A kereszténység kezdetben egy mozgalom volt a zsidó valláson belűl, mely Jézus korában a római birodalomban rccepta religio, azaz engedélyezett, elfogadott  és gyakorolható vallás volt. Időről időre  voltak mgújulási mozgalmak  a judaizmuson belűl. Gondoljunk Mózesre aki az Egyiptomból menekült rabszolga hadnak isteni törvényeket adott és ezáltal néppé emelte őket. 

Vagy ott van  Esdrás és Nehémás reformja, akik Cyrus perzsa királys által adott ediktummal a Bablóniába telepített zsidságnak lehetővé tette ősi földjére való visszaérrését, akik nemcsak Jeruzsálemet építették fel romjaiből, hanem ősi vallásukat is helyreállították.  Amikor az erőszakkal hellénizálni akaró görög uralkodó Antiochus Epiphanes ellen kitört és győzött Judás Makkabeus szabadságharca – a zsidóság vallási és politikai szabadságáért kűzdött. A próféták közül olyanok mint Ámós, Ézsaiás és Jeremás nemcsak vallásuk tisztasságáért kűzdöttek, hanem népük erkölcstelensége, formális vallásossága ellen, és a szociális  igazságáért is.  Keresztelő János mukássága is a vallási és erkölcsi megújulás szükségességét hangsúlyozta. 

 Jézus vallási mozgalma, mint előtte a prófétáké,  a zsidó vallás  megújulását célozta.  Mint elődei ő is megtérésre hívott, Isten valóságos és igaz követésére, a mennyei Atya gyermekeként szeretni őt és egymást. Tanítását csodáival támasztotta alá. Mozgalma gyorsan terjedet de féltékeny ellenfelei akadályába ütközött, akik végűl is mártiromságát késztették elő mozgalma megállítására. Végűl önmagát áldozta fel kővetői és a világ üdvösségére. 

A Pünkösdkor megalakult egyház szükségszerűen mozgalomból lassan üdvintézménnyé alakult át, vagyis vallássá. Amihez keresztelés révén lehetett csatlakozni. Ez a népvándorlás korszaka, ahol mindez  parancsszóra tömegesen történt az expelle intrare (hatsd be) elve alapján az Egyházba. Amikor megkeresztelt tömegyek azt kérdezték: Mit higgyünk ? A felelet  az volt hogy – amit sz egyház hisz! De hogy az egyház mit hisz csak a klerikusok tudták de a nép nem. Csupán a könyvnyomtatás feltalálása után kezdett terjdni az Egyház tanítása. De ekkor meg fokozatosan kialakult, s mindmáig tart a kételkedés mindabban és tagadása mindannak amit az Egyház tanít!. Ez különösen jellemző a mai nyugati emberre. Változtatni kell ezen, de hogyan?

    Itt érkezünk el ígénk üzenetéhez. A samáriai asszony akitől Jézus vizet kért a Jákób kútjánál miután felismerte Jézusban a Krisztust, azaz a Megváltót, hiába beszélt erről a falubelieknek – nem hittek neki. Miután Jézus velük volt két napig – maguk győződtek meg arról, hoy Jézus valóban a Krisztus. Boldogan mondták az asszonynak: Nem a te beszédedért hizünk immár, mert magunk hallottuk  és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ Ídvezítője, a Kriztus! Hitben kételkedő, vacilláló, bizonytalan ember, aki csak mástól hallott Krisztusról s nem tudod elfogadni Megváltódnak őt. Itt az ideje, hogy bizonyosságra juss felőle. Ezt csak ő tudja régen is, ma is megtenni. Csupán engedd,  hogy ő győzzön meg önmaga felől.  Nem ezt tette-e a tanítváyokkal, akiket személyesen, egyenként hívott el?  Pállal is, aki mint Saul nem is ismerte őt korábban? Kétezer év alatt mennyi milliót szólitott meg személyesn, s hívott el követőjévé  a feltámadott és megdicsőült Úr?

Aki osztozik  Isten "ubiquiti"- jében, mindenütt-valóságában, aki egyszerre tud mindenütt jelen lenni, és téged is megtud győzni a maga valóságáról – mint egykor a samáriai asszonyt! Ő téren, időn és minden akadályon ma is átjön, hogy szubjektiv bionyosságot adjon arról, hogy ő él – egykor te is vele az ő országában!

Akik Kriszust keresik azokat ő maga ma is megtalálja!