A történet nem mai: a nyolcvanas évek második felében ejtette rabul az elragadó település a művészt, aki nemcsak családi pihenőhelyet, hanem művészeti galériát is nyitott Dörgicse központjában – jóval azelőtt, hogy a kortárs művészek köré szerveződő nyári közösségi élet nagyobb léptékben is megtelepedett volna a Balaton-felvidéken. Veszely Ferenc hétvégén több évtizedes munkájáért díszpolgári címet kapott.

A szabadság szellemében szerveződő művészeti élet egyik állomása a Balaton-felvidék hegyláncolata védelmében meghúzódó Dörgicsén volt a nyolcvanas évek végétől. Az Ól Galéria körül kialakult társasági életet Veszely Ferenc festőművész szervezte, de inkább vonzotta egyéniségével.

 Személyes történetében talán az a legszebb, hogy az ember öntudatlanul is a felmenői nyomába indul el, amikor alkotóhelyet és nyári lakot keres. 

Később jön csak rá,  hogy az addig nem ismert kötődés szólítja a meghatározó helyre. Veszely Ferencet történetesen Dörgicsére, a mai Ól Galéria épületéhez. A művész a nyolcvanas évek második felében már egy ideje keresgélt egy nyári laknak és alkotóműhelynek való házat a tó északi partjának falvai között. 

– Kiderült számomra, hogy az én famíliám vízimolnárcsalád volt, W-vel és umlauttal írták a nevüket, és Mária Terézia korában települtek át erre a vidékre. Lesencetomajnál volt egy Veszely-malom. Ma már biztos vagyok benne, hogy emiatt húzott ebbe az irányba a szívem, mert soha a déli partra nem gondoltam. A Bakonyban, a parttól távolabb képzeltük el a házunkat, de már kicsit kezdtem feladni, amikor lányommal átjöttünk Dörgicsén.

Egymásra néztünk, és azt mondtuk, hogy menjünk vissza, mert még egy ilyen szép falut nem fogunk találni – emlékezett Veszely Ferenc. Az Árpád-kori romok, a település fekvése magával ragadta őket, meglepetésükre a falu középpontjában, mindjárt a buszmegálló mellett volt egy 1820-as években épült eladó ház. Nem is ház, inkább egy épületegyüttes: a boltíves kialakítású istállóban oszlopok, a belső házban rokokó cserépkályha, ezt a házat egyébként műemlékké nyilvánították. Hátul volt a disznóól, aminek nem volt meg a teteje, ez lett később az udvarról és a falu közepéről is nyíló Ól Galéria.

Körülbelül tíz évbe telt, mire rendszeresen kortárs kiállításokat szervezett a telkén, de már megjelenésével elindult a faluban a művészeti élet. Nagy hatást tett rá Rekettyés László világháborús hős is, akinek a gépét a II. világháborúban éppen Dörgicse felett lőtték le az amerikaiak, a túlélő ezért is vett egy házat magának itt, és a falu szerelmese lett. Passzióból kutatta történetét, gyűjtötte emlékeit. Az ő gazdag írott, képi és tárgyi  anyagából építette egyik első tárlatát Veszely Ferenc, ami nagyon népszerű kiállítás volt, egyebek mellett Dörgicse első metszeteinek bemutatásával. 
Nemcsak a képzőművészek összetartó köre, de a legnagyobb, máig létező galeri, a Moszkva térhez kötődő Kalef nevű baráti társaság is Dörgicsén élte innentől nyári társasági életet. – Rendszerellenes fiatal társaság volt a hatvanas években, sok-sok képzőművésszel, tulajdonképpen az egyik értelmiségi galerinek számon tartott galeri volt ez. A levéltárban gazdag anyaga van a társaságnak, tudtommal háromszor akkora, mint a többi galerinek. Közben  nem is csináltunk semmi különlegeset, csak nagyon szerettük volna a változást.  Akkoriban tömve volt a galéria a kalefosokkal, Amerikából, a Közel-Keletről is iderepültek a valamikori galeritagok. A polgármester Kis-Pál Miklós pedig nagyon vagány volt, megengedte, hogy utca felé is nyitva legyünk. A kiállításunk a művészhaverok alkotásai köré, később tematikák köré szerveződtek – mesélte a művész. 

Így került az Ól Galériába, Dörgicsére a magyar–lengyel barátság története, ami azért erős kordokumentum, mert Lengyelország jelentette a szabadságot a kor fiataljainak. A galeritagok autóstoppal indultak Lengyelország felé. – A Balatonba lőtt repülőgépek köré épülő tematikus tárlat is az utóbbi évtized népszerű kiállítása volt, a témafeldolgozást kutatás és mentés előzte meg. Érdekes, hogy az oroszoknak nem kellettek a háborús halottaik.

Izgalmas előadásokat tartottak a témában, mi pedig az Ól Galériában erre épülő kiállítást tartottunk. De nagy sikere volt a balatoni hajózásra épülő kortárs kiállításunknak is – mondta a Magyar Nemzetnek Veszely Ferenc. 
Több évtizedes munkájáért Pflanzner Sándor polgármester adta át Veszely Ferencnek a díszpolgári oklevelet múlt szombaton. Szavai szerint a helyi épületet megtartva, annak új funkciót adva olyan helyet hozott létre, ahol  az ember alkotta szépség találkozott a művészet szépségeivel. 
Dörgicse Levendáriumának alapítója, a három éve elhunyt Demján Ildikó orvos-természetgyógyász, nemzetközi aromaterapeuta, gyógynövénytermesztő is díszpolgári elismerést kapott. A legmutatósabb gazdasági épületének a Hableány Bisztró és Borbár bizonyult, a Balaton építészetileg legjobban sikerült középületét megillető díjat a tihanyi kikötő kapta.