Hangnem
Magyar Krónika
2022. 06. 20.
gondolatok
ESEMÉNYEK Tovább
MIKOR LESZ VÉGE A HÁBORÚNAK?Kilenc órakor keltem föl. Elmentem a kávéházba reggelizni.
- Mikor lesz már vége ennek a háborúnak? - kérdezte tőlem a pincér.
- Bizony, sejtelmem sincs róla - feleltem.
Reggeli után a borbélyhoz mentem.
- Lesz-e valaha vége ennek a borzasztó háborúnak? - kérdezte a mester. GASZTRONÓMIASzoky konyhája
Néhány nappal ezelőtt nem várt helyről komoly dicséretet kapott a magyar illiberális demokrácia
Laura Codruta Kövesi egy interjúban kiemelte: Magyarország eddig az uniós ügyészség minden megkeresésére válaszolt. A kijelentést az európai főügyész szembeállította más országok hozzáállásával, mondván, az EU tagállamai nem mutatnak kellő hajlandóságot, hogy visszaszerezzék a csalások miatt évente több tíz milliárdos nagyságrendben eltűnt pénzeket.
Mark Rutte véleménye is meglepetést okozott. A magyargyűlölő holland miniszterelnök szerint hazánknak igaza van, amikor felmentést kért – nagy harcok árán ezt ki is vívta – az orosz olaj beszerzésének tilalma alól. A szintén „magyarfaló” Süddeutsche Zeitung is kiosztott egy közvetett dicséretet hazánknak, amikor a Liget-projektről írt, azt állítva: ma már Orbán ellenfelei is elismerik, hogy az új múzeumi negyed nagyon szép és reprezentatív lett.
Az idő múlása lassan megérlelheti a brüsszeli buborékból észt osztó, magukat politikusoknak tartó propagandisták tudatmódosulását, belátva, hogy a magyar modell az orosz–ukrán háború közepette is képes az ország stabilitását megőrizni.
Nagy valószínűséggel ennek köszönhető a hazánk irányában mutatkozó enyhültebb hangnem megjelenése, de azért felkészülhetünk arra is, hogy kapunk mi még hideget-meleget a „haladóktól”. Az uniós bizottságnak például nagyon nem tetszik, hogy csak magyar rendszámú autók tankolhatnak a piaci árnál jóval olcsóbb üzemagyagot. A testület mindig is a magyarellenes kottából énekelt.
Lehet még egy kicsit szájaskodni, hogy ki kell állni Ukrajnáért, és ennek érdekében áldozatot kell hozni, ahogy ezt Soros György és NGO-nak álcázott politikai szervezetei is teszik, de az elhúzódó konfliktus globális gazdasági válságot idézhet elő, amelynek egyik eleme, a háborús infláció már meg is jelent.
A szélsőséges balliberális ideológia által vezérelt, a jó Ukrajna, valamint a gonosz Oroszország narratívának a fenntarthatósága éppen olyan ütemben erodálódik, mint ahogy a Moszkva ellen bevezetett szankciókról bebizonyosodik, hogy súlyos károkat okoznak az uniós tagállamoknak. Sőt a Kreml hatalmas összegeket keres az energiahordozók árának drasztikus emelkedése révén. Nem kell különösebb jóstehetséggel rendelkezni ahhoz, hogy előre lássuk: ha így megy tovább, néhány hónap múlva Nyugat-Európában az életminőség jelentős romlásával lehet számolni.
Ha majd a nyári rekkenő kánikulában nem lehet 25 fok alá csavarni a légkondicionálókat, és télen a szobák hőmérséklete sem emelkedhet 18 fok fölé, rendszeressé válnak az áramkimaradások, a gyárak leállnak, tömeges elbocsátást idézve elő, akkor üt majd az igazság órája. A jóléthez szokott nyugati társadalmak nem szívesen viselnének el ennyi kényelmetlenséget.
Ez nem egyszerű elégedetlenséget szülne, sokkal több forog kockán. Az Európa szerencsésebb felén élők a jólétet összekeverik a demokráciával. De a biztos munkahely, a megélhetést és megtakarítást garantáló fizetések gyorsan a múlté lehetnek. A következmények kiszámíthatók. Az uralkodó elit elveszti legitimációját, mert a hatalmát a jólétnek és az ehhez tudatilag hozzákapcsolt hamis demokráciafelfogásnak köszönheti.
