Akbar nagyon kedvelte Khurram herceget, aki fiának harmadik legidősebb fia volt, olyannyira, hogy a nevét is tőle kapta. Az 1592-ben született herceget a nagyapja és annak egyik kedves felesége vette szárnyai alá. Itt tanulta meg a kultúra, az építészet és az irodalom szeretetét. Akbar halála után Khurram apja, Dzsahángír sah (1605–1627) szerezte meg a mogul trónt. A moguloknál nem létezett elsőszülöttség, így az kaparintotta meg a trónust, aki sikeresebben gyűjtött szövetségeseket. Dzsahángírnak a saját fiával, Khurram bátyjával szemben sikerült ezt véghez vinnie.
Dzsahángír uralkodása alatt Khurramnak különböző feladatokat kellett teljesítenie, többek között katonai vállalkozásokat bíztak rá. Egy sikeres hadjárat után, 1617-ben kapta meg apjától a Sáh Dzsahán nevet, amely perzsa nyelven a „világ királyát” jelentette. Egy ideig úgy tűnt, hogy ő lesz Dzsahángír utóda, ám apja felesége, a perzsa születésű Núr Dzsahán egyre nagyobb befolyást szerzett az iszákos és ópiumfüggő Dzsahángír udvarában. Ő az első házasságából született lányát és annak férjét, Sáh Dzsahán öccsét, Shahryart támogatta. Értelemszerűen szembehelyezkedett magával Sáh Dzsahánnal, és azokkal, akik inkább benne látták meg a következő mogul uralkodót.
Amikor Dzsahángír meghalt, egy rövid közjátékot követően végül Sáh Dzsahán ragadta magához a hatalmat, és ellenfeleit – beleértve a testvérét és annak gyermekeit – kivégeztette. Abban, hogy ez így alakult, nagy szerep jutott Sáh Dzsahán apósának, Aszaf Khánnak, aki Núr Dzsahán testvére volt. Igazán híressé mégsem ő, hanem a lánya, Mumtáz Mahal vált.
A szeretett feleség
Sáh Dzsahán szeretett feleségéről elsősorban azokból a forrásokból tudunk, amelyekre a férje még befolyással bírt. Ezek alapján Mumtáz Mahal, eredeti nevén Ardzsumán Banu Bégum egy perzsa család sarja volt, 1607-ben jegyezte el a lányt Khurram herceg. Ő lett élete nagy szerelme, akit később Mumtáz Mahalnak, azaz a „palota ékkövének” nevezett el. A többi feleségével Sáh Dzsahán legfeljebb annyit foglalkozott, amennyit az uralkodói kötelesség előírt. A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. nyár számában olvasható.