Nálunk éppen lezárult egy mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos botrány, a nevezetes Czei-zel-ügy. A Hollandiában most kibontakozónak az a lényege, hogy egy donor akár kétszáz ember létrehozásában közreműködhetett. Mivel romlik a férfiak nemzőképessége, nagy üzlet a donáció, ami az eltérő szabályozások és a hatalmas anyagi haszon miatt újabb botrányokat szülhet.

Közel hároméves huzavona után novemberben megszüntették a nyomozást Czeizel Endre legkisebb két gyermekének édesanyja ellen, aki mindössze megrovást kapott. A botrány a genetikus 2015. augusztusi halála után robbant ki, amikor Czeizel Endre barátnője a hagyatéki tárgyaláson az örökségét kérte azon az alapon, hogy két gyereket szült a genetikusnak. A tudós életrajzi könyvében maga ismerte be, hogy mindkét gyermek mesterséges úton fogant. Ám a hazai törvények szerint, mivel Czeizel házasságban élt, nem adhatott volna spermát ilyen célra: közvetlen donáció ugyanis csak házas- vagy élettársak között lehetséges. Az ügy érdekessége, hogy a spermadonor beleegyezői nyilatkozatára nem a professzor, hanem egy másik férfi adatait írták. Emiatt jelentették fel a nőt emberi testrész tiltott felhasználása miatt.

A hatóságok egyszer már lezárták a nyomozást, a Fővárosi Főügyészség tavaly év elején a határozatot felülvizsgálva újabb nyomozást rendelt el.

Hollandiában éppen ellenkezőleg, most kezd kiteljesedni a nemzetközi sajtóban Louisként emlegetett férfi esete. Louis gyerekkorát Afrika déli részén, Suriname-ban töltötte, ahol doktor végzettségű apja is született. Misszionárius nővérként dolgozó anyjával hatéves korában tértek haza, az apa később csatlakozott a családhoz.

A fiatalember folyamatosan küzdött az iskolákkal, az egyetemről is kimaradt. „Huszonegy évesen munkába álltam egy banknál. Előbb hagyományos írógéppel dolgoztam, majd számítógéppel 39 éven keresztül” – mesélte a férfi a brit The Guardian újságírójának, aki szerint szülei rossz házassága miatt nem gondolt saját család alapítására. Az autizmus egyik formájában szenvedő férfi nehezen alakított ki kapcsolatokat, fejezte ki érzelmeit. Azt mondja, a romantikára teljességgel alkalmatlan.

A nyolcvanas években az akkor harmincas éveinek elején járó, barátok és rokonok nélkül élő hollandnak barátnője sem volt. Esténként egyre jobban elharapózott benne a gondolat, hogy úgy hagyhatja itt a világot, hogy senki sem emlékszik majd rá. „Ki beszél majd rólam? Ki örökli majd a tárgyaimat? Azt gondolom, életünk legnagyobb félelme nem a mulandóság, hanem az, hogy elfelejtenek” – ezek a gondolatok forogtak benne. A kiötlött megoldás nem biztatott egyértelmű sikerrel. Arra jutott, ha a szokásos módon nem lesz gyermeke, akkor olyan mennyiségben adományoz spermát, hogy valamelyik utódának csak eszébe jut annak kiderítése, valójában ki az apja. Ha tíz gyereke lenne, kevés eséllyel találnának rá, de ha száz vagy annál is több születne…

A jelenleg 68 éves férfit nem Louisnak hívják, álnéven nyilatkozott az őt megkereső médiának. Azért álnéven, mert évtizedeken át folytatott tevékenységének egyik következményeként számos fenyegető hívást kapott. A másik következmény legalább kétszáz gyerek, ami megannyi etikai, erkölcsi, jogi és orvosi kérdést vet fel a mesterséges megtermékenyítésben érintett vállalkozások, hatóságok munkájával kapcsolatban.

