A felhívás végén ez olvasható: Olyan világban akarunk élni, ahol a nők és a férfiak szabadon együtt lehetnek, ahol a nőket nem tartják alacsonyabb rendű lényeknek, ahol az emberek különbségeik ellenére, félelem nélkül érintkezhetnek, és amelyet nem a vallások irányítanak. Svédországban azt tervezik, hogy mivel az iszlámhoz tartozó iskolákban megkülönböztetik a lányokat a fiúktól, ami a svédek szerint helytelen, nemcsak ezeket, hanem az összes egyházi fenntartású iskolát bezárják.
A svédek szembesültek az európai és az iszlám gondolkodás lényeges eltérésével, ez ellen konkrét de gyáva lépést terveznek: a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik. A franciák csak felvetik a problémát, csak jelzik a veszélyt, megoldás nincs. Látják, hogy az iszlámizmus fokozatos erősödése nemcsak a gondolkodás szabadságát, hanem általában a szabadságot veszélyezteti.

Az a francia szekuláris gondolkodásra jellemző kitétel, hogy olyan országban akarnak élni, amelyet nem a vallások irányítanak, félreérthető. Ez a kommunista gyakorlatot jelenti: Lehetsz vallásos, de tartsd meg magadnak. Ez a hozzáállás ellentétes az emberi jogokkal. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 18. cikke ugyanis a következőket tartalmazza: Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát. Az iskolákat be lehet zárni, de a vallásokat nem lehet tiltani. Sőt, talán le kellene venni a szájkosarat a keresztényekről. A vallási nézeteknek a nyilvánossága még nem az állam vallási irányítás, de a közélet valláserkölcsi értékelése bizony befolyásolja a döntéseket, akár a törvényhozást is. Erről beszélt Erdélyi Géza szlovákiai református püspök 1997-ben. Szerinte az Egyház feladata: …megértetni a népek, államok vezetőivel, hogy az egyház nem üvegházi, mesterséges képződmény, nem lombiktermék, hanem benne él a világban, amelyért az Isten felelőssé tette, ezért bármit tegyen a politika vagy a politikus csak egy emberrel is, az egyház nem lehet tétlen szemlélő.
A francia értelmiség látja, hogy az iszlám elkülönül a (még) többségi társadalomtól. Ez a szeparatizmus az iszlám politikai és kulturális hódításának előhírnöke. A felhívás rámutat: „az iszlámizmus el akar különülni, mert elutasítja a többieket, beleértve azokat a muzulmánokat is, akik nem értenek egyet törekvéseivel. Az iszlámizmus gyűlöli a népszuverenitást, és megalázva érzi magát, ha nincs hatalmon.”

A laikus francia állam miután kitiltotta a nyilvánosságból a keresztény egyházakat, levétette a keresztet a köztéri szobrokról, s most szembe találja magát egy olyan erővel, amelyre nem tud hatni, ami a megalázottságot nem tűrve radikalizálódik és hatalomra fog jutni. Ez az európai kultúra végét, a harmadik világháború elvesztését jelenti. Hogy a folyamat még megállítható-e, azt innen Magyarországról meg nem mondhatom.

Ám hogy saját területünkön és lehetőleg tágabb környezetünkben meg kell óvni magunkat, az biztos. A teendőnk most még viszonylag egyszerű: jól kell döntenünk április nyolcadikán.