Ragadjunk ostort és testünk templomát tisztítsuk meg! A testünk, szemünk kívánságait vegyük számba, és ahogy a gondos szőlősgazda a tőkéről a fölösleges vesszőket levágja, mi is minden kíváncsiságból, mohóságból, kapzsiságból fakadó bűnös vágyat tövig vágjunk vissza. 

A bűnösen felfokozott fogyasztást, birtoklást és a hatalom vágyat a mai társadalom nem csak elfogadja, hanem egyenesen erénynek állítja be: Vedd el mert te megérdemled! Vásárolj, fogyassz, habzsolj, másnak is van, neked is legyen, nehogy lemaradj valamiről, bármiről, akármiről! A kísértés ma óriási!!

De hol a határ? Mit kell kiseperni az életünkből?? 
Teremtőnk – egésszen bíztos – nem az akarja, hogy nélkülözzünk, koldusként tengessük életünket!! Jézus a templomból nem dob ki mindent, az áldozati oltár az marad, a pénzváltók asztala repül! A szőlősgazda a tőkéről nem vág le minden ágat, a termő gallyat megtisztítja! Az autópályán nem az írják, hogy állj meg, hanem azt, hogy 130 km/óra dinamikus és biztonságos. A bölcs ember a nagytakarítás előtt leül és elgondolkodik, tervet készít, mi is az én végső célom itt ezen a földön?! Céljaim megvalósításához mire, miből, mennyire van szükségem? Ne indulatból, Hűbele Balázsként álljak neki takarítani, életemet átrendezni, hanem bölcsen átgondolva készítsek tervet és higgadt kérlelhetetlen kitartással tegyem a dolgomat, teremtsek rendet testem szentélyében!

Szeretettel, Csaba t.