A közösség a Magyarok Nagyasszonya Plébánián gyűlt egybe.

A közösség a Magyarok Nagyasszonya Plébánián gyűlt egybe, résztvéve Orbán Mihály atya és Molnár Áron tiszteletes közös miséjén,  utána a  nagytermében megtartott, a kis cserkészek által rendezett ünnepi műsoron vettek részt.

Pritz Helga Katalin főkonzul asszony

Ünnepi beszédet Pritz Helga Katalin főkonzul asszony mondott

Nemzettársaim,

„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem” Bíbó István 1956-os szavai.

Ez a pillanat számomra mindig megtiszteltetés, de ma elsősorban öröm. Egy éve ez volt az első alkalom, hogy az ünneplésbe bekapcsolódhattunk mi is, a Montrealban újonnan nyitott Magyar Főkonzulátus.
Akkor még jóval kevesebben voltunk itt, hiszen abban a járványtól terhes időszakban jártunk, mely két éven keresztül tette próbára lelkünket, személyes kapcsolatainkat és közösségeinket.

Hatalmas öröm volt tegnap azt látni, hogy ismét tele a magyar iskola idején a parkoló és izgatott készülődés folyik az ünnepre. Örömöt, erőt sugárzott a montreali magyar közösséghez való tartozás. A közösségre pedig az előttünk álló időszakban nagyobb szükségünk lesz, mint valaha. Köszönet tehát és elismerés mindazoknak, akik végig küzdötték a mögöttünk álló két évet, tartották a csapatkban a lelket és a legkülönösebb módokon gondoskodtak a hagyományaink megőrzéséről. Köszönöm!

A magyarságnak három nagy nemzeti ünnepe van. Augusztus 20 az államalapításról emlékezik, március 15 a nemzetté válásunkról szól. A Kárpát medencén túl azonban legerősebb üzenete az 1956-os forradalom megünneplésének, a szabadságszeretetünk hirdetésének van.
Ez volt az a pillanat, amikor hőssé, nemzetközi viszonylatban is jól láthatóvá vált nemzetünk. E forradalmunknak hatása volt a világtörténelemre, hiszen megrendítette a nyugati baloldal hitét a kommunista rendszerben, rávilágított a szovjet önkény embertelenségére. A hősies felkelés figyelmet, szolidaritást váltott ki a nyugati társadalmakban.

Itt megállnék fejet hajtani ismert és kevésbé ismert ötvenhatos hőseink előtt. Hiszen erre a forradalomra mindannyian büszkék vagyunk, mi is, akik korunknál fogva nem voltunk ott, és azt szeretnénk, hogy gyermekeinket is ugyanez a büszkeség töltse el. Ahhoz a néphez tartozunk, amely meg merte tenni, hogy dacol a szovjet terrorral, szembe száll egy összehasonlíthatatlan túlerővel. Ez erőt, bátorságot ad mindannyiunknak ma is és holnap is. Köszönjük, ötvenhatos hőseink !
Forradalmunknak nemzetközi elismertsége Kanadával is szoros kapoccsá vált. A Kanadai kormány nehéz döntés elé került 1956 végén, hiszen épp a forradalmat megelőző hónapokban indultak meg a tárgyalások Budapesttel, komoly gabonavásárlásokról, kormányközi hitelről, és távolabbi kilátásként a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Ottawa ezt a számára előnyös állapotot borította fel végül azzal a döntéssel, hogy nagy csoportban befogadja a magyar menekülteket – a kanadai történelemeben első ízben ilyen jelentős tömeget, közel 40 ezer főt. Kanadában ekkor változott meg alapjaiban a menekültpolitika.
S míg honfitársaink átmeneti vagy végleges biztonságot, új hazát találtak itt, Kanadában. Kanada pedig szorgalmas, tehetséges, sokszor már megérkezésükkor magasan kvalifikált polgárokkal lett gazdagabb. Ez az, amit Ontario tartomány törvényhozása az idei évtől elismer a Hungarian Heritage Month meghirdetésével, mely ezentúl minden évben emlékeztetni fogja Kanadát hőseinkre és az itt élő magyar gyökerű közösségeknek a kanadai építkezéshez való hozzájárulására.

A kárpát medencében élő magyarság számára nagy büszkeség látni, hogy e nemzet tagjai milyen jelentős sikereket értek el a tengeren túl – akár egyénekként, akár közöségként. És erőt ad látni – ahogy egyre inkább követik figyelemmel – hogy messze földön hogyan ápolják a magyarságot, hogyan tud kultúránk, nyelvünk, összetartozásunk erőforrást jelenteni.

És hadd szóljak külön a québeci magyarságról is. Az észak Amerikába érkező magyarok jelentős része Québec tartományba, azon belül Montrealba érkezett először az elmúlt másfél században. Talán nem mindenki tudja, de épp ez volt az oka annak, hogy kanadai földön az első hivatalos magyar állami képviselet is itt jött létre Montrealban. 1922 őszén, tehát épp 100 éve állított fel főkonzulátust a Magyar Királyság. A képviselet a második világháború alatt bezárt, az 56-os menekültek érkezése idején tehát nem volt állami jelenlét Kanadában. 1962- ben azonban ismét itt jött létre képviselet, az ottawai nagykövetség megnyitását előkészítendő, azt néhány hónappal megelőző kereskedelmi kirendeltség. Később ismét főkonzulátus, mely, mint tudják, 2006-ban bezárni kényszerült, tavaly óta azonban ismét működik, komoly ambíciókkal.

Szándékunk szerint az adminisztratív segítségen túl is érdemben tudjuk majd támogatni a québeci magyarságot. Izgalmas feladat a sajátos hagyományú, sokszor hozzánk hasonlóan nyakas Québec tartománnyal kapcsolatokat építeni, és szép kilátás, hogy ezen Önökkel együtt dolgozhatunk.

