A kép 2015-ben jelent meg és egy időre felborzolta a világ idegeit. Az iszlám hívek saját erejüket demonstrálták vele, a keresztények ekkor kezdték felismerni, hogy a mártírság nem turistacsalogató emlék a római katakombákban, hanem élő valóság.

Akkoriban olvastam egy fejtegetést, amelyben kimutatták, hogy az egész felvétel kamu, műtermi beállítás. Most, tehát három évvel később, megszületett ennek a lehető legerősebb cáfolata. Előkerült a kivégzettek teteme, s most mindannyijukat ünnepélyesen eltemették a szülőfalukjukban. Mindannyian élhetnének, ha áttértek volna az iszlámra. De egyikük sem lett hittagadó.

Miközben őket könyörtelenül és a modern technika révén látványosan lefejezték, Németországban tombolt a Willkommenskultur és magabiztosan kiáltották a világba: Meg tudjuk csinálni. Ma már tudják, hogy nem tudják. Érdekes elolvasni egy akkori beszámolót, amelyben optimistán jelzik, hogy szeptemberre (2015!) a németek is rájöttek, nem megy. Sajnos ez nem így van, még a mai napig sem sikerült teljesen lezárni a tévedések és baklövések sorát.  Olvasom, hogy egyes „menekültek” rendszeresen hazajárnak nyaralni vagy rokont látogatni. Képzelem, milyen erős üldözésnek voltak kitéve. Valóban ennyire tehetetlen Németország, hogy velük mindent meg lehet csinálni?

A népességfogyástól és ezáltal az unióban betöltött vezető szerep meggyengülésétől félő németeknek jó megoldásnak tűnt a tömeges bevándorlás: munkaképes fiatalok alkották a bevándorlók zömét, évtizedekre megoldva a demográfiai problémákat. Vezetőik talán elhitték, hogy ez a kivégzős felvétel hamisítvány, nincs mitől félni. Mintha náluk nem is létezne titkosszolgálat! Az Unió vezető államából félrevezetett, s ami nagyobb baj, a többieket félrevezető állam lett.

Arany János szerint életnek kell támadni ott, ahol a mártírtetem magát kiforrja csöndes földi rögben. A húsz kopt mártír helyettünk is, a németek helyett is helyt állt. Értünk is vállalta a halált. Úgy érzem, hogy nemcsak a kopt templomokban kell tisztelni őket.