Nevéből adódóan talán odáig eljutna, hogy esetleg a Gyöngyös folyón található, illetve Gyöngyöshöz közel lehet, és ez így is van. De ha már ilyen kicsi a helyiség, és mégis mostanság sokszor említésre kerül e országrész neve, akkor valami nagyszerű dologról lehet szó – gondolhatja az egyszerű ember. Sajnos, nevéhez nem valamilyen világot megváltó találmány vagy kimagasló teljesítmény fűződik, hanem egy igazságtalan döntés és ítélet, amely az egész országot megrázta. Ennek az ítéletnek hosszútávú következménye lehet, ha a magyar állam nem hoz gyors és határozott intézkedéseket.

A szóban forgó eset a Gyöngyöspatán található általános iskola és a 2003-tól és 2011-ig ott tanuló cigányok között van. Tudniillik 2018 októberén, a debreceni  ítélőtábla bűnösnek találta a gyöngyöspatai átatlános iskolát a szegregáció vádjában. Ez annyit jelent, hogy az önkormányzatnak 100 millió forintos kártérítést kell kifizetnie  62 volt roma tanulónak és családjuknak. De miben is volt bűnös az önkormányzat? Ha csupán a vád címét olvassuk, akkor azt gondolhatjuk, hogy valami szörnyüséges dolog történehtett eme kisvárosban a Gyöngyös vidékén. Az ember azt gondolná, hogy az igazságszolgálat talált valmilyen rasszista indítatást az iskola intézkedéseiben, és ezek által az ott tanuló kisebbség hátrányt szenvedett, így jogos a pénzbeli kártérítés. Igenám, de ha az ember egy picit mélyebben kutakodik, akkor rájön, hogy valami nagyon sántít az egész ügyben.

Miről is van szó, tehát? Valóban olyan gonoszak voltak azok a városvezetők és oktatók, ahogyan ők be lettek állítva? A válasz pedig nem! Egyáltalán nem arról van szó, mint ahogyan azt bemutatják. A szegregációt mindenki elítéli; akkor is és most is. A felzárkoztatást a szegregációtól valóban nagyon vékony vonal választja el, de ami Gyöngyöspatán történt, az nem volt szegregáció. A cigány gyerekek felzárkoztatásáról van szó. Hátrányos helyzetű gyerekekről beszélünk, akik nehezen tanultak, még az alapok is hiányoztak a képzésükből, mint például a kés és villa használata, vagy az alapvető higénia. Az iskola pedig segíteni akart rajtuk a beilleszkedésben és felzárkoztatásban. Tehát nem visszatartani akarták a roma diákokat, hanem előre vinni őket és egyben nem hátráltatni a többiek tanulását.

Azonban – mint mindig – van olyan jóakaratú szervezet, amely mégis úgy gondolta, hogy ez tűrhetetlen  volt, és a cigány gyerekek óriási kárt és lelki sérüléseket szenvedtek. Ebben az esetben a Soroshoz köthető Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány az, amely vállalta eme nemes harcot. Megmagyarázták a cigány családoknak, hogy ami velük történt, az diszkrimináció. E miatt nem tudtak tovább tanulni, ezért tartanak ott ahol tartanak, és ebben gyökerezik hátrányos helyzetük; a gonosz magyarok minden rossznak az okozói. Az alapítvány az önkormányzattal felvette a harcot. Összeköttetését és pénzbeli forrásait felhasználva számukra kedvező ítéletet tudott kicsikarni. A kérdés most annyi, hogy ez a döntés milyen eredményt hozott? Azok a roma gyerekek most okosabbak lettek? Most járnak úgynevezett "rendes" iskolában vagy osztályokban? Javult a magyarok és a cigányok közti viszony Gyöngyöspatan? A városra nézve kedvező volt az ítélet? Minden kérdésre a válasz nemleges. Azok a cigány gyerekek továbbra sem járnak iskolába, a javarészük nem is fejezte be az általános iskolát; de nem is a szegregáció miatt. Az önkormányzatnak 100 millió forintos kártárítést kell kifizetnie, holott az évi bevétele mindössze 40 millió forint, amely annyit jelent, hogy az önkormányzat csődöt mondhat. Továbbá, a magyarok és a cigányok közti viszony elmérgesedett, nem bíznak egymásban és az csak egyre romlik. Ezen csodálkozni nem kell, hiszen azoknak akik Kanadában élnek, ezt a forgatókönyvet már láthatták és ismerhetik, csupán a szereplőket kell felcserélni. Kanadában nem a cigány gyerekek a felperesek, hanem az indián, vagyis a bennszülöttek, és nem is az önkormányzatot perlik be, hanem a szövetségi kormányt és/vagy az Egyházakat. Kanadában is, nemes alapítványok és "jogvédők" az indiánokba hosszú éveken keresztül sugallták azt, hogy minden problémájuk és balszerencséjük a gonosz fehér embernek és annak kormányainak/Egyházainak köszönhetik.Ebben az esetben az úgynevezett "Residential Schools" azaz a Benntlakásos Iskolákra kell gondolni. Kanadában 1920-tól kötelező volt minden indiánnak ilyen benntlakásos iskolába járni – bár az intézmény már az 1870-es években ismert volt – és ez egészen 1996-ig tartott. A cél az volt, hogy segítsék őket az integrálásban. Megtanították őket írni, olvasni és az alapvető higéniára. A politiakai légkör ezt igényelte, hiszen akkoriban, Kanada még egy nagyon gyéren lakott terület volt.  Az ország is nagyon fiatal volt még, nem volt kiforrott identitása, délen pedig a nagy testvér  szintén veszélyt jelentett. A nagy üres területet be kellett népesíteni. A bennszülöttek sorsával is tenni kellett valamit, hiszen hiányzott a modern élethez való képességük. Oktatni és felkészíteni kellett őket az életre, nem pedig a segélyre. Viszont, az elmúlt 40-50 évben, egyes érdekcsoportok elhitették az indiánokkal, hogy amit akkor  a szövetségi kormány velük tett igazságtalan volt. Ami akkor volt, az nem más mint rasszizmus és diszkrimináció. Sőt, még egy fokkal tovább vitték miután egy bizottság – amely arra volt hivatott, hogy az igazságot derítse ki a benntlakásos iskolákkal kapcsolatosan – azt mondta ki, hogy ez intézményesített kultúritás volt. De ezek a jóindulatú emberek és szervezetek azt is beléjük magyarázták, hogy ők mindenféle erőszaknak és zaklatásnak voltak kitéve.

