Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Múlt vasárnap a liturgia arra hívott, hogy virrasztással és imádsággal éljük meg az adventi időszakot, az Úrra való várakozást: „virrasszatok” és „imádkozzatok”. Ma, advent második vasárnapján, arra kapunk útmutatást, hogyan töltsük meg tartalommal, hogyan tegyük konkréttá ezt a várakozást: elindulva a megtérés útján. Az út vezetőjeként az evangélium Keresztelő János alakját állítja elénk, aki „bejárta a Jordán egész környékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára” (Lk 3,3). A Keresztelő küldetésének bemutatására Lukács evangélista Izajás ősi jövendölését használja fel, mely így szól: „A pusztába kiáltónak a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el!” (Lk 3,4–5).

Az érkező Úr előtti út készítéséhez számot kell vetni a megtérés követelményeivel, melyre a Keresztelő hív. Melyek a megtérés követelményei? Mindenekelőtt be kell tömködnünk azokat a repedéseket, amelyeket rideg és közönyös magatartásunk okozott, meg kell nyílnunk mások felé, ugyanazokkal az érzelmekkel, amelyek Jézust töltötték el, vagyis azzal a szívélyességgel és testvéri odafigyeléssel, mely magáénak érzi a felebarát szükségeit. Tehát be kell tömködnünk a ridegség okozta repedéseket! Nem lehet szeretetkapcsolatunk, testvéri kapcsolatunk felebarátunkkal, ha „kátyúk” vannak, ahogyan nem tudunk haladni olyan úton sem, amely tele van kátyúval. Változtatnunk kell magatartásunkon! S mindezt úgy, hogy különösen odafigyelünk a rászorulókra. Aztán le kell csiszolnunk a büszkeség és gőg okozta érdességet is. Sokan vannak, akik anélkül, hogy észrevennék, büszkék és fanyarok, nem ismerik a szívélyességet. Ezt le kell győzni, és konkrét gesztusokkal ki kell békülni testvéreinkkel, bocsánatot kell kérnünk bűneinkért. Nem könnyű kiengesztelődni. Mindig arra gondolunk: „Ki teszi meg az első lépést?” Az Úr segít nekünk, ha jó szándék vezet bennünket. A megtérés ugyanis akkor teljes, ha alázatosan beismerjük hibáinkat, hűtlenségeinket, mulasztásainkat.

Hívő ember az, aki közelítve testvéréhez, Keresztelő Jánoshoz hasonlóan utakat készít a pusztában, vagyis a remény távlataira mutat a kudarctól és vereségtől terhelt, kiúttalan élethelyzetekben. Nem adhatjuk meg magunkat a bezárkózás és elutasítás negatív helyzetei előtt, nem hagyhatjuk, hogy legyőzzön bennünket a világ mentalitása, mert életünk középpontja Jézus és az ő világosságot, szeretetet és vigasztalást adó szava. Ő a középpont! A Keresztelő erélyesen, szigorúan szólította fel korának embereit megtérésre. Ugyanakkor tudott meghallgatni, képes volt gyengéd gesztusokra, a megbocsátás gesztusaira az emberek sokasága felé, akik hozzá járultak, hogy megvallják bűneiket és megkeresztelkedjenek nála a bűnbánat keresztségével.

Keresztelő János tanúságtétele segít bennünket, hogy tudjunk fejlődni életvezetésünkben megmutatkozó tanúságtételünkkel. Prédikálásának tisztasága, igazságot kimondó bátorsága fel tudta ébreszteni a régóta szendergő reményteli várakozásokat a Messiásra. Ma is, Jézus tanítványainak is az a feladata, hogy az ő alázatos, mégis bátor tanúi legyenek, hogy reményt öntsenek az emberekbe, megértessék, hogy mindenek ellenére Isten országa nap nap után folytonosan épül a Szentlélek erejében. Gondolkodjunk el mindannyian: hogyan tudok változtatni valamit magatartásomon, amivel készíteni tudom az utat az Úr előtt?
Szűz Mária segítsen, hogy nap nap után készítsük az Úr útját, magunkon kezdve; és hogy a béke, az igazságosság és a testvériség magjait hintsük rendíthetetlen türelemmel magunk körül!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:
Kedves testvéreim! Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, Rómából, Olaszországból és a világ sok részéből érkezett zarándokok!
Külön is üdvözlöm az Orvieto-Todi-i egyházmegye számos fiatalját. Köszönöm, [hogy eljöttetek] szép adventet!
Köszöntöm a trapani, caltagironei és brontei híveket, valamint a Bergamo melletti Almè oratóriumának bérmálkozóit.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Magyar Kurír 2018.12.09.