Különös figyelemmel arra, hogy rövid távon az új technológiák megjelenése mindig a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésével jár együtt, félő, hogy jelenleg az MI még inkább ráerősíthet majd a polarizációra. Kovács Kristóffal, a Mindset pszichológusával, Rab Árpád jövőkutatóval, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársával, Ságvári Bence szociológussal, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársával beszélgettünk a Lugas kerekasztalánál a mesterséges intelligencia társadalmi, gazdasági össze­függéseiről és a 2024-es várakozásokról.

A mesterséges intelligencia (MI) egyre nagyobb teret hódít a mindennapokban, milyen pró és kontra érveket tudnak hozni a fejlődés mellett, illetve ellen?

Rab Árpád: Képességjavító technológiáról beszélhetünk, így bérelhetővé válik a tudás. Ugyanakkor utánzógép, amelyet sokan kevernek össze valódi emberi cselekvéseket végző egyénekkel. Az MI tükröt tart elénk, hogy mik vagyunk, mit jelent a munkánk, és ha nem adunk jó válaszokat, alapvető károkat okozhatunk a társadalomban. Nehezebb felmérni a túlélési stratégiá­kat az egyes társadalmi rétegekben, mert bizonyos tudás hiánya nyomán az illető hirtelen mindenben hátrányba kerül.

Ságvári Bence: Hatalmas gazdasági fejlődési lehetősége rejlik ebben az MI-ben, hasonlót talán a kétezres évek elején az internet esetében láttunk. Évtizedes távlatban pedig még annál is nagyobb lehet a hatása, mivel az internet az információk továbbításának eszköze volt, míg az MI ennél komplexebb. Segíthet a XXI. század olyan összetett kihívásainak megoldásában, mint például a klímaválság, a különböző betegségek gyógyítása, de önmagában nem az MI fogja elhozni a megoldást. A kérdés, hogy az emberiség képes lesz-e a megfelelő keretek között, a megfelelő formában a szolgálatába állítani. Ennek van politikai-jogi és emberi vonatkozása is. A változás sebessége mindkettő esetében komoly kihívás, részben mert a technológiát és a gazdaságot szabályozó rendszereinek alkalmazkodási képessége nem erre a tempóra tervezett. És míg a korábbi nagy technoló­giai átalakulások valójában több generáción keresztül következtek be, ma egy-egy nemzedéken belül óriá­siak a változások. Izgalmas kérdés, hogy ezeket az emberi agy és psziché, illetve a társadalom képes-e jelentősebb megrázkódtatások nélkül el- és befogadni. Tény, hogy rövid távon az új technológiák megjelenése mindig a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésével jár együtt, jelenleg az MI így még inkább ráerősíthet majd a polarizációra.

Kovács Kristóf: Mindenképpen pozitívum, hogy a mesterséges intelligencia közelebb hozza a pszichológiai ellátást több társadalmi réteghez is. Az MI továbbá felpezsdíti a kutatói életet, így izgalmas újdonságok születnek. Ellene szól, hogy agyunk nincs felkészülve a mesterséges intelligencia hozta változásra. Kutatások szerint az elmúlt húsz év közösségimédia-felületei okozta fejlődést sem tudtuk

– Egyesek úgy vélik, a mesterséges intelligencia jelenleg az 1870–1890-es évek Amerikájának aranykorát idézi. Mennyire igaz ez különösen abban a tekintetben, hogy a Szilícium-völgyből áthelyeződhet a hangsúly például Ázsiába?

