Magyar Krónika
A történelemformáló védőoltások históriája
Magyar Krónika 2022. 01. 16. gondolatokFORRAI JUDIT
ESEMÉNYEK Tovább
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
TEKNŐSBÉKAA teknősbéka igen hosszú életű állat, egy teknősbéka élete hosszúságban kitesz annyit, mint tíz ember élete. Persze, ez a teknősbékaélet amilyen hosszú, olyan keskeny szélességben, tehát messze mögötte marad akár egy magyar gróf vagy lánckereskedő életének is.
hirdetés
Klikk ide
Az emberiséggel együtt élő fertőző betegségek megakadályozása, gyógyítása állandó, mindennapi igényként jelentkezett és jelentkezik a történelem során.
Az oltószerek feltalálásában nemcsak tudományos, hanem komoly társadalmi, politikai tényezők is szerepet játszottak. Ugyanakkor a nagyszerű tudósok kitartó, elkötelezett munkáját szakmai féltékenység, gáncsoskodás is övezte, hiszen nemcsak a betegségek ellen, de az elsőségért és/vagy a reménybeli Nobel-díjért is folyt a küzdelem.

Az ősidőktől kezdve folyamatosan észleltek olyan sajátosságokat, amelyek csak egy-egy megbetegedésre voltak jellemzők. Így már az ókorban különbséget tudtak tenni a lepra (bélpoklosság), a fekete himlő (döghalál, dögvész), a pestis, tuberkulózis (gümőkor, görvély), a későbbi időkben a tífusz (hagymáz), a febris miliaris (mérges dögletesség), az anthrax (lépfene, pokolvar), a diftéria (torokgyík) és a malária (váltóláz) jellegzetes tünetei között.

Negyven nap karantén

A járványokkal szemben az izolálás volt a legjobb módszer. A megfertőződött és azt terjesztő embereket kezdetben a város falain kívülre utasították, lakhelyeiket a használati tárgyaikkal együtt felégették, az elhunytak testét szintúgy, vagy közös sírba mésszel leöntve temették el. Később azokat, akik gyanús tüneteket produkáltak, elzárták a közösségtől. A karantén negyvennapos elkülönítést jelentett mind az emberekre, mind az állatokra egyaránt. Ennyi idő alatt kialakulhatott a feltételezett betegség anélkül, hogy a többi embert vagy állatot megfertőzné. Gyakran egész városokat zártak le, hogy megállítsák a fertőzés terjedését.

A középkorban az ember és környezete igen elhanyagolt, piszkos volt. Az ókori nagy fürdőkultúrák, a vízvezetékek, a szennyvízelvezetés, a vízöblítésű illemhelyek mind feledésbe merültek. Az egyházi szellemnek megfelelően csak a lélek megtisztulásával foglalkoztak, a test már önmagában is bűnt feltételezett, a betegségeket pedig valamilyen bűn következményének tartották. Nem véletlenül alakultak ki a hatalmas járványok, mint például az 1347–1348-as pandémiás pestis, amelynek következtében Európa lakossága egyharmaddal lecsökkent.