Magyar Krónika
Amikor megmozdult a magyar föld
Magyar Krónika 2023. 02. 13. gondolatok
ESEMÉNYEK Tovább
TERMÉSZETRAJZBÓL: KITŰNŐEgy írással foglalkozó emberre nem csekély szégyen, ha azt kell bevallania, hogy soha nem szokott álmodni. Hát ez az én esetem. Éppen ezért valósággal megdöbbentem, midőn tegnap éjjel megboldogult természetrajz tanárom kopasz feje tűnt fel előttem.
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
A Kárpát-medence védőernyője megóv minket a cunamiktól, hurrikánoktól, és nagyobb vulkánkitöréstől sem kell tartanunk, de a földkéreg bármikor megmozdulhat – és mozdult is a történelem folyamán – alattunk. 
Az első dokumentált földrengés 456-ban, még a római korban történt Savaria (ma Szombathely) területén. Utána sok évszázados „hallgatás” következett, amíg Komáromban meg nem kezdődött a földrengések modern kori története.

„[…] ki több, ki kevesebb részekre öszve hasadott, tetőtűl fundamentomig rész szerént öszve is dőlt” – számolt be egy korabeli szemtanú. 1763-at írtak, amikor a becslések szerint a Richter-skála szerinti 6,2-6,3-as földrengés rázta meg Komárom városát. A természeti katasztrófa 63 emberéletet követelt, összedőlt hét templom és 279 ház, az épületek mindössze kilenc százaléka maradt sértetlen.

Tudtad, hogy több szerzőnket is megihletett az esemény? Baróti Szabó Dávid A komáromi földindulásról címmel epikus költeményt írt, Jókai Mór pedig Az elátkozott család című regényében örökítette meg a tragédiát.

Az ezt követő időszak sem maradt csendes, évtizedekig érezhetőek voltak az utórengések, Móron 1810-ben például 5,4-es földmozgást regisztráltak. Kecskemét lakóit 1911. július 8-án, éjjeli kettő óra körül kergette az utcára egy hatalmas robaj. Csodával határos módon halálos áldozata nem volt az eseménynek, de a várost így is sokkolták a történtek.

Több ezer épület sérült meg, a zsinagóga gömbje megdőlt, az utca jajongó emberektől visszhangzott. „Amiről eddig, mint ismeretlen messzi országok különös, ismeretlen szenzációiról olvastunk, íme nálunk következett be” – számolt be a Friss Ujság a tapasztalatról, amelyre az 1956-os dunaharaszti és az 1985-ös berhidai rengés egyaránt emlékeztetett.

A Charles Richter szeizmológus által kidolgozott eljárást, amelyre Richter-skála néven hivatkozunk, csak 1935-ben tették közzé. A skála felfelé nyitott, így a tévhittel ellentétben nem 10 a maximumértéke. Az eddigi legerősebb rengést (9,5) Chilében rögzítették 1960-ban.

Szerencsések vagyunk, hogy Magyarország nem a tektonikus lemezek ütközési zónájában fekszik. A földrengések és kísérőjelenségeik a történelem során többször mértek végzetes csapást az emberiségre, elég, ha Lisszabon 1755-ös pusztulására gondolunk.

A portugál főváros virágkorának utolsó reggele

Szikrázóan sütött a nap 1755. november 1-jén, mindenszentek napjának reggelén. Lisszabon lakóinak egy része éppen szentmisén vett részt, amikor 9.40-kor megmozdult a föld. A szeizmológusok által a Richter-skála szerinti 8,5-9-esre becsült földrengés epicentruma messze az óceánban, a portugál fővárostól mintegy 290 kilométerre, délkeletre volt. A 3,5-6 percig tartó földrengés elképesztő pusztítást okozott. Európa egyik legnépesebb, körülbelül negyedmilliós lakosságú, gazdag, nyüzsgő városa rövid időn belül füstölgő romhalmazzá vált. Szűk utcáin többméteres repedések jelentek meg.

A pillanatok alatt összedőlő otthonaikból és a település számos templomából a luzitán túlélők a nyílt terekre, sok esetben hajókra menekültek. 40 perccel később halálra vált arccal figyelték, ahogy az óceán visszahúzódott, majd öt-hat méteres szökőár borította be Lisszabont. Néhányan lóra kaptak, és vágtában igyekeztek magasabb helyekre menekülni, ám sokukat utolérte a Tajo folyón is felkúszó cunami. Még csak megbecsülni sem tudjuk, hány hajó pusztult el az Atlanti-óceánon a helyenként húsz méter magasra hízó hullámok között, amelyek Dél-Portugália számos tengerparti települését letarolták. Míg a mára híres üdülővárossá fejlődött Farót a Ria Formosa homokpadja megvédte, addig Lagosban a hullámok a városfalak tetejét nyaldosták.

I. József portugál király a napfelkeltét követő mise után még időben elutazott a fővárosból. Ennek ellenére a katasztrófát követően egyfajta klausztrofóbia alakult ki benne, a fallal körülzárt helyeken nem volt többé nyugodalma. Az ország valódi irányítása végérvényesen külügyminisztere, Pombal márki kezébe került, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a főváros modern, racionális módon történő újjáépítésében.

Az időzítése miatt istenítéletnek vélt csapássorozat azonban nem ért véget. Még vissza sem húzódott az óceán, amikor számos – szárazon maradt – területen lángok lobbantak fel. Feltételezhetően az egyházi ünnep meggyújtott gyertyái miatt, amelyek a rengés következtében eldőltek. A tűzvész egy hétig tartott.

A királyi könyvtár és az archívum felbecsülhetetlen értékű műalkotásai és feljegyzései – többek között Rubens festményei vagy Vasco da Gama írásai – elpusztultak. A Rossio téri kórházban egyes feljegyzések szerint több százan égtek bent.

Az apokalipszis során Lisszabon épületeinek 85 százaléka megsemmisült.
A környék halálos áldozatainak számát ma 12–50 ezer közé teszik. A kataklizmába az egész portugál gyarmatbirodalom beleremegett. Az ország korabeli, becsült „GDP-jének” több mint harmadát emésztették fel a katasztrófasorozat okozta költségek.

Habár a modern szeizmológia megszületését eredményező kataklizma a nagy lisszaboni földrengésként vonult be a történelembe, nem csupán Portugáliára, de az egész Ibériai-félszigetre, valamint Északnyugat-Afrikára is súlyos csapást jelentett. A spanyolországi Salamanca szárazföldi városában több épület is jelentősen megrongálódott, az Azori-szigetek belsejébe mintegy 150 métert hatolt be a víz, az angliai Cornwallt pedig háromméteres hullám érte el.

A rengés még Grönlandon is érezhető volt.