Ságvári Bence: Csalókák az ilyen összehasonlítások, mert az egyik már a múlt, az MI pedig még csak a jövő. De az biztos, hogy mindenki komoly változást vár. Sundar Pinchai, a Google igazgatója például tavaly tavasszal potenciálisan a tűznél vagy az elektromosságnál is fontosabb felfedezésnek nevezte. Persze ő nemigen mondhat mást. Jelenleg a generatív MI izgalmas, de a valódi áttörésnek még nagyon az elején járunk. Az oktatásban és a kutatásban én is próbálom használni, például kérdéseket vagy programkódokat íratok vele. Ha megtaláljuk a közös hangot, azaz sikerül jól elmondanom, hogy mit szeretnék, akkor sok időt tudok vele megspórolni. De nem képes kiváltani az emberi gondolkodást és kreativitást. Érdekes, hogy egy évvel ezelőtt az OpenAI maga sem gondolta, hogy ekkora hisztéria alakul ki majd a ChatGPT körül, ehhez képest a világ eddig leg­gyorsabban elterjedt szolgáltatása lett, még akkor is, ha nyilván sokan csak kíváncsiságból próbálták ki. Már most látszik, hogy az MI hozta változások geopolitikája eltér a korábbi ipari forradalmakétól. Biztos, hogy a történetét egyelőre nem Európában írják, hanem az Egyesült Államokban és Kínában. Nagy kérdés, hogy az eltérő társadalmi és politikai kultúrákban létrejövő, MI-alapú világok mennyiben lesznek átjárhatók. Lesz-e és ha igen, milyen lesz az MI-vasfüggöny?

Rab Árpád: Az összehasonlítások azért kockázatosak, mert a technológiával az igényszint is változik. Ma egy háztartásbeli nő többet dolgozik otthon, mint egy középkori asszony, hiába van számos háztartási gépe és higiéniás eszköze. Az MI-t nem különlegesnek fogjuk érezni, hanem természetesnek. A kényelmi szolgáltatásokként jelentkező MI elbújik, és csak annyit érzékelünk belőle, hogy az orvos rögtön küldi a konzultáció leiratát, pedig nem gépelt; vagy a lakásunk kezeli a fűtést. Az igazi előrelépés a háttérfolyamatokban látható, például rendkívül felgyorsul a vakcinafejlesztés, ám ebből a társadalom csak annyit érez, hogy egyre gyorsabban jönnek válaszok a különféle kihívásokra. Ez remélhetőleg a tudományba vetett hitet fogja erősíteni. Az emberek a pénzük elvesztésétől tartanak, így ha lesz olyan üzleti modellünk, hogy egy óra munkáért ugyanannyi fizetség járjon, mint tízért MI nélkül, akkor az emberek aranykorként élik majd meg a mindennapokat. Minél fókuszáltabban tekintünk a mesterséges intelligenciára, annál inkább látszanak a korlátai. Például az e-mail-írásban segít, de a felelősségvállalásban már nem jeleskedik, így valójában az intelligens automatizáció lebutított formában működik jól. Ami a geopolitikát illeti, Európa kezeli legfelelősebben az adatokat, itt a leginkább társadalomcentrikus a megközelítés, Amerikában inkább üzleti jellegű, Kínában pedig kevéssé szabályozott, ami a legjobb az MI szempontjából. A legversenyképesebbnek ennek ellenére az európait tartom a legnagyobb társadalmi hasznosulás miatt. Az arab világ pénzszórása az MI vonatkozásában dotcom lufit is eredményezhet.

