Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA), a Ben Gurion Egyetem, a Göttingeni Egyetem és a Haifai Egyetem közös kutatócsapata Izrael korai muszlim korszakából (638–1099) származó pamut- és selyemszöveteket tárt fel, amelyeket mintegy 1300 évvel ezelőtt importáltak Kínából és Indiából a Selyemúton keresztül.

A Selyemút egy ritka és egzotikus javak forgalmát szolgáló úthálózat volt, amely a Kínából származó selyem jövedelmező kereskedelméről kapta a nevét. Létezésének 1500 éve alatt a Selyemút túlélte birodalmak felemelkedését és bukását, és olyan csapásokat is, mint a fekete halál vagy a mongol hódítások.

A kutatócsoport az i. sz. 7. századig visszanyúló hulladékgödröket vizsgált Arabahban.
Az ásatás nagy mennyiségű leletet hozott felszínre, köztük szöveteket, ruhadarabokat és bőröket, amelyek a száraz éghajlatnak köszönhetően jó állapotban maradtak meg, és bepillantást engednek a vidék népeinek anyagi kultúrájába és mindennapi életébe.

Korábbi ásatások már sikeresen tártak fel Indiából származó dekoratív textileket és kínai selymet, amelyet a radiokarbon kormeghatározás az i. sz. 7-8. századra tett.

A régészek szerint a pamutszövetek Indiából és Núbiából származhatnak, a selyem jelenléte pedig Kínával folytatott kereskedelemre utal.

Néhány pamutszövet ikat technikával készült, amely a Közel-Keleten meglehetősen ritka, de megjelenik például az adzsantai (India) barlangok 6. századi falfestményein.

Más szövetek iráni behatást mutatnak: ezeknél fehér pamutot és színes gyapjút szőttek össze egy bonyolult technikával, amelyhez hasonló módon ma is készülnek szőnyegek Iránban és Közép-Ázsiában.

A korai muszlim korszakra a nabateusok által létesített tömjénút már nem volt használatban. A mostani felfedezések így arra engednek következtetni, hogy ebben az időben a Távol-Keletről és Indiából érkező javak Arabahon keresztül érkeztek meg a Mediterráneumba.

Múlt-kor