1943. január 23.
I.
Fél 9 órakor parancs érkezett új zászlóaljamtól:
„Hadnagy úr, mint a 108/2 század parancsnoka, ma végeztessen felderítést tiszt által vezetett egységgel, s állapíttassa meg, hogy vannak-e orosz csapatok Belij Kolodesben?
Ma 21 óráig tegyen jelentést e felderítés eredményéről.
Szűcs százados
Melléklet
9. sz. melléklet
.sz/23.k.ho. 1.o. 43. 1. 23. Szügyi ezredes parancsnokságának
Intézkedés Nowy Oskol védelmére
Stary Oskol 1:300.000
Nowy Oskol védelmét a VII. hadtestparancsnokság rendeletére 43. 1. 22-én 14h-tól v.[itéz] Matláry ezredestől átvettem.
…....................................
b. Északi védőkörlet parancsnoka: Szűcs András százados.
Szügyi ezredes csoportja a védpállás elfoglalását 1. 23-án 15h-ig fejezze be.
Szűcs százados az állások teljes megszállását, a védőállás kiépítésének mértéke szerint hajtsa végre.
…....................................
Nowy Oszkol, Tokaji u. 16. /30.43./
Vargyassy vezérőrnagy
23.k.[önnyű] hadosztály pk. [parancsnok]
A tisztek előtt ismertettem a parancsot!
A feladatot nem látták nagynak, mert a falu keleti peremén ott van 12 emberünk az ügyes szakaszvezetővel.
Ki vállalja?
–Parancs! – szólt Lőrincz Győző. –Szíveskedj megadni az erőt, az indulás időpontját, és a lebonyolításhoz szükséges utasításokat!
–Az erő 10 géppisztolyos katona! Három szánt fogsz kapni, mert az őrsöt is haza kell hozni! Indulás 13 óra 30 perckor! Felvételezel egy liter 4 deci rumot, mert összesen 27-en lesztek. Rád bízom, hogy az italt mikor adod ki az embereknek! Felvételezel még a géppisztolyokhoz 3-3 tárat, valamint fejenként 6-6 gránátot!
–A lebonyolítás?
–Nagyobb méretű akcióba ne sodródj! Csak olyan tüzet alkalmazz, amely a feladat megoldásához elégséges!
Hazaérkezéskor a hadapród beszámolója:
Embereimmel már 15 órakor a falu közepén voltunk, a fogatokat a falu előtt egy kilométernyire hagytuk.
A helység közepén fellőttem a piros rakétát, jelezve, hogy saját erő közelít. A formák után jelentette Kerekes szakaszvezető, hogy Sosznából század erejű ellenséges gyalogság közeledik a falu felé. Az út közeli elhajlásától nem lehet őket látni.
Két katona ott figyel!
Néztem az utat a kanyarig!
Kilométernyi távolság lehetett!
A szakaszvezető már kiáltott is:
–Ott! Ott jönnek az embereim!
Sokáig nem tanakodhattunk!
Határoztam:
–Az utat a körvédő állásokból az őrsparancsnok vezetésével az őrs fogja védeni! Jobbról, balról, a kertekből 5-5 fő tüzel! A szakaszvezető őrséből egy ember hírvivőnek velem marad!
Perceken belül minden ember fedezékben volt! A tervet értették!
–Az esetleges visszavonulás? – kérdezte Kerekes.
–Utasításomra lépcsőztessen! Ahogy a helyzet követeli!
Én és az ebek
1943. január 21-22.
A Doni Csaták utolsó napjai.