Kovács Kristóf: Hallottam már olyan történetről, amelyben egy programozó kitalált egy saját munkáját automatizáló programot, így egy-két óra alatt elvégezte a nyolcórás feladatait. Amikor a cégvezetés megtudta, kirúgta. A munkáltatói szféra tehát nincs felkészülve az MI-re. Ez tudománykommunikációs probléma, a társadalomban információhiány van, ami félelemhez, ellenségképekhez vezet, ugyanakkor a mesterséges intelligencia éppenhogy segíthetne rendszerezni és megismertetni a legújabb kutatási eredményeket.
– Mennyire van az embereknek saját tapasztalatuk az MI-ről, illetve mit lehet kezdeni a félelmekkel?
Ságvári Bence: 2022 novemberében, a ChatGPT megjelenése előtti utolsó pillanatban csináltunk egy kutatást, amelyben arra voltunk kíváncsiak, hogy az emberek mennyire ismerik az MI-t, mennyire tudják összekapcsolni az ernyőfogalmat az általuk napi szinten használt olyan eszközökkel, mint például a gépi fordítás vagy a vezetéssegítő asszisztensek. Az elmúlt évben bizonyára sokat változott a helyzet, de akkor azt találtuk, hogy a magyar társadalom többsége számára a mesterséges intelligencia valójában üres és értékmentes kifejezés. Egy misztikus fekete doboz, amihez nem sok konkrétumot kapcsoltak. Egy pár évvel ezelőtti európai felmérés adataiban pedig azt találtuk, hogy Magyarország azon országok közé tartozott, ahol nemzetközi összehasonlításban átlag feletti volt a szélsőségesebb utópikus vagy disztópikus technológiai jövőképekkel rendelkezők aránya. Ennek oka pedig elsősorban az ismeretek hiányában keresendő. Nagyon fontos lenne tehát az érzelmekre ható bulvár és a laikusok által nem érhető tudományos nyelvezet közötti tudománykommunikáció erősítése, mert ezen a téren le vagyunk maradva. Az MI-hez köthető bizalmatlanságaink és félelmeink összekapcsolódhatnak számos egyéb, a hétköznapi biztonságérzetet kikezdő dologgal, mint a klímaválság, a háborúk, így egyre többen érezhetik azt, hogy lassan elvesztik a talajt a lábuk alól. Ezért nagyon nem mindegy, hogy az MI korai szakaszában milyen az emberek érzelmi viszonyulása a technológiához.
Kovács Kristóf: Sokszor ijesztően címkézzük a mesterséges intelligenciát, ezért más elnevezések segíthetnének a bizalom építésében, kevésbé lenne fenyegető a használat. Továbbá valóban számos szorongató tényező van a világban, amelyek lélektani szinten összeadódnak, így sokszor nem is tudjuk, mitől szorongunk pontosan, de az ismeretlentől mindenképp félünk. Az emberek hajlamosak tapasztalati kipróbálás nélkül véleményt alkotni, akár egy-egy címszó vagy félmondatos hír alapján. Itt válik fontossá, hogy kire, milyen influenszerre hallgatunk. Nagyon sok polarizálódott vélemény érhető el, így aki kevésbé tájékozott, könnyebben esik a félelmet generálók csapdájába. Az oktatás csökkenthetné ezt, hiszen biztonságos környezetben lehet találkozni eddig nem vagy kevéssé ismert dolgokkal.
Rab Árpád: A tudománykommunikáció új korszak idején mindig tükör előttünk, és minden iparágnak be kell bizonyítania, hogy valóban értékes. Segít harcolni az álhírek ellen is, és sok mindent tanít, például a cégvezetőnek megfelelő szókincset, amelynek alapján nemcsak azt az egy programozót rúgja ki, hanem az összes hasonló munkakörben dolgozót, mert a szoftvert elégnek érzi. Aztán egy hónap múlva ráébred, hogy tévedett. Szerintem egyébként az emberek nem féltek az MI-től, a munkájuk miatt aggódnak, de a többi képességét szeretik, és ahogy egyre hétköznapibb lesz, fel sem fog nekik tűnni. Például iskolai tananyagot fejlesztek, és hat év múlva már nem lesz rajta a szoftvereken a mesterséges intelligencia

– Decemberben több botrány is napvilágra került, például a lengyel MI írta törvény vagy egy információtechnológiai konferencia törlése MI generálta jelentkezések miatt. Mennyire használjuk jól, etikusan és mennyire rosszul a mesterséges intelligenciát?