A spermabankok hatalmas társadalmi igényt elégítenek ki, miközben óriási üzletet bonyolítanak le. Két éve a Lugasban írtunk arról, hogy a meddőségi klinikákon egyre több spermára van szükség, mivel napjainkban nemcsak kevesebb, de lassabb és rosszabb minőségű is a nemzőkorú férfiak hímivarsejtje, mint amilyen az előző generációké volt. Még a donoroknál is, akik nem lehetnek idősebbek 35 évesnél. Tízből, de inkább tizenötből egy életerős férfi bizonyul megfelelőnek. A magyar férfiak spermaszáma a hetvenes évekbeli milliliterenkénti nagyjából hatvanmillióról harmincmillió körülire csökkent a kétezres évekre, és a hímivarsejtek mozgékonysága sem éri el a megtermékenyítéshez szükséges szintet.

Egy férfi szervezetében idős koráig termelődik hímivarsejt, a nemzőképes spermiumok aránya azonban az évek múlásával fokozatosan csökken. Negyvenöt éves korra már általában feleannyi az ép, élő, jól mozgó, termékenyítőképes spermium, mint harmincévesen. Bár a férfiak nemzőképességének drasztikus romlására egyelőre nem találtak a tudósok egyértelmű magyarázatot, az erősebb nem meddőségének hátterében betegség, genetikai és életmódbeli ok egyaránt állhat.

A spermadonorokra vonatkozó törvények meglehetősen eltérőek. Napjainkban Nagy-Britanniában egy donortól származó spermát legfeljebb tíz családnál használhatnak fel, Hollandiában legfeljebb 25 esetben dolgozhatnak azonos személytől származó mintával. A magyar jogszabályok szerint egy donor spermáját négy sikeres terhességig lehet felhasználni. Van, aki szerint ennyit sem lenne szabad, mások szerint ennyi gyermeke más-más anyától úgy is lehet egy férfinak, hogy soha nem adományozott spermát. A holland spermabankok szabályozása a 80-as évek elején meglehetősen laza volt, de Louis tudta, hogy az általa szükségesnek ítélt mennyiségű sperma adományozása ezen intézmények figyelmét is felkeltené.

Ráadásul nem huszonöt, hanem több száz gyerek létrejöttében akart közreműködni. A cél érdekében három spermabankba hordott mintát – minden egyes donációt gondosan lejegyzett. Húsz éven át hetente háromszor. Azt mondja, a bankoknak tudniuk kellett, hogy túl sokszor vizitel náluk, de elnézték neki, mert a megbízható adományozók iránti igény magas volt. Előfordult, hogy jelentősen átírták a férfi profilját: egyetemi végzettségűnek állították be, aki egy bank főnökeként dolgozik, és aki leszögezi, hogy nem kíván hallani születendő gyerekeiről. Azt viszont Louis titkolta el, hogy apja felmenői között rabszolga és annak tulajdonosa is volt. Louis 2002-ben úgy érezte, már épp eleget tett. Az akkor ötvenes évei elején járó férfi legidősebb gyerekei felnőttek. Visszatért csendes életébe, és várt.

A most 34 éves Joyce Curiere régóta tudatában volt annak, hogy nem úgy néz ki, mint szőke, kék szemű apja. Szeplős volt, barna göndör haja sűrűn omlott a vállára. „A szüleim azt mondták, olyan vagy, mint a nagyapád nagyapja” – mondja az egykori ápolónő, aki Amszterdamban értékesítőként dolgozik. Amikor az egyik nagyszülő elkottyantotta az igazságot – szülei donorspermát használtak –, az akkor 16 éves lány kérdőre vonta őket. Többet akart tudni, de fogalma sem volt, hová forduljon, a szülei nem segítettek neki.

