Magyar Krónika
Miként befolyásolták anglia történelmét a királyi házasságok?
Magyar Krónika 2022. 04. 12. esemény
ESEMÉNYEK Tovább
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
TEKNŐSBÉKAA teknősbéka igen hosszú életű állat, egy teknősbéka élete hosszúságban kitesz annyit, mint tíz ember élete. Persze, ez a teknősbékaélet amilyen hosszú, olyan keskeny szélességben, tehát messze mögötte marad akár egy magyar gróf vagy lánckereskedő életének is.
hirdetés
Klikk ide
A királyságnak, mint intézménynek az egyik legfontosabb szerepe a jogfolytonosság és a stabilitás biztosítása. A középkortól kezdve a mindenkori uralkodók személyükben is egyfajta szakralitással lettek felruházva, ezért a házasságukra különösen oda kellett figyelniük. Az emberi természet és a hatalmi politika azonban gyakran felülírta a szokásjogot, számtalan, ma már szokatlannak ható esettel gyarapítva a királyi dinasztiák történetét. Ez alól a legismertebbnek számító angol monarchia sem volt kivétel.
Hitvalló Eduárd megkoronázása a winchesteri székesegyházban, a canterburyi érsek által.
Hastings és a normandiai hódítók
Hitvalló Eduárd (1042–1066) a Wessex-ház uralkodója volt, aki azonban hagyta, hogy helyette Godwin wessexi gróf, majd a fiai kormányozzanak.

Hogy biztos legyen felőle, feleségül vette Godwin lányát, Ealdgyth-et.
A házasságuk gyermektelen maradt, egyes későbbi források szerint azért, mert Eduárd fiatalon cölibátust fogadott.

Mindenesetre amikor Godwin egy rövid időre kiesett a király kegyeiből, Eduárd zárdába küldte a feleségét, de Godwin visszatérésekor kénytelen volt döntését felülvizsgálni. Halála után gazdag adományokban részesítette nejét, ami Anglia leggazdagabb asszonyává tette.

Ealdgyth elvesztette valamennyi bátyját, mikor Hódító Vilmos 1066-ban megszerezte a trónt, ő maga azonban túlélte a dinasztiaváltást, és később a férje mellé temették el.

Hódító Vilmos (1066–1087) négy fia közül a legkisebb, negyedik fiú, aki a Henrik nevet viselte, apja mindkét trónját megszerezte utóbb. Bátyjának, II. Vilmosnak, akivel egyes források szerint egy fáról visszapattanó nyílvessző végzett, nem volt felesége.

Henriknek azonban szintén nem volt szerencséje: bár több mint húsz törvénytelen gyermekéről tudunk, törvényes örököse egy hajóbalesetben meghalt, így lányára, Matildra maradt az angol trón.

Az utóda végül Blois-i István lett, aki korábban felesküdött arra, hogy Matildot támogatja majd az angol trónon, de Hódító Vilmos lányának fiaként végül jogot formált a trónra.

A Matilddal folyó háborújának az vetett csak véget, hogy örökösei elhunytak, így kiegyezett vele, hogy halála után Henrikre, Matild fiára szálljon a korona.

A Plantagenetek erős asszonyai
II. Henrik (1154–1189), a Plantagenet-dinasztia alapítója, nem úszta meg a házassággal járó gondokat. A választottja Aquitániai Eleonóra volt, aki korábban VII. Lajos francia királynak volt a felesége. A középkorban általánosnak nem tekinthető módon Eleonóra és Lajos elváltak.

Noha Lajost Eleonóra – Aquitánia hadainak élén – elkísérte egy keresztes hadjáratra, vissza már külön hajókon jöttek. A válást III. Jenő pápa ellenezte, még azt is sikerült elérnie, hogy Lajos és Eleonóra egy, a pápa által speciálisan erre az alkalomra készíttetett ágyon háljon együtt, aminek az eredménye második lánygyermekük születése volt. A pápa azonban, látva a kibékíthetetlen ellentétet, végül beleegyezett a válásba, arra hivatkozva, hogy a két fél negyedfokú rokona egymásnak.
II. Eduárd és Izabella koronázása a westminsteri apátságban
Eleonóra hat héttel később házasodott össze a tizenegy évvel fiatalabb Henrikkel, aki akkor még csak normandiai herceg volt, és közelebbi rokona volt, mint a francia király. Azt is pletykálták róla, hogy Henrik apjának volt a szeretője. Annak ellenére, hogy Henrik nem volt a hűség szobra, Eleonóra öt fiút és három lányt szült neki, és férje törvénytelen gyermekeit is befogadta az udvarába.