Ságvári Bence: Ezek egyedi esetek, de biztos, hogy sok ilyenről hallanunk még. A generatív MI esetében annyira új technológiáról van szó, hogy a világ most próbálja kitalálni, mit jelent a jó és etikus használat, és hol kellene megpróbálnunk meghúzni a vörös vonalakat. Én jelenleg egy amerikai egyetemen tanítok, és a diákok egy része nyilvánvalóan használja ezeket a szolgáltatásokat, még akkor is, ha papíron tilos. Sokszor küldenek annyira udvarias és körülményesen megfogalmazott e-maileket, amit szinte biztos, hogy a ChatGPT írt. Fel lehet tenni a kérdést, hogy vajon ennek a folyamatnak az lesz-e a vége, hogy a diákok az MI segítségével megtanulnak udvarias leveleket írni vagy hogy a korábbi íráskészségüket is elvesztik.

Az internet történetének elmúlt két évtizede arról szólt, hogy azt tanítottuk, miként döntse el az ember, hogy az ott fellelt információk közül hogyan találja meg a szükségeset, és hogyan tegyen különbséget igaz és hamis között. Az MI generálta válaszokban azonban erre már nem vagy nem úgy lesz szükség, mivel kész válaszokat kapunk. Ezek nagyon izgalmas kutatási kérdések lesznek néhány éven belül. Közeli és valós probléma azonban az MI-alapú dezinformációgyártás és -terjesztés. Idén négymilliárd ember sorsát érintő választások lesznek a világban, többek között Amerikában, Indiában, Oroszországban és az EU-ban. Szinte biztos, hogy a kampányokban már jelen lesznek az MI által felokosított technológiák. Komoly erőpróbái lesznek a politika, a technológia és a társadalom háromszögének, egymásba vetett bizalmuknak.

Rab Árpád: Etikai kérdésként merül fel, hogy az MI újságcikket írhat, de például halotti beszédet nem. Ezek a beidegződések az idő szorítása, a hatékonyság, a pénzügyi és üzleti modellek nyomán változni fognak. Most sok egyedi esetet olvasni, de a lengyel törvénynél például elég lett volna, ha a jogász kicsit átírja a szöveget. Érdekes vita egyébként, hogy mivel a jog is kód, az MI hasznos lehet, ugyanakkor mivel a törvény szövege és szelleme más, az érvelés nem teljesen helyes. A mesterséges intelligencia képességfokozó technológiaként megírhat egy idegen nyelvű levelet, amelyet lassabban én is meg tudnék írni. Az etikátlan viselkedés ott kezdődik, amikor azt mondom, fel tudom ismerni a jó levelet, de ez nem igaz. Tehát kölcsönveszem a tudást, de nem uralom. Épp ezért nem jó a vak bizalom az MI iránt. Az etika a felhasználó tudatosságán múlik, például van-e emberi orvos, aki hitelesíti a diagnózist. A mostani generá­ciók, amelyek úgy nőnek fel, hogy adottnak veszik a könnyítéseket, ami nem hiszem, hogy butulást okoz, inkább a kíváncsiságot, a motivációt, az alázatot és az empátiát támadja, mert hatékony gépekké változtat minket.

Kovács Kristóf: A probléma, hogy az etikai kérdések visszamenőlegesen merülnek fel, pedig főként a gazdasági összefüggésekben proaktivitásra lenne szükség. Például előfordulhat egy pszichológia tanácsadáskor, hogy nem egyértelmű, az ember nagy nyelvi modellel chatel. Itt kell figyelni a sötét oldalra is, mivel a generatív technoló­giák a hiányos ismereteiket az interneten elérhető hibás vagy nem létező információkból töltik fel. Amikor erre az ember rákérdez, a védekezés a válasz a chatbot részéről. Az emberi oldalt nézve mindenkivel előfordult, hogy az iskolában nem a saját házi feladatát használta, nem a saját jegyzetéből tanult, de az alapkészségek hiá­nya problémát jelenthet. Kérdés, hogy húsz, de akár fél év múlva is mikre lesz valóban szükségünk. Az oktatás felelőssége az információk átadása. Visszatérő kérdés, hogy egyes ismeretek miért kellenek vagy sem, miközben évekkel később magam is észrevettem, hogy nem volt baj megtanulni őket.

