A cikk írója szerint jó, ha az esti családi rituálék része a gyakori meseolvasás a gyerekeknek, majd az azt követő közös megbeszélés. Mindezt a kicsik fantáziadús rajzai és egyre gazdagodó szókincsük is visszatükrözi. A mesélést megéri folytatni, ameddig csak lehet, amikor csak időnk adódik rá. A mesék ősbölcsességek, lámpások, támpillérek. Ha figyelmesen hallgatjuk, olvassuk őket, az atmoszféra kilép a könyv lapjairól, és belopódzik a lelkünkbe. Azonosulhatunk valamelyik szereplővel (nem feltétlenül a főszereplővel), belevetíthetjük mindazt, ami a mienk, és együtt rezdülhetünk a történettel.  

Elődeink bölcsességeiket mesékbe kódoltan hagyományozták az elkövetkező generációkra. Ezek a bölcsességek pedig támpillérként szolgálnak életünk meghatározó mérföldköveihez, sorsfordulóihoz értünkkor (születés, gyermekkor, felnőtté válás, párválasztás, házasélet, nehézségek, betegségek, kihívások, öregkor, halál). Lámpásként világítanak előttünk. 
A (nép)mesék az ember lelkéhez szólnak, és nyelvezetük (szimbólumrendszerük) univerzális. 

A mese terápiás értékkel bír
Az emberi létezést megfelelően keretbe foglaló, a csoportemlékezetet generációról generációra örökítő mesék képesek meggyőzni arról, hogy a jók mindig győzelmet aratnak a gonosz fölött. Ám a próbákat, akadályokat semmiképpen sem tudják megkerülni. A fájdalom, a betegség, a nélkülözés, a csalódás éppoly szerves része a létezésnek, mint az öröm, az egészség, a gazdagság, a béke és a harmónia. Egyik sem rendezkedik be véglegesen az ember életébe, hiszen a gazdag is válhat földönfutó nincstelenné, ugyanakkor a szegény is lehet kincsben dúskáló nagyúr. 
A mese dorgálhat, vigasztalhat, megerősíthet, sőt: gyógyíthat is, terápiás értékkel bír. 
A teljes cikket itt olvashatja el: 

https://www.bien.hu/amiert-felnottkent-erdemes-meset-olvasni/

MH