Ő volt Wolfgang Amadeus Mozart, vagy ahogy őt hívták, Wolfgangerl nővére, akinek a gyermekkoráról szinte semmit nem tudunk. Minden valószínűség szerint édesapjától, Leopold Mozarttól tanulhatta meg a zene alapjait.
Első kottáskönyvét édesapjától kapta névnapjára, Csembalóra. Ez a könyv Maria Anna Mozart kisasszonyé. 1759 – állt az ajándékon. Nannerl nyolcéves volt ekkor, és ugyan tényleg nem förtelmesen nehéz darabokat tartalmazott a könyv, a műveket Leopold nehézségi fok szerint rendezte, az éppen háromesztendős Wolfgang kisebb szerzeményei is helyet kaptak benne. Nannerl jól játszott a billentyűs hangszeren. Leopold rá három évre turnézni vitte (csoda)gyerekeit, amiből arra következtethetünk, hogy a lány tudása több volt pusztán „jónál”. Ezt igazolja, hogy nemcsak szólót játszottak, hanem gyakran kérték fel őket négykezesezni is. Amikor pedig 1764-ben Párizsban jártak, Nannerl énekesnőként is fellépett.

Hét év turné, miközben szinte meg sem álltak. A legjobb körökben forogtak: Nem is tudja elképzelni, milyen meghitten beszélgetett a Császárnő Őfelsége feleségemmel részben gyermekeim himlőjéről, részben nagy utazásunk körülményeiről. [...] Közben a Császár Őfelsége a zenéről és sok más dologról csevegett velem és Wolfganggal, Nannerlt gyakran pirulásra késztette – írta Leopold. Folyamatosan utaztak, a gyerekek világot láttak, nem véletlen, hogy a vándorévek után ez a sokat tapasztalt fiatal nő Salzburgban, a kisvárosban minimum gyanúsnak tűnt.
Az öcs, Wolfgang viszont sokkal jobb véleménnyel volt róla, mint a salzburgiak: Remélem, királynőm, az egészség legmagasabb fokát élvezed, és olykor-olykor reám áldozol valamennyit fontos és sürgős gondolataidból, melyek a legragyogóbb elméből fakadnak, mellyel szépséged mellett rendelkezel, s noha ilyen zsenge években és nőszemélyektől úgyszólván semmit nem követelnek a fent említettekből, te, ó királynőm, olyan mértékben rendelkezel velük, hogy a férfinépséget, még az ősz fejeket is megszégyenítenéd. Isten veled!

Házimunka után zene
Bármennyire kedves is volt a nővérével Wolfgang, soraiból kiviláglik a kor gondolkodásmódja: abban az időben Salzburgban a nőket nem tartották sokra. „Az asszony sokat fecseg, keveset tesz” – ez a Varázsfuvola című operából is ismerősen csenghet. Egészen egyszerűen ez a miliő még nem volt elég érett arra, hogy egy nő tehetségét elismerje. Amikor például az utolsó útjukon Bécsbe látogattak – mint már említettük –, a gyerekek elkapták a himlőt. Sokatmondó adat, hogy Wolfgang felépüléséért Leopold hat, míg Nannerl egészségéért csupán egy misét mondatott.