Eleonóra tevékenyen támogatta a fiai lázadását apjuk ellen, mire Henrik elfogatta és 16 évig bezárva tartotta. Fogságából akkor szabadulhatott, amikor a fia, Oroszlánszívű Richárd került az angol trónra. Fia távollétében régensként kormányozta Angliát, és ő tárgyalt a váltságdíjról, amikor a királyt fogságba ejtették. Megakadályozta másik fiának, Földnélküli Jánosnak a puccskísérletét.
II. Eduárdnak (1307–1327) IV. (Szép) Fülöp lánya, Izabella lett a felesége, ám az angolok királya szívesebben töltötte az idejét a kegyenceivel. Noha a királynak volt két fia és két lánya a királynétól, a kortársak felháborítónak találták Eduárd nyílt homoszexualitását.

A házasságuk annyira elmérgesedett, hogy Izabella Franciaországba menekült, ahol viszonyt kezdett Roger Mortimerrel, egy Eduárd által elűzött angol főúrral. Sereget gyűjtöttek, majd visszatértek Angliába, ahol letették a trónról II. Eduárdot, és fiát, III. Eduárdot ültették a helyébe. Az új király azonban nem tűrte édesanyja újsütetű viszonyát, ezért elfogatta és kivégeztette Mortimert, az idegösszeomlást szenvedő Izabellát pedig száműzte az udvarból.

III. Eduárd (1327–1377) a források szerint mindig is kedvelte feleségét, az amúgy kissé túlsúlyos Hennegaui Filippát. A királyné 14 gyermeket hozott a világra, és a férje csak akkor kezdett viszonyt az egyik udvarhölgyével, amikor Filippa élete végén már sokat betegeskedett.

Rózsák és királynék
III. Eduárd fiának, Eduárdnak (1330–1376), a Fekete Hercegnek a házassága Kenti Johannával két okból is szokatlannak tűnhetett a kortársak szemében. Egyfelől az ara rokona volt Eduárd herceg apjának és anyjának is, másfelől pedig már két házasságon túl volt.

Első férjével titokban házasodott meg, de annak keresztes hadjáraton történő távollétében a családja hozzákényszerítette a második férjéhez, és kijelentette, hogy az első házassága érvénytelen volt.

Mikor az első férj hazatért, kiharcolta a pápánál, hogy tekintse érvényesnek a házasságát, amiben a feleség újabb vallomása is szerepet játszott. Johanna és Eduárd herceg szintén titokban esküdtek össze, azelőtt, hogy a pápai engedély megérkezett volna, de később sor került egy hivatalos ceremóniára is.
Anjou Margit
III. Eduárd után trónt II. Richárd (1377–1399) örökölte, aki ellen édesanyja első házasságából származó féltestvére lázadt fel, de Kenti Johanna rá tudta beszélni a fiát, hogy kegyelmezzen meg a lázadónak. A rózsák háborújában kulcsszerep jutott Anjou Margitnak, aki a mentálisan bizonytalan férje, VI. Henrik (1422–1461, 1470–1471) helyett kormányozta Angliát.

Mivel a házasságuk megkötésekor a királyon már kiütköztek az őrület jelei, ezért néhányan azt is megkérdőjelezik, hogy egyetlen fiuk, Lancasteri Eduárd herceg (1453–1471) valóban az uralkodó gyermeke lett volna. A York-házzal következetesen szemben álló királyné azonban a Tewkesburynél vívott csatában 1471-ben elveszítette a fiát, férje pedig börtönben halt meg.

A győztes IV. Eduárd (1461–1470, 1471–1483) házasságai körül sem volt minden rendben. Rangon alul kötött házasságot Elizabeth Woodville-lel, akitől utóda, V. Eduárd (1483) született. A kiskorú uralkodó ellen azonban fellépett nagybátyja, III. Richárd (1483–1485), aki bizonyítékokat faragott arról, hogy IV. Eduárd korábban elvette Eleanor Talbotot, ezért a házassága érvénytelen, a fiatal Eduárd pedig törvénytelen gyermek, így a trón őt, Richárdot illeti.

