Parisz és Helené
Thetisz, a tengeri nimfa és Akhilleusz apja, Péleusz esküvőjét egy kentaur barlangja előtt tartották. Bár a rendezvényszervezők valószínűleg más helyszínt ajánlanának, abban a kérdésben azonban bizonyára egyetértenének az ifjú párral, hogy a viszály istennőjét kihagynák a buliból. Erisz meg is sértődött azon, hogy az összes görög isten helyet kapott a vendéglistán, csak ő nem, és sajátságos módon meg is bosszulta: egy aranyalmát dobott az ünneplő közönség közé, amelyen ez állt: „a legszebbnek”. Természetesen összevesztek rajta a hiú istennők, akik a világ legszebb férfiját, Pariszt kérték fel a döntésre. Egyikük sem fukarkodott a megvesztegetésével: míg Héra az Ázsia feletti uralmat ígérte neki, addig Athéné bölcsességet kínált, azonban a trójai herceg Aphrodité ajánlatát fogadta el, aki a világ legszebb asszonyának a szerelmét adta neki.

Pariszt az sem tántorította el, hogy a szóban forgó szépség már férjnél volt: mikor Spártában diplomáciai küldetésen járt, visszaélve Menelaosz vendégszeretetével megszöktette szép Helenét, és Trójába vitte. Az ókori források különbözőképp írták le ez utóbbi epizódot: Hérodotosz szerint a lányt szó szerint elrabolták, s gyakran találkozhatunk olyan ábrázolásokkal is, amelyeken a trójai herceg erőszakoskodik Helenével, míg Szapphónál a nő szívesen hagyta hátra régi életét, köztük a férjét és kilencéves leányát. Az Iliászban is a romantikus szálat követhetjük egészen onnan, hogy a fiatalok a megszöktetés előtti éjjelen lettek saját elhatározásukból egymáséi.

Parisz tette hadjáratot vont maga után, ugyanis a kor leghatalmasabb serege gyűlt össze, s vonult a messzi Trója falai alá. A szerelmes történet nem ért boldog véget: a legszebb hölgy csalódott a legszebb férfinek tartott urának vitézségében, aki később meg is halt a harcokban, Trója a tűz martalékává vált, Helené pedig ismét Menelaosznál kötött ki.

Napóleon és Joséphine
A feltűnő szépségű, özvegy Joséphine de Beauharnais hamar kiheverte a terrort, a férje és majdnem a saját halálát is elhozó jakobinus diktatúra évét, s a thermidori puccs után az élet habzsolásába kezdett. Számos szeretője révén találkozott a fiatal Napóleonnal.

Joséphine ekkoriban 33 éves volt, hat évvel idősebb Bonaparténál, aki a korkülönbség ellenére is beleszeretett a vonzó és szellemes asszonyba. Rövidesen a kezét is megkérte, az anyagi gondokkal küszködő, két gyermeket nevelő Joséphine pedig igent mondott a fényes karrier előtt álló katonatisztnek. A polgári házasság okmányán az ara négy évet tagadott le, a lovagias vőlegény pedig másfél évvel vallotta magát idősebbnek.