Gyermekkoráról, tanulmányairól nem szólnak hiteles források. Fiatalemberként londoni gyárakban dolgozott, és hídépítéseken is részt vett. 1834-ben Széchenyi István hívta először Magyarországra, hogy az Al-Duna szabályozásához gőzkotrógépet állítson össze.

Ekkor kezdett ismerkedni a magyar nyelvvel. A magyarországi tapasztalatokkal már rendelkező szakembert 1839-ben bízta meg névrokona, a Lánchidat tervező Tierney William Clark az építkezés vezetésével.

A tervező-főmérnök otthoni munkái miatt évente csak néhány hetet tölthetett Magyarországon, ezért Adam Clark volt az, aki a vashámorokat és kőbányákat járta, szervezte az alapanyagok szállítását, megrendelte az alkatrészeket. Szinte minden idejét az építkezés helyszínén töltötte.

A híd átadását az 1842. évi alapkőletételtől számított öt éven belül vállalta, de a vámügyek, a szállítás elhúzódása és egy baleset miatt az átadás két évet késett. Clark közben vizsgálta az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy angol gépeit, foglalkozott a pesti rakpart építésével és az első gázvezetékekkel is.

Az 1848-as forradalom után rövid ideig a Széchenyi vezette Közlekedési Minisztérium műszaki tanácsosa volt. A szabadságharc idején többször megmentette a még át nem adott, de seregek átkelésére már alkalmas hidat. 1849 májusában a Budát védő Hentzi osztrák generális akarta felrobbantani a hidat lehorgonyzó láncokat, de Clark elárasztatta a lánckamrákat, összetörette a szivattyúkat.

Mivel Hentzi nem fért hozzá a láncokhoz, a hídra helyezett puskaporos hordókat robbantatott fel, de csak a kereszttartók rongálódtak meg, és Clark pótolni tudta a hiányokat. Június végén a visszavonuló Dembinszky Henrik is el akarta pusztítani a hidat, de Clark csak a pályát és a kereszttartókat bontotta le, meggyőzve a tábornokot, hogy a híd így járhatatlan lesz. Az osztrákok bevonulása után a pályát harmadszor is elkészítették, majd 1849. november 20-án átadták a Lánchidat.

Clark hazautazott Londonba, majd egy ideig külföldön dolgozott, a leitmerizi (ma Litomerice, Csehország) Elba-híd és a bécsi gumpendorfi híd (ma Bécs VI. kerülete) építésének felügyeletét látta el. Miután visszatért Pest-Budára, megtervezte, majd 1853 és 1857 között meg is építette a Lánchíd budai hídfőjét a Krisztinavárossal összekötő 350 méter hosszú Alagutat. Ez volt utolsó nagyszabású munkája. Ezután vasútépítések, illetve Pest-Buda ipari- és városépítési mérnöki munkálatainak megvalósításában vett részt.

1855-ben elvette Áldásy városkapitány lányát, akitől három gyermeke született. Ekkor már mindenki Clark Ádámnak hívta, Buda város tiszteletbeli képviselővé is választotta, a nemesi címet azonban skót nemesi őseire hivatkozva visszautasította.

1866. június 23-án halt meg tüdőbajban, temetésekor a Lánchídon gyászlobogó lengett, koporsóját brit zászlóval takarták le. Sírja a Nemzeti Sírkertben található, Budapesten nevét viseli a Lánchíd és az Alagút közti tér.