Karácsonyi üdvözlő lapon gyakran találunk egy kedves képet, amely a szent családnak Egyiptomba való menekülését ábrázolja Mária a gyermek Jézussal az ölében szamárháton ül, és József vezeti a kis családot Nyugat felé, Egyiptom felé, a menekülés útján. Útra keltek, mentek, mert Istennek angyala álmában figyelmeztette Józsefet, hogy vegye a gyermeket és annak anyját és fussanak Egyiptomba Heródes király elől aki a gyermeket halálra keresi És ment a szent család és Egyiptomban élt addig amíg Heródes meg nem halt ami rövid időn belül bekövetkezett és akkor visszatértek és Názáretbe.
Nézzük meg ennek a menekülési történetnek néhány üzenetét.

A szent család menekülése a menekülő ember örök szimbóluma. Az ember arra született, azaz örök sorsa, hogy menni, menni, és olykor menekülni kell. Az emberi történelemben vannak olyan időszakok: a népvándorlások kora, amikor népcsoportok vagy egész népek kerekedtek fel, és mentek el, vándorolnak egy másik vidékre, más földre, más kontinensre,.ahol békességet, jobb megélhetést találnak és ahol életük biztosítva van. Nem szemünk előtt zajlik-e le a mai történelem egyik legnagyobb migrációja, akik a világ háborús, zavaros és élhetetlenné vált részeiből milliószámra futnak Európa területére?

Magyar népünk története tele van meneküléssel. Alig telepedtek le, Árpádnak már egy hatalmas  nyugati sereget kellett legyőznie a Pozsonyi Csatában, amely végleges kiírtásunkra tört. Aztán a Tatárok elől menekültünk. S amikor a török világ érkezett el, aki tudott, elmenekült az ország  megszál1t részeiből, mert akit értek, vagy megölték, vagy rabszíjra fűzték. Aki tudott, menekült Erdélybe, vagy a Felvidékre, vagy nyugatra. A Thököly és Rákóczi szabadságharc leverése után is sokan menekülni kényszerültek Nyugat-Európába. Az 1848-as szabadságharcnak számtalan menekültje volt a világban szerteszét. A 19.-ik század végén a szegénység miatt tömegek tántorogtak ki az Új Világba. Az első világháború után az elszakított országrészekből özönlött a menekültek tömege Nyugatra, ugyanígy a második világháború végnapjaiban is. A levert 1956-os forradalom és szabadságharc következtében negyedmillió magyar menekült Nyugatra. 1989-ben egy új menekült hullám indult el, amely még ma is tart. A magyar sors: a menekülésnek a sorsa.

Krisztus, aki maga is menekült volt, földönfutó, vajon miért Egyiptomba menekült? Miért nem mentek szülei például Szíriába vagy Mezopotámiába? Miért nem Ciprusra vagy Kis Ázsiába, Görögországba vagy a Római Birodalom másik részére? Miért éppen Egyiptomba mentek? Azért, mert a zsidó népnek Egyiptom volt egyik őshazája. Évszázadokig ott élek, s onnan jöttek ki. Egyiptom volt az izraelitáknak az akkori Nyugat. Egyiptom jelentette a műveltséget, a stabilitást, a kultúrát és a magasabb rendű civilizációt. Mind e mellett Egyiptomban akkor még jelentős zsidó települések voltak: Alexandria például. Valószínű azért mentek oda Jézussal szülei, mert rokonaik vagy barátaik élhettek ott. Tudták azt is, hogy ott egy liberálisabb légkör uralkodik. Mentek, mert Egyiptom második hazának számított, mert Mózes onnan hozta ki az ő népét. És menniök kellett – talán nem is tudva – azért, hogy a próféciák jóslata beteljen, hogy Isten Egyiptomból hozza ki a második Mózest, a nagy Szabadítót, aki nemcsak Izraelnek, hanem a világ minden népének, benne nekünk is a szabadítónk lesz: a Jézus Krisztust!

Nézzük meg most azt, hogy milyen rabságokból szabadít meg bennünket Krisztus.

Krisztus ki tud szabadítani bennünket a hiábavalóságnak a kötelei közül. Hányszor éljük át, hogy minden hiábavaló! Amint a Példabeszédek könyvének a szomorú arcú írója vallja, hogy "Minden hiábavalóság a nap alatt". Ó, hányszor éljük át azt, hogy minden alkotásunk hiábavalóvá lesz, minden szerzeményünk, ami olyan drága nekünk, egyszer csak eltörik, elkopik, elveszik, idejét múlja, ósdi lesz. Minden, ami drága előttünk, amiért küzdöttünk, verejtékezve szereztünk – egyszer mindent elveszítünk és mi szegények maradunk.