Bátyja gyermekei gyorsan eltűntek a Tower mélyén, ő pedig Anglia királya lehetett, amíg VII. Henrik (1485–1509) le nem győzte. Henrik felesége IV. Eduárd és Elizabeth Woodville legidősebb lánya volt, így azt a házasságot törvényesnek ismertette el.

A Stuart-ház „asszonygondjai”
A forradalom után visszatérő II. Károly (1660–1685) Bragança Katalint vette feleségül. A királyné azonban nem beszélt, csak portugálul, és a külseje is meglehetősen előnytelen volt, ezért Károly hónapokig nem hálta el a házasságot, és a szeretőinél keresett vigaszt.
Bragança Katalin
Később mégis teljesítette férji kötelességeit, és Katalinnak három elvetélt terhessége is volt. Mikor azonban világossá vált, hogy a királyné nem lesz képes törvényes utódot világra hozni, a király tanácsadói sürgették az uralkodót, hogy váljon el, és vegyen feleségül egy termékeny és protestáns nőt, de Károly visszautasította a javaslatot.

Öccse, II. Jakab (1685–1688), azzal vívta ki az udvar rosszallását, hogy feleségül vette Hyde Annát, aki alacsony származásúnak számított.

Még az uralkodóház száműzetése idején köttetett a frigy, és törvényesíttették, mikor kiderült, hogy Anna gyermeket vár.
II. Jakab és Hyde Anna
Annak ellenére, hogy Jakabnak számtalan szeretője volt, a királyné szerette a férjét, aki a korban szokatlan módon köznapi emberként is foglalkozott a gyermekeivel. Két lányuk érte meg a felnőtt kort, és utóbb II. Mária, és Anna is királynők lettek.

Mária férjét, Orániai Vilmost, aki a felesége után szintén angol király lett, a kortársak homoszexualitással vádolták, mivel a feleségét elhanyagolta, csak egyetlen szeretőt tartott, és előszeretettel vette magát körül fiatal férfiakkal.

A csalfa királyné és az elásott marhasült
I. György (1714–1727) távoli rokona volt Annának, viszont a brit örökösödési törvények értelmében csak protestáns személy ülhetett a trónra, ezért került képe György. György Braunschweig-Cellei Zsófia Dorottyát vette nőül, de a házasságuk boldogtalan volt.

A férj a szeretőjénél keresett vigaszt, és Zsófia úgy vélte, hogy ő is megteheti ugyanezt. Fülöp Kristóffal, Königsmarck grófjával kezdett levelezni, és állítólag szökni tervezett, de a szerető váratlanul eltűnt, és soha többet nem találták meg. György elvált a feleségétől, és bezáratta Ahlden kastélyába, ahol 32 év múlva bekövetkezett haláláig raboskodott.

III. György (1760–1820) Mecklenburg-Strelitzi Saroltát vette el, akit a kortársak csúnyának tartottak, széles orra, és sötétnek számító bőre miatt. A házasságuk kiegyensúlyozott maradt, ismereteink szerint György soha nem tartott szeretőt, és Sarolta 15 gyermeket szült neki.
Sarolta királyné
A király elhatalmasodó elmebaja azonban megtörte a kapcsolatukat. György például marhasültet ültetett el, hogy majd kinőjön faként, és egy párnahuzatot dédelgetett a gyermekeként, de erőszakossá is vált, ami miatt a királyné depressziós lett, és visszavonultan élt haláláig.

Az egyik leghíresebb eset már a Hannoveri-dinasztiát váltó Windsor-házzal esett meg, mikor VIII. Eduárd (1936) lemondott a trónról, hogy elvegye szerelmét, Wallis Simpsont.

A botrányt csak tetézte azzal, hogy lemondása után körbeutazta a náci Németországot, Adolf Hitler is személyesen fogadta őt.

A brit uralkodóházban köttetett újabb házasságok kapcsán időnként felidézik a régebbi eseteket, és elmondható az, hogy a szokásokon alapuló íratlan szabályok csak lassan változnak meg, de az is igaz, hogy a jelenlegi családtagoknak valamivel könnyebb dolguk van a házasodás terén, mint elődjeiknek.Múlt-kor