« Ne hagyjátok a templomot, a templomot`s az iskolát! »
(Reményik Sándor)
Mint Molnár Áron elmondta, « Nt. Fehér Mihály azzal az alázattal képviselte Istent és az ő igéjét a gyülekezet előtt, amilyen alázattal és bátorsággal képviselte a gyülekezetet a világ előtt. Sem ő, sem az utána következő lelkészek nem inogtak meg a hitükben, és soha nem csüggedtek.
Bizonyíték erre, hogy a templom mind a mai napig áll, és Isten igéje magyarul szól a hívekhez, a zsoltár pedig magyarul csendül fel.
Alapító lelkészünk írta: A tapasztalat azt mutatja, hogy magyarok, ha kell tudnak és akarnak is áldozni hitükért, egyházukért, magyarságukért, hitünk, vallásunk, kereszténységünk nemcsak egy levendula illatú kegyes hagyomány, kétes értékű lelki örökség, amit Istentől kaptunk.
Nt. Fehér Mihályt a Kanadai Egyesült Egyházak hívták meg Észak-Amerikába. Először Toronto környékén kezdte el szolgálatát, majd Montreálban állapodott meg és itt alapította meg 1926-ban a gyülekezetet.
A leírások szerint egy adott pillanatban haza költözött Magyarországra, de a hívek annyira ragaszkodtak hozzá, hogy megkérték, térjen vissza Montreálba, és visszatért.
Később Amerikába is meghívták lelkésznek. Ekkor a gyülekezet és a montreáli magyar közösség összegyűlt és kérve kérték, hogy maradjon, és ő ismét maradt.
Az első templom vásárlása után sikerült megvásárolni egy külön épületet is a parókiának.
A 40-es évek végére, ahogy a közösség bővült és gyarapodott, felmerült az igény egy új templom építésére.
A létszám olyan nagy volt, hogy vasárnaponként két Istentiszteletet kellett tartani ahhoz, hogy mindenki részt vehessen.
Az akkori templomot és parókiát eladták és megvásárolták a földet, amelyen 1955-ben felépült a mostani templom.
A jövő generációra gondolva, időt, pénzt és energiát nem sajnálva templomot építettek és annak falai között iskolát működtettek.
Abban az időben Magyarországról képzett tanárnőt hozatott a gyülekezet, hogy gyermekeik magyarul tanulhassanak.
Az egyház nagyon fontos helyet töltött be az akkori magyarok életében.
Mulatságoknak, táncestéknek, különféle előadásoknak, kulturális programoknak adott helyet. Kórust működtettek, rendszeres fellépéseket tartottak, pezsgett az élet.
Nagyon színes volt az elmúlt 95 év » - idézem Molnár Áron lelkipásztort. Nehéz lenne leírni minden aspektusát, minden leckéjét, tanulságát. Egy biztos, éspedig az, hogy Isten soha nem hagyta el a gyülekezetet. Az imádságok mindig célba értek és ez továbbra is így lesz. Küzdenünk kell, áldozatot hozni, feláldozni időt és kényelmet. Nemcsak magunkért, de gyermekeinkért is, a jövő generációért.
Nagy Orbán Enikő, a Csillagösvény elnöke arra a kérdésemre, hogy milyen szerepet játszik a Csillagösvény az egyház életében és mit jelent számára ennek az egyesületnek az elnöke lenni, a következőket mondta:
Büszkeséggel lelkünkben vettünk részt egyházunk 95-i születésnapjának előkészületeiben, hiszen nem sok magyar egyház büszkélkedhet evvel az életkorral az észak-amerikai kontinensen.10 évvel ezelőtt egy lelkes kis csapat arra gondolt, hogy nagyszerű lenne, ha közös erővel és lelkesedéssel tovább tudnánk adni magyar gyökereinket, hagyományainkat az itt született generációnak.Mivel tagjaink többségben Erdélyből kivándorolt családok, innen eredt az ötlet a Csillagösvény név felvételére. Azóta már sok rendezvényen vagyunk túl, önálló kulturális és szórakoztató rendezvényeinkkel színesítettük tevékenységeinket és ezekkel az anyagi bevételekkel támogattuk egyházunkat . A csoport vezetését 2015 februárjától vettem át és bár létszámunk csökkent azóta, még mindig aktívan hozzájárulunk kultúránk és nyelvünk megőrzéséhez, keresztény hagyományaink átadásához. Molnar Áron lelkész felkérésére a 95-i évforduló ünnepi előkészületeiben csoportunk oroszlánrészt vállalt, a visszajelzések szerint a 4 fáradságos nap meghozta gyümölcsét.Ezúton is szeretném ismételten megköszönni csoportunknak mindazt a fáradhatatlan lelkesedést és segítséget, amellyel támogattak minden kezdeményezésben, ami elősegítette keresztény magyar kultúránk fennmaradását itt Montreálban.