Mindezért lépni kell az uniónak, ha a társadalmi katasztrófát el akarja kerülni. Ezért politikailag meg kell ágyazni ahhoz, hogy a magyar unortodox modell egyes elemeit arcvesztés nélkül bevezessék, ahogy ezt egyre több ország fontolgatja, illetve több állam már meg is tette. Vagyis a hangerőt egy fokkal lejjebb kell csavarni Magyarországgal szemben, ha már közvetett módon elismerték, hogy a magyar modell működik. (A szerző lapszerkesztő)
Mark Rutte véleménye is meglepetést okozott. A magyargyűlölő holland miniszterelnök szerint hazánknak igaza van, amikor felmentést kért – nagy harcok árán ezt ki is vívta – az orosz olaj beszerzésének tilalma alól. A szintén „magyarfaló” Süddeutsche Zeitung is kiosztott egy közvetett dicséretet hazánknak, amikor a Liget-projektről írt, azt állítva: ma már Orbán ellenfelei is elismerik, hogy az új múzeumi negyed nagyon szép és reprezentatív lett.
Az idő múlása lassan megérlelheti a brüsszeli buborékból észt osztó, magukat politikusoknak tartó propagandisták tudatmódosulását, belátva, hogy a magyar modell az orosz–ukrán háború közepette is képes az ország stabilitását megőrizni.
Nagy valószínűséggel ennek köszönhető a hazánk irányában mutatkozó enyhültebb hangnem megjelenése, de azért felkészülhetünk arra is, hogy kapunk mi még hideget-meleget a „haladóktól”. Az uniós bizottságnak például nagyon nem tetszik, hogy csak magyar rendszámú autók tankolhatnak a piaci árnál jóval olcsóbb üzemagyagot. A testület mindig is a magyarellenes kottából énekelt.
Lehet még egy kicsit szájaskodni, hogy ki kell állni Ukrajnáért, és ennek érdekében áldozatot kell hozni, ahogy ezt Soros György és NGO-nak álcázott politikai szervezetei is teszik, de az elhúzódó konfliktus globális gazdasági válságot idézhet elő, amelynek egyik eleme, a háborús infláció már meg is jelent.
A szélsőséges balliberális ideológia által vezérelt, a jó Ukrajna, valamint a gonosz Oroszország narratívának a fenntarthatósága éppen olyan ütemben erodálódik, mint ahogy a Moszkva ellen bevezetett szankciókról bebizonyosodik, hogy súlyos károkat okoznak az uniós tagállamoknak. Sőt a Kreml hatalmas összegeket keres az energiahordozók árának drasztikus emelkedése révén. Nem kell különösebb jóstehetséggel rendelkezni ahhoz, hogy előre lássuk: ha így megy tovább, néhány hónap múlva Nyugat-Európában az életminőség jelentős romlásával lehet számolni.
Ha majd a nyári rekkenő kánikulában nem lehet 25 fok alá csavarni a légkondicionálókat, és télen a szobák hőmérséklete sem emelkedhet 18 fok fölé, rendszeressé válnak az áramkimaradások, a gyárak leállnak, tömeges elbocsátást idézve elő, akkor üt majd az igazság órája. A jóléthez szokott nyugati társadalmak nem szívesen viselnének el ennyi kényelmetlenséget.
Ez nem egyszerű elégedetlenséget szülne, sokkal több forog kockán. Az Európa szerencsésebb felén élők a jólétet összekeverik a demokráciával. De a biztos munkahely, a megélhetést és megtakarítást garantáló fizetések gyorsan a múlté lehetnek. A következmények kiszámíthatók. Az uralkodó elit elveszti legitimációját, mert a hatalmát a jólétnek és az ehhez tudatilag hozzákapcsolt hamis demokráciafelfogásnak köszönheti.
Mindezért lépni kell az uniónak, ha a társadalmi katasztrófát el akarja kerülni. Ezért politikailag meg kell ágyazni ahhoz, hogy a magyar unortodox modell egyes elemeit arcvesztés nélkül bevezessék, ahogy ezt egyre több ország fontolgatja, illetve több állam már meg is tette. Vagyis a hangerőt egy fokkal lejjebb kell csavarni Magyarországgal szemben, ha már közvetett módon elismerték, hogy a magyar modell működik. (A szerző lapszerkesztő)