Magyar Krónika
Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából XII
Magyar Krónika 2023. 01. 26. kanadai hírekFAGGYAS SÁNDOR
ESEMÉNYEK Tovább
MIKOR LESZ VÉGE A HÁBORÚNAK?Kilenc órakor keltem föl. Elmentem a kávéházba reggelizni. - Mikor lesz már vége ennek a háborúnak? - kérdezte tőlem a pincér. - Bizony, sejtelmem sincs róla - feleltem. Reggeli után a borbélyhoz mentem. - Lesz-e valaha vége ennek a borzasztó háborúnak? - kérdezte a mester.
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
„Láttam a nagy csapást, a zűrzavart, a sereg pusztulását. Láttam a kegyetlenségeket, tehetetlenséget, fejvesztettséget. (…) Nem, nem lehet hűen leírni a szenvedéseket, melyek halálhörgéseikkel beterítették a harcteret és az ég felé kiáltoztak!” – írta műve bevezetőjében vitéz Erdélyi Béla, aki hadnagyi rendfokozatban, embereiért felelős tisztként élte végig a magyar 2. hadsereg katasztrófáját a Donnál a 108/2. század kötelékében. Január 30-áig tartó sorozatunkban az ő Vér és acél – Keleti frontnapló – Don, 1942/43. címen megjelent visszaemlékezéseiből szemlézve emlékezünk a 80 évvel ezelőtt történt borzalmakra.
Magyar honvédek egy zsákmányolt szovjet T–28 típusú közepes harckocsival és egy Polski Fiat 618-as rádiós gépkocsival a keleti fronton, 1942
(kép forrása: Fortepan / Fortepan)

1943. január 23.
I.
Fél 9 órakor parancs érkezett új zászlóaljamtól:
„Hadnagy úr, mint a 108/2 század parancsnoka, ma végeztessen felderítést tiszt által vezetett egységgel, s állapíttassa meg, hogy vannak-e orosz csapatok Belij Kolodesben?
Ma 21 óráig tegyen jelentést e felderítés eredményéről.
                                                                                      Szűcs százados

Melléklet
                                                                                      9. sz. melléklet
.sz/23.k.ho. 1.o. 43. 1. 23.                            Szügyi ezredes parancsnokságának
                                         Intézkedés Nowy Oskol védelmére
                                                  Stary Oskol 1:300.000
Nowy Oskol védelmét a VII. hadtestparancsnokság rendeletére 43. 1. 22-én 14h-tól v.[itéz] Matláry ezredestől átvettem.
…....................................
b. Északi védőkörlet parancsnoka: Szűcs András százados.
Szügyi ezredes csoportja a védpállás elfoglalását 1. 23-án 15h-ig fejezze be.
Szűcs százados az állások teljes megszállását, a védőállás kiépítésének mértéke szerint hajtsa végre.
…....................................
Nowy Oszkol, Tokaji u. 16. /30.43./
                                                                   Vargyassy vezérőrnagy
                                                        23.k.[önnyű] hadosztály pk. [parancsnok]
A tisztek előtt ismertettem a parancsot!
A feladatot nem látták nagynak, mert a falu keleti peremén ott van 12 emberünk az ügyes szakaszvezetővel.
Ki vállalja?
–Parancs! – szólt Lőrincz Győző. –Szíveskedj megadni az erőt, az indulás időpontját, és a lebonyolításhoz szükséges utasításokat!
–Az erő 10 géppisztolyos katona! Három szánt fogsz kapni, mert az őrsöt is haza kell hozni! Indulás 13 óra 30 perckor! Felvételezel egy liter 4 deci rumot, mert összesen 27-en lesztek. Rád bízom, hogy az italt mikor adod ki az embereknek! Felvételezel még a géppisztolyokhoz 3-3 tárat, valamint fejenként 6-6 gránátot!
–A lebonyolítás?
–Nagyobb méretű akcióba ne sodródj! Csak olyan tüzet alkalmazz, amely a feladat megoldásához elégséges!
Hazaérkezéskor a hadapród beszámolója:
Embereimmel már 15 órakor a falu közepén voltunk, a fogatokat a falu előtt egy kilométernyire hagytuk.
A helység közepén fellőttem a piros rakétát, jelezve, hogy saját erő közelít. A formák után jelentette Kerekes szakaszvezető, hogy Sosznából század erejű ellenséges gyalogság közeledik a falu felé. Az út közeli elhajlásától nem lehet őket látni.
Két katona ott figyel!
Néztem az utat a kanyarig!
Kilométernyi távolság lehetett!
A szakaszvezető már kiáltott is:
–Ott! Ott jönnek az embereim!
Sokáig nem tanakodhattunk!
Határoztam:
–Az utat a körvédő állásokból az őrsparancsnok vezetésével az őrs fogja védeni! Jobbról, balról, a kertekből 5-5 fő tüzel! A szakaszvezető őrséből egy ember hírvivőnek velem marad!
Perceken belül minden ember fedezékben volt! A tervet értették!
–Az esetleges visszavonulás? – kérdezte Kerekes.
–Utasításomra lépcsőztessen! Ahogy a helyzet követeli!

Én és az ebek
1943. január 21-22.
A Doni Csaták utolsó napjai.

Tegnap meghaltam,
havak zugását hallgattam.
Halálom előtt
apró emberkék fejszéket
hajigáltak felém.

Egy vadult cirmos is fujt,
krákogott előttem,
nem tetszhetett neki
kemény tekintetem.
Sátoros cigányok
kutyákat uszitottak rám,
veres vicsorral indultak
ellenem, lyuggatott
sisakosak kiáltoztak:
–Nincs kegyelem,
nincs kegyelem!

Gondolkostam:
–a kutyáknak, vagy nekem?
Hadakozni jöttem, tán
a kutyáknak kéne dögleni,
nem nekem!

Véres az arcom, a kezem,
nézem, ömlik a vérem,
repesz szaggatta fel bőrömet,

szél fujja róla kiáltó dühömet.
Dühöngök, futnak a kutyák,
csattog a vihar, lángol
a hó, meg a tér, futnak
a cimeres ebek, maradok én!
Rian az Oszkol, fröccsen
a vér, futnak a kutyák,
de hová? Dühöng az ágyú,
dühöng a tank és dühöng a tél!  
Múlt-kor