A legsikeresebb darabok születésük óta állandóan a képernyőn vannak, szállóigeszerű mondataik a közbeszéd részeivé, hőseik a populáris kultúra megkerülhetetlen mérföldköveivé váltak. Diadalmenetük oka elsősorban a nézők bűnügyek iránti olthatatlan kíváncsiságában keresendő, ám nem mellékes szempont az sem, hogy e szériák alkotói mindig is igyekeztek a kor igényeire szabni a zsáner jellegzetességeit, miközben mindvégig szem előtt tartották a műfaji szabályokat.

Míg az államszocialista Magyarországon csupán a Kántor (1976), illetve a Linda (1984) című sorozatok váltak valódi sikerré, addig ugyanezekben az évtizedekben a nyugati országok televíziói tucatszámra ontották magukból a közönségkedvenc krimiszériákat. Az Angyal, A felügyelő, Az Öreg, Maigret, San Francisco utcáin, A simlis és a szende, Magnum, Charlie angyalai, T. J. Hooker, Külvárosi körzet, Knight Rider – ismerősen csengő címek, világszerte sikeres nyugati alkotások, melyekben ugyan közös motívum a bűn üldözése, ám a körítés, a tempó, a karakterek és a helyszínek változatosak, rendkívül színes skálán mozognak.

Az első folytatásos tévékrimik már egészen korán, a nyugati televíziózás kezdeti évtizedeiben műsorra kerültek. Angliában 1938-ban indult a Telecrime (Tévékrimi), melynek negyedórás epizódjait még élőben sugározta a BBC. Az Egyesült Államokban pontosan tíz évvel később, 1948-ban mutatta be az NBC tévétársaság az általuk elsőnek titulált Barney Blake, Police Reporter (Barney Blake, a rendőrriporter) című bűnügyi sorozatot. A kezdeti próbálkozások nem váltak közönségkedvenccé, ám olyan műfaji úttörőnek számítottak, melyek elvezettek a későbbi krimidiadalokig, ugyanakkor világossá tették, hogy e műfaj két nagyhatalma hosszú távon is az USA és az Egyesült Királyság lesz.

Brit felségterület

A hatvanas évek brit televíziózása megteremtette a tökéletes nyomozó prototípusát. A Leslie Charteris 20-as évek legvégén induló könyvsorozatát adaptáló Az Angyal (1962) óriási népszerűséget hozott a címszereplő Roger Moore számára, aki ezzel a szereppel minden bizonnyal megtette az első lépést abba az irányba, hogy idővel az Egyesült Államokban is sztárrá válhasson James Bondként. A titkos ügynök szerepét mindmáig ő öltötte magára legtöbb alkalommal, összesen hétszer. E sikernek azonban elkerülhetetlen fogaskereke a Minden lében két kanál (1971), melyet az életre hívója, a brit médiamogul, Lew Grade azzal a szándékkal indított el, hogy egy angliai szériával betörhessen az igencsak izolált amerikai piacra. 

A szakemberek olyan lényeket találtak a Balaton mélyén, amiktől már az ókori görögök is rettegtek.

Mitológiai lények a Balatonban - ezzel a címmel adott ki közleményt a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, miután különleges élőlényekre bukkantak a magyar tengerben. Az intézet közlése szerint a szakemberek több száz zöld hidrát gyűjtöttek be a Balaton lápos részeiről, illetve kisbelfolyóiból, amiket kontrollált laboratóriumi körülmények között tartanak életben kisméretű akváriumokban.

A kutatóintézet ugyanis a zöld hidrában élő zöldalgák működését tervezi vizsgálni egy cseh-magyar tudományos kooperáció keretében, amiben a terület Jermy Tibor-díjas, nemzetközi hírű szakértője, Tökölyi Jácint egyetemi docens is részt vesz.

A hidrák igen különleges élőlénycsoportot alkotnak: ezeknek a csalánozók törzsébe tartozó édesvízi állatoknak összesen öt faja fordul elő Magyarországon; ezek az apró, pár milliméteres élőlények az aljzathoz kötődve élik életüket, ahol rovarlárvákkal, apró rákokkal, halivadékkal táplálkoznak. Körülményektől függően ivaros és ivartalan szaporodásra - vagyis bimbózásra - egyaránt képesek; élőhelyükön sokszor nagyon nagy számban fordulnak elő.

Ezek közül az állatok közül a legérdekesebb a zöld hidra, ami egy zöldalga fajjal él szimbiózisban. Ennek az együttélésnek a részleteiről még nagyon keveset tudunk, a Limnológiai Intézet kutatói ezért vizsgálják most őket.

Bár nem szabad összekeverni a szezont a fazonnal, a Kutatóintézet mégis élt az újságírók fegyverével, és olyan kattintós, hatásvadász címet adtak a hivatalos közleményüknek, ami bár valóban ötletes, mégsincs sok köze a tartalomhoz. A mitológiai hidra, vagy Hüdra egy ősi, kígyóra emlékeztető vízi szörnyeteg, aminek rengeteg feje volt, és mérgező lehelete. A görög mitológia szerint Lerné mocsarában, Argoliszban volt a búvóhelye, ahol egy, az alvilágba vezető víz alatti átjárót őrzött. A Hüdrával Héraklész, vagyis Herkules is megküzdött - ezt a Disney is megjelenítette az 1997-es rajzfilmjében.