Noha Pannónia nagy része a mai Magyarország területére esik, nem szabad elfelejteni, hogy az egykori provincia túlnyúlik a jelenlegi országhatárokon. Sorozatunk ezen részében az egyik legfontosabb dél-pannóniai várost, Mursát mutatjuk be, valamint a védelemben fontos szerepet játszó Altinumot.

Mursa, a mai Eszék nem a ró­maiak alatt népesült be, már előtte az andizét törzs élt itt. A kelták ellen a rómaiak több hadjáratot vezettek, településük helyén a katonai tábort Traianus idején, a dák háborúk miatt építették. A város Hadrianus alatt, 133 körül kaphatta meg a colonia rangját (Colonia Aelia Mursa). A római múlt soha nem veszett feledésbe: már a 15–16. század fordulóján élt Brodarics István, a mohácsi csata krónikása is ír a régi város romjairól. A korábban alapított város a Severusok alatt virágzott fel, majd Diocletianus alatt még fontosabbá vált.

Mursának nagy szerencséje volt az előnyös földrajzi fekvésével: egyrészt az Aquincum felé menő, másrészt a Dráva mentén haladó katonai és kereskedelmi út kereszteződése közelében feküdt, így hamar kereskedelmi és katonai központtá vált. Tovább növelte vonzerejét, hogy itt vezetett át híd a folyón – az egykori építmény hat kőpillérének romjai egészen 1938-ig megmaradtak, amikor is a hajózás akadályozása miatt azokat elbontották, írja a Magyar Limes Szövetség honlapja. Nemcsak híd, de kikötő is épült itt.

Mursa katonai jelentősége a 2. századtól csökkent, ekkortól Teutoburgium (Dálya, Dalj) vette át a helyét, míg Mursa kereskedelmi, kulturális központ maradt: Galliá­ból, Germániából, Ázsiából, Szíriából és Daciából jött ide az áru, helyben pedig fazekasok, fémművesek, textilművesek működtek. A Mursánál talált oltárok nagy részét Jupiternek állították, de tisztelték Silvanust és a Dravus (Dráva) folyóistenét is.

Amint a bevezetőben írtuk, a déli védvonal fontos települése volt Altinum. Ennek helyét Lugio (Dunaszekcső) és Antiana között, a Mursát, azaz Eszéket Aquincummal összekötő hadiút mellett határozza meg a római útikönyvek, az itinerariumok Pannóniára vonatkozó fejezete.

Az erődről tudjuk, hogy a cohors I. Lusitanorum (a római hadsereg csapatteste) állomásozott itt körülbelül a 3. századig, majd íjászok és lovasok váltották fel őket. Ahogy a Magyar Limes Szövetség honlapján olvasható, a kétszázharminc méter hosszú, százötven-száznyolcvan méter széles erőd három sarkánál legyező alakú tornyok álltak. A falakat Fülep Ferenc a hetvenes években tárta fel, ám nem ekkor fedezték fel a maradványokat: már a 18. században Magyaroszágról tudósító Luigi Ferdinando Marsigli is szót ejt az itteni római leletekről, Klimó György pécsi püspök pedig ásatásokat végeztetett itt.

Rómer Flóris is kutatta az erődöt, ő sírleletekről számol be, amelyekből több a mohácsi és a pécsi múzeumba került, egy része azonban elveszett. Ám leletmentő ásatást végül csak a nyolcvanas évek végén végeztek, amely feltárás Katona-Győr Zsuzsa nevéhez fűződik. A településtől nem messze vívták meg a mohácsi csatát.