Kiszabadít bennünket Krisztus az ideig-valóságnak tömölöcéből. Az ember az egyetlen lény ebben az egész teremtettségben, amely tudja, hogy az élete korlátok közé van szorítva. Benne élünk egy olyan világrendszerben, ahol a keletkezés egyszer majd elmúlássá válik. "Minden test fű, és minden szépsége mint a mező virága! Megszárad a fű, elhull a virág ... bizony fű a nép". Es – ahogy ez Ézsaiásnál íratott meg (40: 5-8) – magunkban hordozzuk önmagunk végét. Mi tudunk erről és ez megrontja az ember életét, a napjait, az éveit, elrabolja a békességét. Krisztus azért jött, hogy a halál rabságában sinyldőket a maga örök életének részesévé tegye.

Jött Krisztus azért is, hogy szabadítónk legyen a mi életünknek  kicsi, ám veszélyes rabságából. Kit az alkohol, kit a habzsolás hiábavaló gyönyöréből, másokat a szex őrületéből. Ádám Évát hozta ki az Édenkertből, és az elveszett Paradicsomot – tévesen – egymásban keresik, ám hiába – mert az Istennél van és nála kellene keresni! Azért jött Krisztus, hogy kiszabadítson bennünket a káros szenvedélyeink közül, amelyek emésztik és elemésztik életünket.

Eljött Krisztus, hogy kiszabadítson bennünket önzőségünkből, hogy megmutasson egy felettébb való utat, az irgalmasságnak, a szeretetnek, az áldozatnak és az önzetlenségnek és a lelki értékeknek az útját, amelyek Isten országába vezetnek. Hányan vannak, akik küzdenek a mindennapok életének egyszerű problémáival: az egyik munkanélküliséggel; a másik  küzd a gyermeknevelés problémáival, a harmadik a sokszor mállasztó és őrlesztő hétköznapi gondokkal. Krisztus azért jött, hogy reménységet nyújtson azoknak, akik ilyenekkel küzdenek és végül, hogy kiszabadítson mindezekből,

Jön Krisztus, hogy kiszabadítson bennünket a betegségnek, az öregségnek, a nem szeretem napoknak a gondjaiból. Jön, hogy szabaddá tegyen bennünket. Az evangéliumokat olvasván kitetszik, hogy mennyiféle bajból, nyomorúságból és betegségből szabadította meg Krisztus azokat, akik kérték segítségét. Krisztus valóban szabadítónak bizonyult! Úgy gondolod, hogy csak veled nem tud tenni semmit? Úgy gondolod, hogy csak téged akar meghagyni a magad rabságában, kis és nagy rabszolga-sorsodban? Hogy csak te nem tudnál semmit az ő szabadításából megtapasztalni? Válaszd őt a te életed Mesterének!

A világ tele van úgynevezett "szabadítókkal". A római császárok, akik a maguk arcképét veretteték a pénzekre, oda nyomtatták azt is, hogy: Szótér, azaz Szabadító. Mert tudták azt, hogy az emberek szabadulás után vágynak, és magukat ajánlották, mint a gondoknak, a bajoknak, a társadalmi és politikai problémáknak megoldóját. A mai világ is tele van maguk által kinevezett szabadítókkal! Minden ideológia, minden politikus, minden filozófus valamiféle szabadító gyanánt lép fel, hogy aztán annál rettenetesebb szolgaságba hagyja vagy verje az embereket.

Jézus Krisztus a te igazi szabadítód! Ez volt ő 2000 évig mindazoknak, akik hittek benne és akik követték. Neked is szabadítód akar lenni. Boldogok azok, akik megtapasztalják az ő szabadulásának az örömét. Mert ez a szabadítás visszaadja életednek az értelmét és békéjét! 

Ennek az évnek a végére értünk, és egy új esztendő nyílik meg előttünk. És abban az újban Krisztus akar vezetni minket a maga útján. Most az év fordulóján ragadd meg jobban az ő kezét! Ha eddig nélküle léteztél, tégy egy nagy és szent fogadást, hogy ezentúl vele jársz, benne hiszel, őt követed, mert Ő az Út, az igazság és az Élet! Most a földön  s egykor az örökkévalóságban!