Minden olyan jó, mintha halott lenne, se vonat, se füst, se hajó, semmi, ami egy kicsit is izgatná az ihletet
– írta.
Monet, akit ma az impresszionizmus megalapítójaként ünnepelnek, 1899 és 1901 közötti utazásai során Londonban is járt. Ekkori látogatásain több mint száz festménye született. 
A füstre, mint alkotói szikrára történő utalása – amely bőségesen származhatott a hajók és vonatok gőzgépeiből –  alátámasztani látszik azt az elméletet, amelyet egyes művészettörténészek régóta tartanak arról, hogy mi állhatott Monet munkáinak jellegzetes, álomszerű ködének hátterében. Egy nemrég klímakutatók által készített tanulmány új bizonyítékot talált ennek megerősítésére.
A légszennyezéssel foglalkozom, és miközben a londoni Tate-ben és a párizsi Musée d'Orsay-ban Turner, Whistler és Monet festményeit néztem, észrevettem a műveik stílusbeli átalakulását
– mondta Anna Lea Albright, a párizsi Sorbonne Egyetem Laboratoire de Météorologie Dynamique posztdoktori kutatója egy telefoninterjúban, amelyet a tanulmány társszerzőjével, Peter Huybersszel, a Harvard Egyetem föld- és bolygótudományok professzorával folytatott.
Festményeik kontúrjai homályosabbá váltak, a paletta fehérebbnek tűnt, és a stílus figurálisabbról impresszionisztikusabbra változott: ezek a változások összhangban vannak a fizikai elvárásokkal, hogy a légszennyezés hogyan befolyásolja a fényt
 – tette hozzá.
A kutatócsoport a Monet előtt tevékenykedő brit festő, Joseph Mallord William Turner több mint száz festményét vizsgálta meg azzal a céllal, hogy alátámasszák a hipotézist, miszerint a festmények az ipari forradalom idején kialakuló egyre szennyezettebb égboltot örökítik meg.
A tanulmány szerzői szerint azért erre a két művészre összpontosítottak, mert termékenyen festettek tájképeket és városképeket, gyakran ismétlődő motívumokkal.

A festmények által lefedett időszakban, 1796 és 1901 között hatalmas mennyiségű szenet bányásztak az ipari termelés következtében a gőzgépek támogatására. Csak Nagy-Britanniában az 1700-as évi 2,9 millió tonna széntermelés 1900-ra 275 millió tonnára emelkedett, ami látható légszennyezéshez vezetett, ami széles körű egészségügyi problémákat okozott. A szénből származó korom sűrű, sötét ködöt képzett, és a Nemzeti Gazdasági Kutatóintézet szerint 1850 és 1890 között háromszorosára, évi 25-ről 75-re nőtt a ködös napok száma Londonban.
„Általánosságban elmondható, hogy a légszennyezés hatására a tárgyak homályosabbnak tűnnek, nehezebb azonosítani a széleiket, és fehérebb árnyalatot adnak a jelenetnek, tehát a szennyezés visszaveri a fényt” – mondta Albright.
A kutatócsoport ezt a két dolgot, az élek erősségét és a fehérséget vizsgálta a festményeken, majd az eredményeket összehasonlította a történelmi légszennyezettség független becsléseivel. „Meglepően jó egyezést találtunk” – mondta Albright.
A festmények a kutatók szerint a légköri környezet történelmi változásait örökítik meg, különösen a kén-dioxid kibocsátásának növekedését, amely szénből származó szennyezőanyag, savas esőt és légzési problémákat okoz. Ez túlmutat a művészi fejlődésen és a stíluson, jegyzik meg, mivel London és Párizs, ahol Turner és Monet is élt, különböző időben és eltérő ütemben iparosodott, ami tükröződik a műveken.
Jonathan Ribner, a Bostoni Egyetem európai művészeti professzora az első művészettörténészek között volt, aki 2004-ben a „Turner Whistler Monet” című, 100 impresszionista festményből álló, Torontóban, Párizsban és Londonban turnézó kiállításhoz írt esszéjében összefüggést vélelmezett felfedezni a két művész munkássága és a környezetszennyezés között.
Amikor megláttam a tanulmányt, nagyon megörültem, mert ez valóban igazolja azt, amiről már majdnem két évtizeddel ezelőtt írtam, vagyis hogy a légszennyezés jelentős kontextuális tényező egyes XIX. századi festmények esetében
– mondta Ribner egy telefoninterjúban.MAGYAR NEMZET
Forrás: CNN