Nagy-Britanniában a 2005 után született donorgyermekek jogosultak arra, hogy 18 éves koruk után megismerjék biológiai szüleik személyazonosságát. Hollandia hasonló jogszabályt vezetett be. A 2005 előtt született gyermekek nem kapnak ilyen jogot, ám az egyre megfizethetőbb árú DNS-teszteknek köszönhetően ők is kideríthetik, kik a szüleik. Segítségükre vannak a mind népszerűbb családkereső műsorok is. 2015-ben Joyce egy éjszaka leült, hogy megnézze a Keresem a családom (Familie Gezocht) című adást.

Egy Amanda nevű nőt mutattak, aki szintén szeplős, barna, göndör hajú ápolónő volt. Hozzá hasonló fülbevalókat viselt, és ugyanazon a vállán volt tetoválás. Két héttel később Joyce DNS-mintát küldött a donációval született családok egyesítését segítő alapítványnak. Hamarosan megtudta, legalább tizenöt féltestvére van, és hogy az apja nem a biológiai apja. Nem volt megállás. Kiderítette, hogy Louis nemcsak az ő világra jöttében segédkezett, hanem – ez a férfi saját becslése – legalább kétszáz gyerek megszületésében volt elévülhetetlen szerepe. Az egyik alapítvány nem tartja kizártnak, hogy húszéves munkássága alatt a holland férfi legalább ezer gyerek születésében játszhatott szerepet – de ezt Louis sem hiszi. Ha csak a kétszáz igaz, Louis akkor is a világ egyik legtermékenyebb apja.

Az elmúlt hét évben 57 emberről bizonyosodott be, hogy Louis az apa, közülük legalább negyvennel találkozott is a szorgos donor. Az egyik legidősebb az 1984 márciusában született Joyce, akinek ugyanabban az évben minimum hét féltestvére jött a világra. Joyce­ maga is felkereste apját, és rögtön meglepődött, mennyire egyformák.„Minden olyan dolgot, amelyet magamról tudni akartam, az összes választ, amelyet 16 éves korom óta kerestem, másfél óra alatt megkaptam” – beszélt az első találkozásukról a nő.

A férfi viselkedését általában elítélik, elsősorban azért, mert ilyen mennyiségű féltestvér véletlen egymásra találása, házassága nem zárható ki, féltestvérek gyerekvállalása genetikai komplikációk sokaságához vezethet. Nem ez az első spermabotrány Hollandiában. A hazai sajtó is beszámolt arról, hogy egy holland meddőségi klinika időközben meghalt vezetőjét több egykori páciense azzal vádolta, hogy a kiválasztott donorok helyett saját spermájával termékenyítette meg őket. Összesen 23 nő állította, hogy a Rotterdam melletti Bijdorp klinikájának 2017 elején, 89 évesen meghalt korábbi vezetője, Jan Karbaat átverte őket, ezért DNS-vizsgálatot követelnek, hogy kiderüljön, ki a gyerekeik apja. Az anyák fizikai hasonlóságokat fedeztek fel a gyerekük és az orvos között, amelyek viszont különböztek azoktól a férfiaktól, akik papíron a donorok voltak.

Az egyik anya szerint Karbaat korábban elbüszkélkedett neki a tettével, amit azért tett, mert úgy gondolta, hogy egészséges és intelligens emberként miért ne osztaná meg a világgal remek génjeit. A férfi végrendeletében megtiltotta, hogy halála után DNS-mintát vegyenek tőle, fia azonban adott DNS-mintát. Az ő és az érintett gyerekek DNS-mintájának összevetéséből kiderült, hogy 19-nek nagy valószínűséggel az orvos az apja. Az USA-ban is volt ilyen botrány.

Egy Indiana állambeli termékenységi klinika orvosa saját spermájával termékenyítette meg a pácienseit, miközben azt mondta, hogy egy egyetemi hallgatótól származik a „donoradomány”. Georgia államban pedig az keltett felhördülést, hogy egy donortól 36 gyerek született, miközben az illető elhallgatta, hogy mentális beteg, és többször letartóztatták már.

Magyarországon senki sem választhat barátot vagy rokont a férje helyett gyermeke apjának – legalábbis legálisan nem.