TERMÉSZETRAJZBÓL: KITŰNŐEgy írással foglalkozó emberre nem csekély szégyen, ha azt kell bevallania, hogy soha nem szokott álmodni. Hát ez az én esetem. Éppen ezért valósággal megdöbbentem, midőn tegnap éjjel megboldogult természetrajz tanárom kopasz feje tűnt fel előttem.
Néhány nappal ezelőtt nem várt helyről komoly dicséretet kapott a magyar illiberális demokrácia
Laura Codruta Kövesi egy interjúban kiemelte: Magyarország eddig az uniós ügyészség minden megkeresésére válaszolt. A kijelentést az európai főügyész szembeállította más országok hozzáállásával, mondván, az EU tagállamai nem mutatnak kellő hajlandóságot, hogy visszaszerezzék a csalások miatt évente több tíz milliárdos nagyságrendben eltűnt pénzeket.
Mark Rutte véleménye is meglepetést okozott. A magyargyűlölő holland miniszterelnök szerint hazánknak igaza van, amikor felmentést kért – nagy harcok árán ezt ki is vívta – az orosz olaj beszerzésének tilalma alól. A szintén „magyarfaló” Süddeutsche Zeitung is kiosztott egy közvetett dicséretet hazánknak, amikor a Liget-projektről írt, azt állítva: ma már Orbán ellenfelei is elismerik, hogy az új múzeumi negyed nagyon szép és reprezentatív lett.
Az idő múlása lassan megérlelheti a brüsszeli buborékból észt osztó, magukat politikusoknak tartó propagandisták tudatmódosulását, belátva, hogy a magyar modell az orosz–ukrán háború közepette is képes az ország stabilitását megőrizni.
Nagy valószínűséggel ennek köszönhető a hazánk irányában mutatkozó enyhültebb hangnem megjelenése, de azért felkészülhetünk arra is, hogy kapunk mi még hideget-meleget a „haladóktól”. Az uniós bizottságnak például nagyon nem tetszik, hogy csak magyar rendszámú autók tankolhatnak a piaci árnál jóval olcsóbb üzemagyagot. A testület mindig is a magyarellenes kottából énekelt.
Lehet még egy kicsit szájaskodni, hogy ki kell állni Ukrajnáért, és ennek érdekében áldozatot kell hozni, ahogy ezt Soros György és NGO-nak álcázott politikai szervezetei is teszik, de az elhúzódó konfliktus globális gazdasági válságot idézhet elő, amelynek egyik eleme, a háborús infláció már meg is jelent.
A szélsőséges balliberális ideológia által vezérelt, a jó Ukrajna, valamint a gonosz Oroszország narratívának a fenntarthatósága éppen olyan ütemben erodálódik, mint ahogy a Moszkva ellen bevezetett szankciókról bebizonyosodik, hogy súlyos károkat okoznak az uniós tagállamoknak. Sőt a Kreml hatalmas összegeket keres az energiahordozók árának drasztikus emelkedése révén. Nem kell különösebb jóstehetséggel rendelkezni ahhoz, hogy előre lássuk: ha így megy tovább, néhány hónap múlva Nyugat-Európában az életminőség jelentős romlásával lehet számolni.
Ha majd a nyári rekkenő kánikulában nem lehet 25 fok alá csavarni a légkondicionálókat, és télen a szobák hőmérséklete sem emelkedhet 18 fok fölé, rendszeressé válnak az áramkimaradások, a gyárak leállnak, tömeges elbocsátást idézve elő, akkor üt majd az igazság órája. A jóléthez szokott nyugati társadalmak nem szívesen viselnének el ennyi kényelmetlenséget.
Ez nem egyszerű elégedetlenséget szülne, sokkal több forog kockán. Az Európa szerencsésebb felén élők a jólétet összekeverik a demokráciával. De a biztos munkahely, a megélhetést és megtakarítást garantáló fizetések gyorsan a múlté lehetnek. A következmények kiszámíthatók. Az uralkodó elit elveszti legitimációját, mert a hatalmát a jólétnek és az ehhez tudatilag hozzákapcsolt hamis demokráciafelfogásnak köszönheti.
Mindezért lépni kell az uniónak, ha a társadalmi katasztrófát el akarja kerülni. Ezért politikailag meg kell ágyazni ahhoz, hogy a magyar unortodox modell egyes elemeit arcvesztés nélkül bevezessék, ahogy ezt egyre több ország fontolgatja, illetve több állam már meg is tette. Vagyis a hangerőt egy fokkal lejjebb kell csavarni Magyarországgal szemben, ha már közvetett módon elismerték, hogy a magyar modell működik.
(A szerző lapszerkesztő)