Magyar Krónika
Szomorú szerelem a szabadságharc idején
Magyar Krónika 2022. 05. 16. esemény
ESEMÉNYEK Tovább
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
TEKNŐSBÉKAA teknősbéka igen hosszú életű állat, egy teknősbéka élete hosszúságban kitesz annyit, mint tíz ember élete. Persze, ez a teknősbékaélet amilyen hosszú, olyan keskeny szélességben, tehát messze mögötte marad akár egy magyar gróf vagy lánckereskedő életének is.
hirdetés
Klikk ide
Gróf Mikó Imre jelentős államférfiként és az erdélyi kultúra, oktatás felvirágoztatójaként jól ismert. Intézmények őrzik nevét, és generációk áldják önzetlen adakozását.
Közművelődési, történészi és politikusi tevékenységét sokan feldolgozták, a magánéletéről azonban jóval kevesebb tudható. Mivel csodával határos módon az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc éveiből fennmaradt a feleségével való levelezése, abból kirajzolódik jelleme családapaként és férjként, ezáltal pedig betekintést nyerhetünk egy erdélyi arisztokrata család mindennapjaiba.
A kortársak egybehangzó visszaemlékezései szerint Mikó Imre visszahúzódó, csendes, szorgalmas diák volt, aki nem a csínytevéseken jártatta az eszét, hanem mindig a tudományokkal foglalkozott. Felnőttként, amikor közéleti pályára lépett, akkor is csak azon munkálkodott, hogy a rá bízott feladatot minél pontosabban és gyorsabban elvégezze. Saját érzéseit háttérbe szorította, s ez a jellemvonása a későbbiekben sem változott. Családalapítása valószínűleg azért késett, mert első jegyese, Teleki Mária grófnő tragikus hirtelenséggel elhunyt. Mélyen megrázta ez a veszteség, s hosszú időre a munkába temetkezett. Később azonban megismerkedett Rhédey Mária grófnővel, akit 1840-ben feleségül vett. Boldog házasságukból négy gyermek született: Mária, Ádám, Ferenc és Anna. A család életében lényeges változást hozott Mikó Imre 1847. októberi kincstárnoki kinevezése, mivel ezután a gróf – feleségét és gyermekeit Kolozsváron hagyva – 1848 januárjában Nagyszebenbe költözött.
Napi távkapcsolat A fájdalmas elválást enyhítendő a grófnő csomagot küldött férjének e sorok kíséretében: Bátorkodom az én jó esmerősöm, Sámi által Néked, drága lelkem, a kis úti ládádat elküldeni. Beléje tettem egy kis párnácskát, nem én munkám ugyan, de az én ábrázatom lehet, bár használnád! Egy kis Verschlagba [ládikába] pedig 3 képet. Sokszor gondoltam, mikor drága kicsideinket néztem, hogy bár egy pillanatra bélophatnám őket hozzád, de ezt véghez nem vihetvén, úgy gondoltam, hogy aki kávézhatnék és nincs mivel, valami surrogatumot [pótszert] veszen, én is hát helyettek surrogatumul ezt a 3 képet küldöm, szíved elérti az enyémet.