– Többször szóba került, hogy az MI észrevétlenül épül be a hétköznapokba. Mi lesz az a terület, ahol feltűnővé válik a használat?
Kovács Kristóf: Az egészségügyben mindenképp. A Semmelweis Egyetem és Budapesti Műszaki Egyetem közös projektje például egy depressziófelismerő applikáció fejlesztése, illetve több éve az Apple is dolgozik hasonlón. Kutatások azt mutatják, hogy a szoftverek képesek az emberek arcán megjelenő érzéseket azonosítani, ami segítség lehet a pszichológusoknak is. Előreviszi a munkánk, ha az MI és a humán szakember között például releváns tanácsadásban vagy leiratok készítésében együttműködés alakul ki. A legnagyobb előny, hogy amennyiben szakmai konszenzus születik a bizonyíthatóan hatékony segítségnyújtásról, az alacsony áron elérhető szolgáltatás sokkal több mindenkihez eljuthat.

Rab Árpád: Az egészségügy nagyon érdekes terület, mert egyszerre sok és kevés benne a pénz. Dübörögnek az innovációk, ám ezek sosem holisztikus megoldások, hanem az üzlet területén jelennek meg, szolgáltatás formájában. Például befotózom a bőröm, és távkonzultációt folytatunk, nem kell bemennem a receptért, az online pszichológus tanácsot ad. Akkor fog tudatosulni az emberekben az MI használata, amikor először találkoznak azzal, hogy egy robot­orvos ötezer forintért kezeli őket másnap, míg az emberorvos fél év múlva kétszázezerért. Az orvoslás jövője, hogy az okoseszközöket az otthonunkba telepítjük, ám ezek is üzleti megoldások, amelyek azért működnek, mert felajánljuk az adatainkat, és megfizetjük őket. Jelenleg egy otthoni segítő roboton is dolgozom, amit hibázással lehet szerethetővé tenni, de nem mindegy, miben hibázik. Nekimehet az ajtónak, de a gyógyszeradagolásban pontosnak kell lennie.

Ságvári Bence: Sok ilyen terület lehet, de az emberiség egy része egyre inkább a saját életére vonatkozó, MI-alapú kockázatelemzéssel fog élni. Esélyhányadosok tájékoztatják majd őket arról, megfelelően étkeznek-e vagy milyen esélyeik vannak a különböző betegségekre. Bár ezek a technológiák elérhetők lesznek sokaknak, mégis nyílni fog a társadalmi olló az információval rendelkezők és nem rendelkezők között. És meg is kell majd tanulnunk együtt élni ezzel a tudással.

– Mi várható 2024-re a mesterséges intelligencia témakörében?
Rab Árpád: Évek óta folyik a nagy trendváltozás, amelyben az emberiség érdeke, hogy minél több intelligenciát kölcsönözzön magának. Az idén szerintem helyre fog kerülni az MI az ellátási láncokban. Már nem egyszerűen szolgáltatásokról lesz szó, hanem hatékonyabb működésről, amelyre például a klímaváltozás miatt van szükségünk. És izgalmas dolgokat fogunk hallani a neurobiológia és az űrkutatás területén is.

Kovács Kristóf: Hosszú, a következő éveket befolyásoló folyamat előtt állunk.
A tudatosságot kell fejleszteni, amelyben segíthet a mikrobiom területén várható egy-egy kiugró eredmény. A kézzelfogható fejlesztések sokak életét tehetik jobbá.

Ságvári Bence: Nem várok olyan nagy bejelentéseket, mint amilyen a ChatGPT berobbanása volt. Inkább konszolidáció kezdődik, és a szenzációs hírek helyett a legkíváncsibb emberek, illetve a leggyorsabb és leginnovatívabb cégek elkezdik nagyobb számban beépíteni a mindennapjaikba ezeket a technológiákat, ami még sokaknak inkább rögös út lesz. Aki viszont jól csinálja, biztosan sokat nyerhet.