I was asked by several of you to speak also in English, I will just add a few word. Hungary celebrates three national days. August 20th commemorates the foundation of our State, March 15th the birth of our modern nation. On October 23rd we are celebrating freedom. This is the day that drove wild international attention to us, the Hungarian people, and contributed to the World’s History, as it’s still recognized today. We are all proud of our 1956, thanks to the heroism of the Hungarian people during those days. Each year we pay tribute to our 1956 heroes, many of them with us today, as they let all of us feel strong and courageous. They strengthen our pride as a national community, wherever we stand in this big world. So intead of closing my speech with a Hungarian quote, let me remind you the words of John Fitzgelad Kenney, who said

October 23, 1956, is a day that will live forever in the annals of free men and nations. It was a day of courage, conscience and triumph. No other day since history began has shown more clearly the eternal unquenchability of man's desire to be free, whatever the odds against success, whatever the sacrifice required."

1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.” John F. Kennedy (1960)

Köszönöm a figyelmüket.

A Főkonzulátus rendezésében a  megemlékezésre fogadást adott Pritz Helga főkonzul,

Mesdames et Messieurs,
Chers Collègues, Chers Amis,

Le 23 octobre la Hongrie célèbre l’anniversaire de sa révolution contre l’oppression soviétique. Un soulèvement élémentaire contre la terreur et l’assujettissement, suivi d’une lutte armée, désespérée, contre l’agresseur en force incomparablement supérieure. Octobre 1956 est un moment tournant dans l’Histoire de ce petit pays de l’Europe centrale - qui a éveillé non seulement l’attention internationale, mais aussi une profonde sympathie et forte solidarité globale envers l’héroïsme et l’engagement pour la liberté du peuple hongrois.
Plus encore : l’écrasement brutal de cette révolution par les troupes soviétiques ont dévoilé la face inhumaine du régime communiste dictatoriale. Des milliers de partisans déçus d’un rêve ont quitté la partie communiste en Europe de l’Ouest par la suite des évènements tragiques de Budapest.
Aujourd’hui nous sommes témoins de la lutte héroïque du peuple ukrainien pour l’intégrité, la souveraineté ; du pays, et pour la liberté de la nation; et nous ne pouvons pas nous empêcher d’entendre la résonnance de l’Histoire. Hommage aux Héros, qui offrent aux générations à venir la fierté de pouvoir appartenir à la communauté.
Nombreux des Héros de la révolution de Budapest sont encore avec nous, et un nombre important ici, au Canada. Car le Canada a témoigné une solidarité particulière envers ce peuple écrasé, pourtant lointain.
Au-delà de l’importante perte en vie humaine, 250 mil ont fui les atrocités et la répression qui suivaient la révolution. C’est à plus de 37500 refugié hongrois que le Canada a ouvert ses portes, à la fin de 1956 et durant 1957 – une décision très courageuse dans le contexte politique de l’époque, qui était appuyé par la population canadienne, et qui a eu un impact à long terme sur la politique d’immigration et le développement du pays.
Encouragé par la sympathie des Canadiens à l’égard des réfugiés, le Gouvernement fédéral a travaillé, en collaboration avec des organismes sans but lucratif pour sélectionner, transporter et réinstaller rapidement les personnes. Ce faisant, il a mis en place un processus qui a servi de modèle important pour l’accueil des futurs réfugiés au Canada. Les hongrois s’installent partout au pays et bon nombre d’entre eux choisissent de vivre à Toronto, Vancouver, Montréal et dans d’autres centres urbains, où ils apportent une contribution importante à la vie économique et culturelle.
Cette contribution a été reconnue par ailleurs par le gouvernement d’Ontario, qui, à partir de cette année, déclare le mois d’octobre mois du patrimoine de la Hongrie, « Hungarian Heritage Month ».
Pour les réfugiés de 1956, comme pour la majorité des migrants hongrois des périodes antérieures, Montréal et le Québec sont les premiers points d’arrivée. En ce moment il n’y avait pas de représentation officielle de la Hongrie au Canada, les relations diplomatiques n’étant pas encore rétablies depuis leur rupture lors de la deuxième guerre mondiale.
Mais plus tôt, en 1922, il y a donc tout juste 100 ans, c’est ici à Montréal que le Royaume de la Hongrie installe sa première mission, un consulat général, qui reste opérationnel jusqu’en 1943. Rouvert quelques années après le rétablissement des relations diplomatiques et l’ouverture d’une Ambassade à Ottawa, ce Consulat général est refermé pour des raison budgétaires en 2005.
En reconnaissant le potentiel dans les relations économiques, culturelles et scientifiques entre la Hongrie et le Québec, que le Gouvernement hongrois prends la décision fin 2020 de rétablir le Consulat général. Et c’est avec une grande ambition d’ouvrir les nouvelles portes, ainsi que de soutenir une diaspora toujours nombreuse et active au Québec, que nous sommes arrivée, moi et mes collègues tous présentes ce soir, dans ce pays magnifique et accueillant. 
Je tiens à remercier les Autorités québécoises, le Ministère des Relations internationales et de la Francophonie en particulière, pour leur soutien sans faille durant la première phase de cette construction. Et je remercie très chaleureusement à vous, chers amis, de vous êtes associés à notre première célébration !

A fogadáson  a Montreálba akkreditált főkonzulátusok főkonzuljai, a helyi tiszteletbeli konzulok, a Magyar Főkonzulátus kiemelt munkakapcsolatai, a helyi magyar szervezetek vezetői, illetve a Québec-i külügyminisztérium képviselői vettek részt.

Lakatos István

Befejezésként Lakatos István hegedűjátékát hallhatták a jelenlévők.