Az empátia a bölcsőben kezdődik
Néhány órával a születés után a csecsemők már érzékenyek mások szorongására. Csak hallani kell a többi baba sírását, hogy elkezdjenek sírni, és sokkal hangosabban kell hallgatniuk a saját gyászukról készült felvételt vagy egy ugyanolyan intenzitású zajt. Ezért nagy a kísértés arra a következtetésre jutni az amerikai kutatókkal, akik ezt a tanulmányt végezték (Martin Hoffman számolt be az Empathy című könyvében), hogy az empátia, bár oktatással ösztönözhető, egyben – és ami talán a legfontosabb – veleszületett hajlam.

A makákók összetapadnak
Az 1988-ban, a Wisconsin állambeli Primatológiai Központban született Azalea, egy kis nőstény rhesus makákó, amelynek sajátos utánzói és motoros hiányosságai voltak, ami a triszómia egy formájának diagnosztizálásához vezetett. A majmok legtöbb szokásos tevékenysége – etetés, futás, ugrás, mászás... – nehéz volt, csaknem lehetetlen. A családja és a csoport többi majma azonban nem utasította el, hanem különös figyelmet tanúsított rá, többek között kétszer olyan gyakran ápolta, mint kis bajtársait. Ez a megfigyelés (In Le Bon Singe, les bases naturelles de la morale de Frans de Waal (Bayard, 1997).) nem az első. Az etológusok már megállapították, hogy a nagy majmok toleránsabbak és jobban odafigyelnek a fogyatékkal élő állatok szükségleteire, amikor csoportban vannak. Mi lenne, ha újra nagymajmok lennénk?

Másoknak segíteni annyit jelent, mint önmagadon segíteni.
A társaságkedvelő, vagyis másokkal kedves és figyelmes gyerekek nemcsak jobban megbecsültek, mint mások, de az iskolában is jobbak. Egy tanulmány (In Prosocial Behavior by Hans-Werner Bierhoff – Psychology Press, 2002). A hasonló nevelési nehézségekkel küzdő gyerekek esetében azt mutatták, hogy azok, akik önkéntesen segítettek másoknak a házi feladatban, még jobban javították eredményeiket. Kezdetben ugyanazon az iskolai végzettségen jobb jegyeket kapnak azok, akik segítőkésznek és társaságkedvelőnek mutatkoznak, két évvel később, mint azok, akik csak maguknak dolgoztak. Jobb önértékelés és pozitív kép az iskoláról: avagy hogyan segíthet másokon, ha segít önmagán...

A megbocsátás jót tesz a szívnek
Mi van, ha a megbocsátás jót tesz a szív- és érrendszernek? Az önkénteseket olyan helyzetbe hozták, hogy egy támadást követően két ellentétes reakciót váltsanak ki (C.V.O. Witvliet és munkatársai: Megbocsátás vagy harag táplálása, Psychological Science – 2001). Először arra kérték őket, képzeljék el, hogy bosszút állnak. Neheztelésük táplálására gondolniuk kellett a sebeikre, az elszenvedett fájdalomra... Második lépésben arra kérték őket, hogy bocsássanak meg, mondják el, hogy az agresszor olyan ember, mint ők, nehézségeivel... röviden, hogy együttérző legyek. Az elektrokardiogram és a fiziológiai mérések ítélete mindkét helyzetben egyértelmű volt: a negatív érzelmek és a neheztelés a szívfrekvencia és a vérnyomás emelkedésével korrelált, míg az empátia állapotában ugyanazok az emberek fiziológiai stressze illico csökkent. A neheztelés nem tesz jót az egészségednek!

A kedvesség kedvességet szül
Igen, a videojátékok befolyásolhatják a gyerekek másokkal szembeni viselkedését. Miután véletlenszerűen olyan játékokat ajánlottak fel 12 és 16 év közötti japánoknak, amelyek vagy erőszakosak és antiszociálisak, semlegesek, részvételen alapuló és proszociálisak voltak, a kutatók ezután megmérték az önzetlenség mértékét (B.J. Bushman és C.A. Anderson: Kényelmesen rumb: az erőszakos média deszenzibilizáló hatása a mások megsegítésére). Psychological Science (2009) A különbség egyértelmű volt: azok, akik részt vettek a részvételen alapuló játékban, több kedvességet mutattak, mint mások.

Az önkéntesség kevésbé tesz depresszióssá
Az egyesületekbe fektetett befektetések révén mások megszólítása egyben hosszú távú haszon learatását is jelenti önmaga számára. Az Alzheimer-kórban szenvedő betegek aktivitása középkorukban csökkent az egészséges kontrollcsoporthoz képest (R. P. Friedland és munkatársai, Proceeding of the National Academy of Science – 2001). "Önkéntes munka és jólét" P.A. Thoits és L.N. Hewitt, Journal of Health and Social Behavior (2001), az önkéntes tevékenységet folytatók átlag feletti pontszámot értek el boldogságérzetük, életminőségük és önbecsülésük tekintetében. Kevésbé depressziósak, úgy tűnik, hogy az Alzheimer-kór is kevésbé érinti őket, jobb az általános egészségi állapotuk és alacsonyabb a halálozási arányuk. Ügyeljen azonban arra, hogy ezek az előnyök egy bizonyos küszöb felett már ne érvényesüljenek, ha a vállalás meghaladja az évi száz órát. Mi a határ az önátadás és az önfeledtség között?

Érdekesnek találtad ezt a cikket?