A Duna Európa második leghosszabb folyója (2850 km) az oroszországi Volga után. Átfolyik Közép- és Délkelet-Európán, a Fekete-erdőtől délre a Fekete-tengerbe. Útja során 10 országon halad át: Németországon, Ausztrián, Szlovákián, Magyarországon, Horvátországon, Szerbián, Bulgárián, Románián, Moldován és Ukrajnán. Egy nagy és történelmi jelentőségű víziút, amely folyamatosan kelet felé folyik, majd hirtelen délre fordul, egykor a Római Birodalom határa volt, és ősidők óta hagyományos és fontos kereskedelmi útvonal volt Európában. Budapest, Magyarország fővárosa – egy lenyűgöző építészeti város, amelyet gyakran „Kelet Párizsának” is neveznek, és posztmodern dizájnból, római romokból, gótikus és barokk stílusú épületekből áll – a Duna partján terül el. csodálatos természeti környezet, ahol a nyugat-magyarországi dombok találkoznak a kelet felé húzódó síksággal.

Tíz évesen szerettem bele a folyóba (a magyarok egyébként Dunának hívják), amikor a szüleim először vittek a „csónakházukba”, ahol apám az újpesti Dunán tartotta az evezős kagylóját ('koponyáját'). , a főváros egyik külvárosa. Hétvégén ott tanultam meg úszni, majd evezni.

Csodálatos kalandok, amelyek hirtelen véget értek 1944-ben, amikor a németek megszállták Magyarországot, és a Duna elvadult.

De a folyó sosem volt mindig kedves.

Rendszeresen elöntötte Budapestet, mielőtt az 1800-as években Sechenyi gróf megszelídítette partjait kőfalakkal megerősítve.

Mindig rosszindulatú volt, vagy csak mi, emberek, időről időre az?

Miközben ezeket a sorokat írom szeptember 18-án, kinézek az ablakon, és látom, hogy a Duna ismét ott van: lassan elönti a keleti part alsó sétányát, veszélyeztetve ezzel a folyó menti épületek, köztük a Parlament pincéit.