Bár a népgyűlés – nemzeti jellegéből adódóan – egyoldalú volt, és csak Erdély egyik, igaz, legszámosabb nemzeti közösségének akaratát tükrözte, az antanthatalmak támogatása, a gyors román fellépés és a magyar államhatalom megroppanása együttesen oda vezetett, hogy Erdélyben 1919 elejére megszűnt a magyar fennhatóság. A gyulafehérvári nyilatkozat ennek a változásnak a fontos dokumentuma, a román Erdély egyfajta „születési bizonylata” (még akkor is, ha a benne foglaltak csak kis részben érvényesültek a gyakorlatban).
A szövegben a román vezetők megfogalmazták azokat az elveket is, amelyek alapján elképzelték a régió társadalmi-politikai berendezkedését és az itt lakók együttélését. Bár a nyilatkozatból a bukaresti kormányzat mindössze az egyesülést kimondó első pontot iktatta törvénybe, bizonyos – valóban nagyvonalúan megfogalmazott – pontjai mindmáig fontos hivatkozási alapként szolgálnak a Romániához került magyar közösség képviselői számára (egyúttal pedig többféle módon értelmezett forrásként a ma történészei számára). A leendő új kisebbségeket érintő pontokon kívül azonban az általános szabadságjogokra vonatkozó határozatokat is érdemes megvizsgálni, mivel ezek együttesen fejezték ki az erdélyi román elit törekvéseit és szándékait.  

A gyulafehérvári határozatok
I. Erdély, a Bánság és Magyarország összes románjainak Nemzetgyűlése, amelybe meghatalmazott képviselőik 1918. november 18 (december 1-én) Gyulafehérvárott összegyűltek, kimondja ezeknek a románoknak és az általuk lakott területeknek egyesülését Romániával. A Nemzetgyűlés különösen kimondja a román Nemzet elidegeníthetetlen jogát a Maros, Tisza és Duna folyók által határolt Bánságra.
II. A Nemzetgyűlés a fent felsorolt területek számára ideiglenes önkormányzatot tart fenn, az általános választójog alapján megválasztott Alkotmányozó Nemzetgyűlés összeüléséig.
III. Ezzel összefüggésben, az új román állam megalkotásának alapelveiül, a Nemzetgyűlés kimondja a következőket:
1. Teljes [nemzeti] szabadság az összes együttlakó népek számára. Minden nép saját nyelvén, kebeléből való egyének által fogja művelni, kormányozni magát és törvénykezését ellátni; minden nép ama egyének számának arányában, akik alkotják, meg fogja kapni a jogot a Törvényhozó Testületekben és az ország kormányzásában való képviseletre.
2. Egyenlő jogok és a felekezeti önkormányzat teljes szabadsága az állam összes felekezetei számára.
3. A tiszta népuralomnak megvalósítása a közélet minden terén. Általános, közvetlen, egyenlő, titkos, községenkénti, aránylagos választójog a községi, megyei vagy törvényhozási képviselet számára, mindkét nem részére, a 21. életévtől kezdve.
4. Tökéletes sajtó-, egyesülési és gyülekezési szabadság; minden emberi gondolat szabad terjeszthetése.
5. Gyökeres agrárreform. Az összes birtokoknak, különösen a nagybirtokoknak összeírása meg fog történni. Eme összeírásnak és ama jognak alapján, hogy a latifundiumok a szükséglet szerint kisebbíthetők, megszüntetvén a hitbizonyítványokat, lehetővé kell tenni a földmívesnek, hogy birtokot (szántót, legelőt, erdőt) szerezhessen, legalábbis annyit, amennyit ő és családja meg tudnak munkálni. Ennek az agrárpolitikának vezető elve egyfelől a társadalmi kiegyenlítődés előmozdítása, másfelől a termelés fokozása.
6. Az ipari munkásoknak ugyanazokat a jogokat és előnyöket kell biztosítani, amelyeket a nyugat legelőrehaladottabb ipari államai törvénybe iktattak.
IV. A Nemzetgyűlés kifejezést ad ama óhajának, hogy a béketanácskozás valósítsa meg a szabad nemzetek közösségét oly módon, hogy a jog és szabadság a nagy és a kis nemzetek számára egyformán biztosíttassék, a jövőben pedig kiküszöbölje a háborút, mint a nemzetközi viszonylatok szabályozóját.
V. Az ebben a nemzetgyűlésben összegyűlt románok üdvözlik bukovinai testvéreiket, akik felszabadultak az osztrák-magyar monarchia igája alól s egyesültek az anyaországgal: Romániával.
VI. A nemzetgyűlés szeretettel és lelkesedéssel üdvözli az osztrák-magyar monarchiában eddig leigázott nemzetek szabadságát, név szerint a csehszlovák, az osztrák-magyar, a jugoszláv, a lengyel és a rutén nemzeteket és elhatározza, hogy ez az ő üdvözlete mindezen nemzetek tudomására hozassék.
VII. A Nemzetgyűlés alázattal hajlik meg ama derék románok emléke előtt, akik ebben a háborúban vérüket ontották eszményünk megvalósításáért, meghalván a román nemzet szabadságáért és egységéért.
VIII. A Nemzetgyűlés köszönetének és csodálatának ad kifejezést az összes szövetséges hatalmak előtt, amelyek a sok évtized óta a háborúra felkészült ellenség ellen nyakassággal vitt fényes harcok útján kimentették a civilizációt a barbárság körmeiből.
IX. A román nemzet ügyeinek további vitelére elhatározza a Nemzetgyűlés egy román nagy nemzeti Tanács megalkotását, amelynek minden joga meglesz a román nemzet képviseletére bármikor és mindenütt a világ összes nemzeteivel szemben, valamint, hogy megtegye mindazon intézkedéseket, amelyeket a nemzet érdekében szükségeseknek fog találni.
Megjelent: Magyar Kisebbség I. évf. 7. sz. 1922. december 1. Az itt közölt változat forrása: Magyar Kisebbség 1995. 2. sz.