Barbara Brzezinski nevét mindenki jól ismeri a montreáli magyar közösségben, aA magyar Szent István Bál örökös szervező tagjaként, csaknem mindenkivel kapcsolatban állt a közösségben.

A Montreali West-i The Informer értesítőjében bukkantunk a következő interjura, amit bizonyára a magyar olvasok is szívesen olvasnak, ime itt közöljük.

Barbara Brzezinski, aki az MMFA-nál dolgozik, és tíz éve a Montreali Szépművészeti Múzeumban dolgozott, hamarosan lejár egyéves mandátuma az Önkéntes Idegenvezetők Szövetségének elnökeként. Úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy beszélgessünk vele a vezetőként és igazgatótanácsi tagként szerzett tapasztalatairól, különösen a Covid tükrében.

Térjünk vissza az elejére, és kérdezzük meg, hogyan döntött úgy, hogy múzeumi vezető legyen?

2009-ben vonultam nyugdíjba 32 év repülés után, és szerettem volna többet megtudni a művészeti világról. Nővérem jó barátja, az MMFA régi idegenvezetője ő emlékezett arra, hogy a kiállításokra készülve mindig megkérdeztem tőle, milyen könyvet olvas. Ő adta az ötletet, ez lehet valami, amit szívesen csinálnék.

Volt már gyakori múzeumlátogató, vagy művészettörténész hallgató?

Jó néhány éve tagja voltam a múzeumnak, de csak időszakos kiállításaikat látogattam meg, általában amikor idegenvezetők jártak túrázni. Soha nem léptem be az állandó galériákba.

Mit kellett tennie, hogy tárlat vezető legyen?

Egy éves tanfolyamon kellett részt vennünk, ami enyhén szólva is fárasztó volt! Ősszel művészettörténetet tanultunk, négyezer év 13 hétbe zsúfolva! A téli félév középpontjában a múzeum állandó gyűjteménye állt, ahol 10 alkotást kellett kiválasztanunk, amelyek körbejárnának. A múzeum archívumához hozzáférve nyomozókká váltunk, abban a reményben, hogy túránk során felfedezhetünk valami szokatlan tényt a művészről vagy műalkotásról. Mindannyiunknak komoly kétségei voltak afelől, hogy miért szánjuk rá magunkat erre az önkéntes munkára, amikor alkotásokat kellett bemutatnunk egymásnak! De tanárunk és osztálytársaink (összesen 14-en) nagyon támogattak.

Mi volt eddig a legemlékezetesebb?

Mivel a légiutas-kísérő barátaim közül az elsők között vonultam nyugdíjba, mindig megkérdezték tőlem: „Hiányzik a repülés?” Természetesen minden héten hiányzott a kávézás Párizsban, de hiányzott a repülés? Nem. De amikor először voltam a múzeum emeletén, a jelvényemet viselve, készen arra, hogy túrát tartsak, hirtelen rájöttem, hogy nagyon hiányzott az, hogy nagyközönséggel lehetek. Azok a váratlan történetek idegenektől, azok a kiszámíthatatlan interakciók, amelyek betekintést engednének az emberi jellembe! A vezetés most ismét ezt adta nekem egy sokkal gazdagabb szinten! És még Eleanor Wachtelhez is vezettem!

Érdeklődött az ügyvezetői tisztség iránt?

Mindig is érdekelt a szervezetek működése. Ez és apám elcsépelt mottója, hogy mindig jobban hagy el a helyet, ahol dolgoztál, mint azt megérkezésedkor találtad. Korán csatlakoztam az egyik bizottsághoz – ez egy nagyon aktív egyesület, körülbelül 10 bizottsággal –,a szervezet kezdettől fogva érdekelt.

Hogyan választották ki alelnöknek?

Létezik egy jelölőbizottság, amely meghallgatja a potenciális jelölteket, és felteszi nevüket az éves közgyűlésen történő megválasztásra. Őszintének kell lennem, és azt kell mondanom, hogy a kalauzok nem törték be az ajtókat, hogy alelnökké válhassanak. A vártnál több munka van, valószínűleg hétköznaponként 3-4 óra körül, de a VP mandátuma egy év, és továbblép az elnöki posztra, ami egy újabb év. Az egész élmény nagyon hasznos, és ez egy véges időszak. Egy tendenciát látok, hogy sok újabb kalauz érdeklődik az egyesület működése felöl és esetleg kész több felelősséget vállalni.

Hogyan befolyásolta a Covid a megbízatása teljesítésének képességét?

A testület két nagy területre koncentrált. A tárlatvezetésben először újra feltaláltuk magunkat, hogy virtuális túrákat adjunk, amelyek elérhetőek a múzeum honlapján, majd tavaly nyáron, mivel fizikai vezetést tudtunk végezni, megkezdtük nagy sikerű szabadtéri építészeti túráinkat a meglévő szoborkerti túráink mellett. Második fókuszunk az információgyűjtés és -feldolgozás volt, ahol kiaknázhattam az informatikai háttérrel rendelkező idegenvezető barátaim erősségeit.

További tervei a megbízatása után?

Nagyon várom, hogy újra vezető lehessek! Hetente csak nekünk tartanak előadásokat a múzeum kurátorai, akadémiai vezető kutatói és professzorai, valamint a túráinkra készülő művészek. Egy Basquiat, valamint egy Diane Arbus kiállítás érkezik az MMFA-ba. Mindkettő érdekel, bár nem vagyok benne biztos, hogy elvezetem-e őket, mivel véletlenszerűen ítélik oda őket az idegenvezetők nagy kereslete miatt.

Valami észrevétel az olvasóknak?

Nem könnyű találkozni hasonló gondolkodású emberek dinamikus csoportjával, miután nyugdíjba vonulunk. Mindannyian szeretjük a tanulást; nyilvánvalóan szeretünk emberekkel lenni; és szeretjük a művészetet! Elhivatottságunk tökéletes jele az utazási bizottság által szervezett éves kirándulásaink (természetesen a mi költségünkön), ahol egy nap alatt három múzeumot látogattunk meg. Ha szeretne önkéntes vezetővé válni, forduljon Linda Goossenshez (Oktatási programok tiszti önkéntesei vezetői) az education@mbamtl.org címen.