XIII. Gergely 1572-ben lépett Szent Péter trónjára, és ő vállalta magára a naptárreform végrehajtását. A Julius Caesar által Kr. e. 46-ban bevezetett Julián-naptárnak ugyanis 11 perces eltérése volt a csillagászati évtől, ami akkor elhanyagolhatónak tűnt. A percek azonban minden 128. évben nappá szaporodtak, és a Nap járásától lemaradt kalendáriummal egyre nehezebbé vált a húsvét kiszámítása.

Azt még a 325-ös niceai zsinaton mondták ki, hogy a húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap kell ünnepelni, a napéjegyenlőség napjának pedig március 21. napját jelölték meg. A húsvéti holdtölték idejét ezután ciklikus módszerrel számították ki, ám ez a hold valós fázisaihoz képest 300 évenként egy napot késett.

Ehhez járult hozzá, hogy a 325-ben még március 21-i napéjegyenlőség a Julián-naptár hibája miatt a XVI. század végén már március 11-re esett, így szinte áttekinthetetlen zavar uralkodott a húsvét kiszámításában.

XIII. Gergely pápa 1576-ban hívott össze bizottságot a naptárreform előkészítésére; a Luigi Giglio, humanista nevén Aloysius Lillius csillagász által kidolgozott tervezetet a következő évben terjesztették az egyházfő elé.

A reform során az évből elvettek tíz napot, és szökőév (a szokásosnál egy nappal hosszabb) lett minden néggyel osztható év is, kivéve a százzal oszthatókat, viszont szökőévek maradtak a 400-zal osztható évek (így például a 2000-es év). A naptár hibája most már csak 3000 évenként egy nap, így legközelebb 4782-ben lesz szükség egy nap kihagyására.

XIII. Gergely pápa 1582. február 24-én tette közzé a naptárreformról szóló Inter gravissimas kezdetű bulláját. A keltezésben még 1581 szerepelt, mert ugyanekkor került át az év kezdete márciusról januárra, így az 1582-es év nemcsak tíz nappal, de két hónappal is rövidebb lett.

A bullát először csak a katolikus országokban vezették be, a rendelkezést a közvélemény értetlenkedése övezte, Lengyelország pravoszlávok lakta területein a tiltakozás felkelésbe torkollott. Az átállás a Habsburg Birodalomban országaiban közel sem akadálymentesen zajlott le.

Magyarországon az 1588-as diéta iktatta törvénybe a Gergely-naptár használatát, amelyet a protestánsok elutasítottak: a legtovább a máramarosi református egyházkerület ellenkezett, ahol 1623-ig a Julián-naptár maradt érvényben.

A német fejedelemségek a XVII. század közepéig párhuzamosan használták a régi és az új rendszert. A „pápista ármányt” gyanító Nagy-Britannia (amerikai gyarmataival együtt) csak 1752-ben tért át az új időszámításra, míg a világra nyitó Japánban 1873-ban léptette életbe Mucuhito császár. Oroszország 1918. január 31-én vezette be a Gergely-naptárt (így került a nagy októberi szocialista forradalom évfordulója november 7-re), Európában utolsóként Görögország csatlakozott az új rendszerhez 1923-ban. 

A jeles napra írt prédikációk Erzsébetet úgy írták le, mint „tanult, bölcs, hithű, igazságos, romlatlan, szelíd, kegyes, buzgó fejedelmet”. A kenti Lyddben 1587-ben Isaac Colfe így nyilatkozott: „Bizony mondom, soha az Úr korábban nem adott, és soha nem is fog adni még egy ilyen boldog napot Angliának.”

Az ünnepségek ráadásul nem korlátozódtak Angliára. Amikor Sir Francis Drake és Sir John Hawkins 1582. november 17-én a tengeren hajóztak, három ágyút sütöttek el Erzsébet tiszteletére, 1587-ben pedig Puerto Seguróban katonai tiszteletadással, díszsortűzzel és tűzijátékkal ünnepelték a királynőt.