Sőt, gyilkosságok történtek, az elkövetőket sajnos nem tudták azonosítani. Ezen felbuzdulva a sértett indiánok a mai napig beperlik az államot és az Egyházakat anyagi kártérítést keresve mivel jelenlegi nyomorúságuk azoknak az eseményeknek köszönhetik. Az intézményesített rasszizmus, amely akkor volt, és még most is létezik, elnyomja az ő faját, és ezért nem tud előrehaladni – szól a vád. Az ítélet pedig szinte mindig azonos: több millió dolláros kártérítés. A kérdés pedig, hogy ez a pénz segített az indiánokon?  Előrejutott az illető személy a kártérítés által? Javult a kapcsolat az indián és a "kanadai" között? A válasz természetesen nemleges itt is. Még ma is az indiánok nagyobb hányada rezervátumokon lakik, ahol a kaszinó és a cigaretta bizniszen él. Most is sok bennszülött segélyen él és a kilátástalan jövőjét szemléli. A bizalmatlanság erősödik és a feszültség csak nő. Kanadában, az ember nem is mer erről nyíltan beszélni, nehogy a liberális sajtó fajgyűlölőnek bélyegezzék, holott csak megoldásokat keresnek. De úgy tűnik, egyes erőknek – lásd Soros – nem érdekük a béke és a megértés, hanem a polgári békétlenségek szítani,  faji alapon

Ma, az USÁ-ban ugyanazok az erők ugyanazt a forgatókönyvet alkalmazzák.
Az ürügy az, hogy egy  George Floyd nevezetű fekete ember rendőri intézkedés közben meghalt; a redőr pedig fehér volt. Ebben az esetben a vád az, hogy a rendőr rasszista volt és ezért ölte meg George Floyd-ot, bár ezt még senki nem tudta bizonyítani. Ebből kiindulva azt bizonygatják, hogy az amerikai intézmények fekete gyülölők, rasszisták, és a fekete ember összes nyomorúsága a fehér embernek köszönheti, amely természtesen nem igaz.
A probléma sokkal összetettebb. Ide lehet hozni egyebek között az abortuszok magas száma a fekete közösségen belül, az édesapák jelenléte teljes hiánya. De erről nem beszél senki, csupán a nem létező intézményesített rasszizmusról. Ez ellen tüntetnek, de inkább gyújtogatnak és fosztogatnak. Itt is faji alapon a polgári nyugtalanságot szítják, de már inkább  polgárháborúnak nevezhetjük. De erről szintén nem szabad beszélni, mert kiközösítenek és kicsinálnak.

Mint láthatjuk, van egy szándékos terv, amely egy és ugyanazon forgatókönyvvel valósul meg; faji nyugtalanságot gerjeszteni ott, ahol nincs, hogy megosszák a társadalmat. Ezáltal egyesek a pénzt és a hatalmat kezükben tudják tartani, és irányítani tudják az emberek sorsát. A módszer pedig nem új, hiszen a 20. század elején ezt a kottát már lezongorázták a bolsevik forradalmokban. A kommunista erők polgári nyugtalanságot gerjesztettek, és osztályháborút robbantottak ki. Akik nem értettek velük együtt, azokat börtönbe ítélték, vagy nemes egyszerűséggel kivégezték. Napjainkban ugyanazt éljük. Ma a kommunistát liberálisnak hívják, az osztályokat fajra cserélték fel. Aki viszont nem ért egyet törekvésükkel, azt megbélyegzik, talán börtönbe helyezik, megélhetésétől megfosszák, és még talán meg is ölik az utcai harcokban. A cél viszont ugyanaz: a társadalmat megoszatni, a pénzt és a hatalmat megkaparintani, hogy minden ember életét irányítsák és döntsönek minden ember sorsa felett.  Ne engedjük, hogy a média félrevezessen bennünket. Lássuk az összefüggéseket és döbbenjünk rá, hogy van háttéri hatalom, amelynek nem érdeke a mi vagy bármelyik kisebbségnek a sorsa,  hanem csakis az ő hatalomvágyának a kielégítése és felsőbbrendű érzése kiélvezése.