjainkban már elmondható, hogy hosszú ideje része a nyugati kultúrának a karácsonyi üdvözlőlapok küldése, azonban a 19. század közepe előtt egyáltalán nem volt jellemző. Ráadásul azt is pontosan tudjuk, kik kezdeményezték a szokást: a brit feltaláló Sir Henry Cole megrendelésére John Calicott Horsley festőművész készítette 1843-ban az első mintát, amely három képből állt: középen egy család három nemzedéke emeli poharát a kártya címzettjére, mellettük kétoldalt jótékonykodást ábrázoló jelenetek voltak: az egyiken ételt, a másikon ruhát osztottak a szegényeknek. Innentől előbb Angliában, majd az Egyesült Államokban is egyre népszerűbbé vált a szokás, és a világ más tájain is szokássá vált kisebb mértékben.

Clement Clarke Moore írta a „Karácsony előestéje” című költeményt
Néhány éve a New York állambeli Poughkeepsie-ben található Vassar College professzora (és nem mellesleg „professzionális cáfoló”) Don Foster arra a következtetésre jutott, nem Moore írta a nevéhez társított 1823-as verset. A mű eredetileg névtelenül jelent meg, Moore csupán 1837-ben állította először, hogy ő írta, és a költemény „szelleme és stílusa szöges ellentétben áll életművének más elemeivel” Foster szerint. Szerinte a poughkeepsie-i lakos Henry Livingston Jr. a mű valódi szerzője, azonban ennek az álláspontnak is akadtak kritikusai, akik szerint Foster szándékosan csak olyan Moore-művekkel hasonlította össze a költeményt, amelyek az ő elméletét támasztják alá.

A karácsonyfa régi keresztény hagyomány
A karácsonyfa elterjedése világszerte a 19. század közepére tehető, elsősorban német hatásra – ez mind Magyarországra, mind az angolszász kultúrákra igaz. Az amerikai gyarmatokon a 18. század közepén jelentek meg először a német bevándorlók otthonaiban, és vélhetően ez a helyzet Magyarországon is, bár pontosabb információ sajnos nem áll rendelkezésre. A helyi, nem német anyanyelvű lakosság mindenhol a 19. század közepén, vagy még később vette át a szokást.
Viggo Johansen festménye a karácsonyfát körbetáncoló családról (1891)
Magyarországon ennél valamivel korábban megjelent: egyesek szerint József nádor harmadik felesége, Mária Dorottya württembergi hercegnő honosította meg a szokást, annyi azonban bizonyos, hogy Pesten az első karácsonyfát Brunszvik Teréz grófnő állíttatta a rábízott krisztinavárosi kisgyermekek számára. Az új szokás előbb a városokban terjedt el, majd innen a vidéken is.

A német területeken a karácsonyfa a kereszténység előtti napfordulóünnep emlékét őrzi, amely során az örökzöld növények használata nem kizárólag a germán őshitre volt jellemző. Jelentése mindenhol azonos volt: a télen is élettel teli örökzöldek emlékeztették az embereket a reményre, hogy a tél után újra bőségben és boldogságban élhetnek.

A Mikulást mindig joviális, kövér emberként ábrázolták
Napjaink Télapó-képe két fő elemből tevődik össze: a keresztény hagyomány által ismert 4. századi Szent Miklós demrei püspökből, aki ajándékokat osztogatott a gyermekeknek, illetve a keresztény térítés előtti germán hagyományból, amely szerint a téli napforduló idején a napjainkban „nagy vadászat” néven ismert kavalkád élén Odin (más alakokban Wotan, Woden stb.) főisten végiglátogatja a halandók településeit, és ajándékokat hoz nekik. A germán istenség alakja számos elemben tovább él napjaink nemzetközi Mikulás-képében: nagy, ősz szakálla, a szánját húzó nyolc rénszarvas (Odin hagyományosan egy nyolclábú ló, Sleipnir hátán közlekedik), és a korábbi ábrázolásokra jellemző csuklyája egyértelműen tőle származnak.
Modern Mikulás – a kövér, jóságos figura, aki ajándékot osztogat (Wikipédia/ Anssi Koskinen/ CC BY 2.0)
Egyes helyeken segítői is fennmaradtak bizonyos formában – a holland Sinterklaas segítője hagyományosan a kora újkorban kialakult Zwarte Piet („Fekete Péter”), egy ibériai mór, aki a rossz gyermekeket elhurcolja zsákjában rabszolgának a Földközi-tengerre. Odin két legközelebbi segítője két holló, Huginn és Muninn, akik a világ híreiről értesítik az istent – hasonlóan ahhoz, ahogy Zwarte Piet értesíti Sinterklaast arról, mely gyermekek érdemelnek ajándékot.

Nem volt azonban ennyire egyenes az ide vezető út: a rénszarvasok húzta szánon az égen repkedő Télapó először 1821-ben tűnt fel, és csak 1837-től van utalás arra, hogy a kéményen keresztül látogatta meg az amerikai gyermekeket. Az Egyesült Államokban a polgárháború előtt gyakran ábrázolták szakáll nélkül, sőt, kimondottan vékony emberként is. 1809-ben az egyik első amerikai író, Washington Irving egy holland stílusú, széles karimájú kalapot hordó, nagydarab, pipázó emberként írta le Szent Miklóst. E kép később egy széles mosolyú, barna hajú férfivá alakult, mígnem 1863-ban Thomas Nast német születésű amerikai karikaturista ábrázolta jókedvű, fehér szakállú, piros ruhás kövér férfiként.

Ez vezetett aztán a fentebb már említett 20. századi képhez, amelyet jórészt a Coca-Cola hirdetéseinek köszönhetünk.

Múlt-kor

MAGYAR FŐKONZULÁTUS
Főkonzul Pritz Helga Katalin
Konzul Kovács-Szabó Timea
Cím: 1155 Metcalfe St., Suite 1504
(Sun Life Building)
Montreal, QC H3B 2V6
Telefon: 438-380-3107
E-mail: 
consulate.mtr@mfa.gov.hu
Ügyfélfogadás 
Kedd: 9.00-12.00
Csütörtök: 13.00-16.00
Honlap cím: montreal.mfa.gov.hu

HIVTALOS FORDÍTÓ
Érsek András
Ordre des traducteurs, terminologues et interpretes agréés du Québec , magyar, angol, francia, román
Tel: (514) 781-9768
Fax: (514) 626-0869
Email: itt
Családi Temetkezési Vállalkozó
693. Jean Talon O.
(Park Extention)
Montreal,  H3N 1N1
Tel: (514) 271-1212