Az úgynevezett "honor" nemcsak tisztség volt, hanem egyben a tisztséggel  együtt járó, a tisztségviselőknek teljes haszonélvezetre átadott birtok is.
A honor  birtokosai tehát nem egyszerűen tisztségviselők, hanem a Szent Korona területi  megjelenéséből "szolgálati birtokkal" rendelkező nemesek is voltak.

A birtok csak hivatalhoz járult, melyet az uralkodó tetszése szerinti időre átruház hívére. Ebben a jogi struktúrában a honor gyanánt adott birtok azáltal különbözött az örökadománytól, hogy nem "örökjogon" adományozták, hanem a hivatal visszavonásakor megszűnik . Ugyan a honorok a XV. századra átalakultak "örökjogú" birtokká, azonban az elnevezésük és intézményük rendszere sokat elárul eleink gondolkodásából.
A latin "honor" szó ugyanis a magyar nyelvben két szótő származékaival adható vissza: az egyik a "tiszt" és a belőle képzett "tisztesség" és "tisztelet" szócsoport a másik a "becsület" és "megbecsülés" kifejezés-együttes. Ez utóbbi nyilvánvaló etimológiai kapcsolatban áll az "érték" értelemben fennmaradt "becsű" "becsérték" szavainkkal.Úgy látszik tehát, hogy a magyar hagyományban a "becsület" határozta meg a tisztségek szerzésének lehetőségét. Arra nézve, hogy ez valóban így volt, Szilády Áron nyomán éppen Engel Pál szolgáltat bizonyítékot, ugyanis 1450 táján egy magyarországi tudós pap egy latin nyelvű kódexet olvasgatott, amelyben egy társa vasárnapi szentbeszédeket gyűjtött össze. A kódex olvasója az egyes beszédek mellé magyarnyelvű magyarázatokat fűzött.

Bennünket az a bejegyzés érdekel, amit ahhoz a beszédhez fűztek, melynek ismeretlen szerzője azokról az adományokról elmélkedik, amelyeket az ember Istentől nyer: Minden javunkat, az erőt, a szépséget, az egészséget, látásunkat, hallásunkat és minden egyéb érzékelő képességünket, de kezünket és lábunkat is, temporáliaként bírjuk, mert az Úrtól hűbérbe kaptuk őket. Mivel Magyarországon jószerivel ismeretlen volt a "feudum=hűbér" fogalma, a  jegyzetkészítő jónak látta a "feudum" szó mellé magyarul odaírni : bwchwbe, azaz "becsübe" Ebből a körülményből ismét csak az következik, hogy a Szent Korona királyságában valóban ismeretlen volt a hűbéri rendszer, mely ember és ember közti kiszolgáltatottságon alapul, másrészt arra is utal a szóhasználat, hogy a "honor"-i szervezet alapja és értékmérője a becsület volt.