1. A kora középkori Európában elterjedt a királyok felkenésének gyakorlata, amelynek köszönhetően az uralkodók Istentől eredeztették hatalmukat. Személyüket szentnek kijáró tisztelet övezte, és természetfeletti erőt tulajdonítottak nekik.

2. A középkori Angliában és Franciaországban úgy tartották, hogy a királyok érintésükkel képesek meggyógyítani a görvélykóros, azaz a nyaki nyirokcsomók gyulladásától szenvedő betegeket.

3. Mivel a görvélykór gyorsan gyógyuló betegségnek számított, az uralkodók rájöttek, célszerű erre a betegségre „szakosodni”. I. Fülöp (1060-1108) volt az első francia király, aki már csak görvélykórosokat gyógyított.

4. Az egymással évszázadokon át vetélkedő, feszült viszonyban lévő Anglia és Franciaország királyai elismerték egymás gyógyító képességét.

5. Franciaországban IX. (Szent) Lajos (1226-1270) még minden nap fogadta a hozzá forduló betegeket, XI. Lajos (1461-1483) már csak hetente egyszer, VIII. Károly (1483-1498) idejében pedig még ritkábbak lettek a szertartások.

6. Angliában a király a betegnek egy – a szertartás során felhasznált – arany érmét is adományozott, amelyre a 16. századtól már nem alamizsnaként, hanem gyógyító talizmánként tekintettek.

7. A francia királyok olykor az ország határain túl is gyógyítottak. VIII. Károly és XII. Lajos több itáliai városban, I. Ferenc pedig még spanyol fogsága alatt is gyakorolta „mesterségét”.

8. II. Károly angol király (1660-1685) zsebkendőjének, amelybe száműzetése alatt vérző orrát törölte, szintén görvélykórt gyógyító erőt tulajdonítottak.

9. A francia forradalom alatt kivégzett XVI. Lajos elé felszentelése másnapján, egyetlen nap alatt 2400 görvélykóros járult.

10. Angliában I. Anna királynő 1714. április 27-én, Franciaországban X. Károly 1825. május 31-én végezte el utolsóként a gyógyító rituálét.