A színház magasztos hivatása abban áll, hogy szemünk elé állítja az erkölcsöst, a jót, hogy nemesít, hogy gyönyörködtetve tanít minket – írta Tamási Áron (1897–1966) hatodikos gimnazistaként 1916 áprilisában egy dolgozatában.

Fiatalon is kiérlelt gondolatok, amelyek visszaköszönnek majd késobb az érett drámaíró darabjaiban. Ráadásul az MMA Kiadó albumának köszönhetoen nemcsak ebbe a kuriózumnak számító dolgozatba olvashatunk bele – láthatjuk Tamási kézírását is.

Az anyaországban is talán a legjobban ismert székely író, a Kossuth-díjas Tamási Áron százhuszonöt éve, 1897. szeptember 19-én született Farkaslakán. Az évforduló apropóján Erdélyben emlékévet tartanak, és az sem véletlen, hogy nemrég jelent meg az életét és pályafutását bemutató, monográfiának is beillo, grandiózus és remek album. A kötetben, amely az életrajzot követve, kronologikusan, a fo témákat mégis kiemelve halad, Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész tanulmányát olvashatjuk – izgalmas adalékokkal. A mintegy háromszáz oldalas könyv ne bátorítson el minket: úgyis többször kézbe fogjuk venni, hiszen önmagában az A. Szabó Magda szerkesztette képanyaggal órákat lehet eltölteni.

A mintegy ötszáz, fekete-fehér és színes felvétel és dokumentum közt találunk személyes iratokat (például szülei házassági anyakönyvi kivonatát vagy Tamási útlevelét, diplomáit), de a fentebb már említett kéziratos dolgozatok, jegyzetek fakszimiléit is. Ami ennél is lebilincselobb, az Tamási még soha nem látott noteszbejegyzéseinek és naplóinak közlése. Ezek némelyikébol találunk idézetek a tanulmányban, vagy közvetlenül a kézirat fotója mellett olvashatunk belole „tisztázatot”, ám az erre hajlamosak nyugodtan bíbelodhetnek órákig a jegyzetekkel.

Tamási kézírása egyébként elég jól olvasható, lendületes, kellemes írásképe van. Élmény így is megismerni, közelebb kerülni egy szeretett, ismert szerzohöz. Olyan apróságokra is felfigyelhetünk, mint hogy a hatvanas években, amikor Londonban járt, milyen nagynevu angol kiadókkal találkozott, de a második világháborúról is beszámol vagy éppen az 1948-as Könyvnapon folytatott találkozóiról.

Az album másik nagy erénye Cs. Nagy Ibolya tanulmányában rejlik, amely azon túl, hogy Tamási életének olyan eseményeit világítja meg, amelyekrol ritkán hallunk, beszélünk – például 1957-es kihallgatása vagy betegsége –, hanem azok társadalmi-történelmi hátterét is érthetobbé teszi, legyen szó az Erdélyi Helikonról és a marosvécsi kastélyban rendezett találkozókról, a könyvkiadásról vagy az ötvenes-hatvanas évek magyarországi légkörérol. Az egészet pedig a muvek keletkezésérol szóló részek, és a hozzájuk kapcsolódó dokumentumok teszik teljessé. Olvashatunk interjú-részletet, betekintést kapunk egy-egy darab osbemutatójának elokészületeibe, valamint eloadások fényképeit is láthatjuk.

Az albumformátum ellenére a kötetben minden pontosan jegyzetelve van, és forrás megjelöléssel van ellátva  (ahogy illik egy komoly irodalomtörténeti munkánál), ezáltal az olvasó is jobban el tud mélyedni abban, ami különösen érdekli. Szintén a tájékozódást és az ismeretek bovítését segíti a függelék, amely nemcsak a teljes Tamási-bibliográfiát és szakirodalmat tartalmazza, hanem színháztörténeti szenzációként összegzi az író összes drámájának bemutatóit, idorendben.

A legnagyobb dolog: világot teremteni – szól a borítón is olvasható Tamási-idézet. Mire végiglapozzuk az albumot, rájövünk, mennyire igaz is ez.

Megnyitották az emlékévet

Marosvásárhelyen Magyarország csíkszeredai fokonzulátusának a magyar kultúra napja alkalmából tartott rendezvényén nyitották meg a Tamási Áron-emlékévet, amelynek rendezvényeivel a százhuszonöt éve született székely író elott kívánnak tisztelegni. Ünnepi beszédében Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára a bátorságot, illetve az iránymutatást emelte ki Tamási Áron jellemzoi közül.

Mint felidézte, Tamási saját élményeibol építette fel regényhose, Ábel alakját, aki a világot bejárva érti meg, hogy haza kell térnie ahhoz, hogy valahol otthon lehessen. Az író bátorságának tulajdonította annak a kimondását, hogy az élet értelmét nem a távoli nagyvárosokban vagy külföldön, a messzeségben, hanem a szüloföldön, a szülofölddel való bensoséges kapcsolatban kell keresni.