Repülésmentes kezdetek

Amelia Earhart 1897-ben szerencsés körülmények között született, mivel családja a vagyonosabbak közé tartozott. A gyermekkora ennek megfelelően átlagosnak nevezhető, bár bátorsága már ekkor megmutatkozott. Sokat játszott a testvérével, szívesen mászott fára, és vadászott puskával patkányokra. Emellett szívesen gyűjtögettek együtt állatokat, például békákat, lepkéket vagy gilisztákat. Egy alkalommal az édesanyja megtiltotta neki, hogy felüljön a hullámvasútra, mire Amelia odahaza megépítette a saját hullámvasútját. Természetesen felbukott és megsérült, de a visszaemlékezések szerint a repüléshez hasonlította az élményt. Tízéves volt, amikor először találkozott repülőgéppel, de a kétfedelű masinába első látásra még nem szeretett bele, nem is keltette fel az érdeklődését.

Az idilli gyermekkornak hirtelen vége szakadt, amikor Amelia apját alkoholizmusa miatt 1914-ben nyugdíjazták, a nagymamájuk pedig csaknem ugyanekkor meghalt. Bár az örökséget az unokáira hagyta, apja szüntelen munkakeresésének az lett a következménye, hogy több városban is éltek rövidebb ideig. 1917-ben, miután az Egyesült Államok is belépett az első világháborúba, Amelia ápolónői szolgálatra jelentkezett a Vöröskeresztnél. Torontóba küldték dolgozni, ahol a háborút követő spanyolnáthajárvány idején is szolgált. Kórházi munkája során ő maga is megfertőződött, tüdő-, majd arcüreggyulladást kapott. Utóbbiból sohasem épült fel teljes egészében, ezért repülés közben többször kötést kellett viselnie, hogy eltakarja az arcüreg tisztítására szolgáló kis csövet.

Egy, az ápolónői korszakához fűződő történet szerint egy alkalommal annyira lenyűgözte lovaglótudásával az arra járó kanadai légierő tisztjeit, hogy azok meghívták őt és húgát megmutatni nekik a repülőgépeiket. Amikor megkérdezte, hogy vezetheti-e az egyiket, azt a választ kapta, hogy ezt még egy tábornok felesége sem tehetné meg. Ettől a pillanattól kezdve érdeklődése fokozottan a repülés felé fordult.