Nemzeti öntudat GDP-ben elmesélve
Magyar Krónika
2019. 09. 22.
gondolatokSurján László
ESEMÉNYEK Tovább
TERMÉSZETRAJZBÓL: KITŰNŐEgy írással foglalkozó emberre nem csekély szégyen, ha azt kell bevallania, hogy soha nem szokott álmodni. Hát ez az én esetem. Éppen ezért valósággal megdöbbentem, midőn tegnap éjjel megboldogult természetrajz tanárom kopasz feje tűnt fel előttem. GASZTRONÓMIASzoky konyhája
Szívesen számítom magam a GDP kritikusai közé, hiszen lényeges és fontos értékeket nem fejez ki, például a gyermeknevelés sincs benne a "kosárban".
Bár nálam komolyabb kritikusai is vannak, akik komolyan törekednek egy a GDP-nél (és rokonainál) jobb mutató kialakítására, ma mégis ez az, amit akár a nemzetek egymáshoz viszonyított teljesítményét számszerűsíthetjük, akár egy gazdaság időbeli változását nyomon követhetjük.
Trianonról aláírása idején az volt a közvélekedés, hogy Magyarország a megcsonkítás után életképtelen. Mivel még létezünk, nyilvánvaló, hogy ez szerencsére tévedés volt. Tomka Béla[1] megvizsgálta a trianoni béke gazdasági következményeit, azaz az egy főre eső GDP-re kifejtett hatását: Az ő adataiból készített grafikon tíz esztendőként mutatja, hogy hány dollárral változott az egy főre eső GDP a mindenkori Magyarországon. Hogy az első világháború, az un. Tanácsköztársaság és Trianon jelentős visszaeséssel járt, az nem meglepő. Az viszont hihetetlen, hogy ez a halálra szánt ország a Trianon utáni évtizedben a XX. század első felének legnagyobb növekedését produkálta. A növekedés a harmincas években is folytatódott, fejenként 400 dollárral.
Az 1920 és 1939 közötti emelkedés a bizonyíték arra, hogy a magyar gazdaság váltani tudott és életképes maradt. Az utolsó békeév 2098 $/fő szintjét már 1929-ben meghaladtuk (2476 $) és 1939-re, ami nekünk ismét egy "utolsó békeév", elértük 2838 $/fő szintet. Ez a negyedszázad tehát a Nagy Háború és Trianon ellenére több mint 35 százalékkal emelte a magyar gazdaság teljesítményét. Igaz, eközben Nyugat-Európa is bővült, Tomka adatai szerint 40 százalékkal.
Hogy kellően értékelni tudjuk a sokat szidott Horthy Magyarország teljesítményét, nézzük meg, mi történt 1950-ig. Akkor 2480 $/fő volt a magyar GDP, azaz lényegében visszaestünk az 1929-es szintre, miközben a nyugatiak tetemesen nőttek, azaz 5467 $/fő értéket értek el, aminek következtében mi az ő átlaguknak 45,4 százalékára zuhantunk. Azaz a II. világháború, amelytől Teleki Pál öngyilkossága sem tudott távoltartani, s az azt követő orosz megszállás és Rákosi országlása nagyobb kárt okozott, mint az I. világháború és Trianon.
Az emberben peresze felmerül a kérdés, hogy most hol tartunk. Az abszolút számokat nem merem egybevetni, mert nem tudom, hogy a Tomka tanulmányban használt nemzetközi dollár hogyan viszonyul az IMF mai un. vásárlóerő paritáson számított dollárjához. De a nyugat-európai országokkal a hazai termelés mai értéke egybevethető. Tomka pontosan megadta, hogy melyik 13 országhoz viszonyította a magyar adatokat. Az IMF adatbázisa alapján az összehasonlítás most is elvégezhető. Eredmény: 2017-ben a magyar termelés értéke a nyugat-európainak 56,5 százaléka. Ez körülbelül az 1938-as szintnek felel meg. [Szebb számot kapunk, ha az EU átlagához mérjük magunkat: a KSH szerint ez 67,8 %. A Tomka féle "Nyugat-Európa" teljesítményét nem terheli pl. Bulgária, Románia.]
Két tanulság adódik: a.) Trianon valódi tragédiája nem gazdasági természetű. b.) Jelenlegi teljesítményünk tiszteletreméltó ugyan, de még messze nem elég.
Trianonról aláírása idején az volt a közvélekedés, hogy Magyarország a megcsonkítás után életképtelen. Mivel még létezünk, nyilvánvaló, hogy ez szerencsére tévedés volt. Tomka Béla[1] megvizsgálta a trianoni béke gazdasági következményeit, azaz az egy főre eső GDP-re kifejtett hatását: Az ő adataiból készített grafikon tíz esztendőként mutatja, hogy hány dollárral változott az egy főre eső GDP a mindenkori Magyarországon. Hogy az első világháború, az un. Tanácsköztársaság és Trianon jelentős visszaeséssel járt, az nem meglepő. Az viszont hihetetlen, hogy ez a halálra szánt ország a Trianon utáni évtizedben a XX. század első felének legnagyobb növekedését produkálta. A növekedés a harmincas években is folytatódott, fejenként 400 dollárral.
Az 1920 és 1939 közötti emelkedés a bizonyíték arra, hogy a magyar gazdaság váltani tudott és életképes maradt. Az utolsó békeév 2098 $/fő szintjét már 1929-ben meghaladtuk (2476 $) és 1939-re, ami nekünk ismét egy "utolsó békeév", elértük 2838 $/fő szintet. Ez a negyedszázad tehát a Nagy Háború és Trianon ellenére több mint 35 százalékkal emelte a magyar gazdaság teljesítményét. Igaz, eközben Nyugat-Európa is bővült, Tomka adatai szerint 40 százalékkal.
Hogy kellően értékelni tudjuk a sokat szidott Horthy Magyarország teljesítményét, nézzük meg, mi történt 1950-ig. Akkor 2480 $/fő volt a magyar GDP, azaz lényegében visszaestünk az 1929-es szintre, miközben a nyugatiak tetemesen nőttek, azaz 5467 $/fő értéket értek el, aminek következtében mi az ő átlaguknak 45,4 százalékára zuhantunk. Azaz a II. világháború, amelytől Teleki Pál öngyilkossága sem tudott távoltartani, s az azt követő orosz megszállás és Rákosi országlása nagyobb kárt okozott, mint az I. világháború és Trianon.
Az emberben peresze felmerül a kérdés, hogy most hol tartunk. Az abszolút számokat nem merem egybevetni, mert nem tudom, hogy a Tomka tanulmányban használt nemzetközi dollár hogyan viszonyul az IMF mai un. vásárlóerő paritáson számított dollárjához. De a nyugat-európai országokkal a hazai termelés mai értéke egybevethető. Tomka pontosan megadta, hogy melyik 13 országhoz viszonyította a magyar adatokat. Az IMF adatbázisa alapján az összehasonlítás most is elvégezhető. Eredmény: 2017-ben a magyar termelés értéke a nyugat-európainak 56,5 százaléka. Ez körülbelül az 1938-as szintnek felel meg. [Szebb számot kapunk, ha az EU átlagához mérjük magunkat: a KSH szerint ez 67,8 %. A Tomka féle "Nyugat-Európa" teljesítményét nem terheli pl. Bulgária, Románia.]
Két tanulság adódik: a.) Trianon valódi tragédiája nem gazdasági természetű. b.) Jelenlegi teljesítményünk tiszteletreméltó ugyan, de még messze nem elég.