Az, ahogyan a vesztes baloldali miniszterelnök-jelölt politikai támogatói nélkül, családtagjai körében jelent meg a színpadon, leképezte a szivárványos összefogás valódi természetét. Egészen pontosan: néhány percben láthatóvá tette azt, amiről a jobboldali sajtó 2019 óta beszélt.

Vasárnap óta számos magyarázat született arra, hogy miért vesztett – ráadásul ilyen elképesztően alacsony számú behúzott szavazattal – a baloldal. Az említett Márki-Zay Pétertől Gyurcsány Ferencen és Kunhalmi Ágnesen át Donáth Annáig mindenkinek van véleménye a történtekről, ám mindez egyszerű magyarázkodás ahhoz képest, amit Schiffer András mondott el több orgánumnak nyilatkozva.

Kérlelhetetlenül mutatott rá a császár meztelenségére, vagyis arra, hogy a hazai balliberális oldal olyasmit hazudik magának – és így a szavazóknak is –, ami nem létezik: az összefogás képességét és a megújulás szándékát.

Schiffer elmondta, a jelenlegi baloldali bukás valójában a tizenkét évvel ezelőtti második Fidesz–KDNP-győzelem korszakában gyökerezik. Véleménye szerint ez volt az az időszak, amikor az olyan politikai erők, illetve szereplők, mint az általa is képviselt LMP, továbbá a Jobbik, Mesterházy Attila és Botka László az úgynevezett kinövekedés stratégiáját folytatták volna, vagyis egy új baloldal létrehozása volt a cél, amely nem állt érdekében – ahogy ő fogalmazott – a rendszerváltozás előtti nómenklatúra burzsoáziájából előlépett hegemón elitcsoportoknak.

Ezek a csoportok folyamatosan az összefogás mantráját hajtogatták, és Schiffer szavaiból kisejlik, mindezzel az volt a cél, hogy a teljes baloldali mezőny kontroll alá kerüljön, és így az irányító erő akarata teljesüljön. Az egykori pártelnök nyíltan kimondta: nincsenek baloldali pártok, csak a Demokratikus Koalíció van, illetve ennek különböző frakciói.

De miben rejlik ezeknek az elitcsoportoknak az ereje? A volt politikus fogalmazott úgy, hogy ezek mögött globalista hálózatok állnak, amelyeknek teljesen egyértelműen a társadalom fellazítása, és annak szorosabb, áthatóbb irányítás alá helyezése a célja, ami nem szól másról, mint a gazdasági hatalomról. Ennek eszközei az NGO-k, a tüntetések, a különböző szellemi műhelyek, a megmondóemberek, a baloldali média. Schiffer emlékeztetett, az összefogástól ódzkodó, inkább a kinövekedés stratégiájára szavazó baloldali pártokat ezek az erők épp úgy ellehetetlenítették, ahogyan azt most a polgári kormánnyal is próbálják megtenni. Ilyen volt a vállalkozásába belebukó Mesterházy Attila. A figyelmes olvasó már rájöhetett arra, hogy a jobboldali média pontosan ezekre a jelenségekre igyekszik ráirányítani a figyelmet évek óta. Az, hogy Gyurcsány Ferenc bábokon keresztül (Karácsony Gergely, Márki-Zay Péter) igyekszik az akaratát átvinni politikai közösségére és szavazóira egyaránt, nem csak egy választási szlogen volt.

Az sem kitalált történet, hogy Bajnai Gordon az említett globális hatalom ejtőernyőse, és a Soros-féle, a nyílt társadalom létrehozásán fáradozó hálózat sem a Fidesz PR-osainak egy jópofa ötlete. Sőt az LMBTQ-közösség bujtogatása sem a közösség védelmét, biztonságát szolgálja, csupán eszköze a hatalom koncentrálásának.

Szerencsére úgy tűnik, a magyar választók már korábban megértették ezeket az üzeneteket, ezért kaphatott újra kétharmados felhatalmazást a polgári kormány, ráadásul soha nem látott támogatással. (A szerző lapszerkesztő)  MH