Az idei keretmese az 1849-1867 közötti időszakról szólt (Bach korszak), a világosi fegyverletételtől a Kiegyezésig tartó kort éltük át. A tábor rögtön kihívással indult, hisz az éppen csak felvont magyar lobogót levetették az osztrákok, akik hűségeskűt is követeltek táborozóinktól. Mivel egy csoport nem volt hajlandó “unser kaiser-t” kiabálni, ők a megmentett magyar zászlóval inkább emigrációba mentek.

Az otthon maradtak (állótáborunk) magyarjai megpróbálták ott bosszantani a nyakukon ülő osztrákokat, ahol csak tudták… pl. a Habsburg zászlót is ellopták, amiért szigorú Nutella-megvonásban részesültek. A bujdosók 12 kajakkal indultak útnak. Megerőltető napokat éltek át az emigrációban. Aki emigrál, csak kevés felszerelést vihet magával. Az élet (vízi)útján hánykolódtak, szűkösen aludtak és ki voltak téve napnak, viharnak egyaránt. Érdekes volt viszont, hogy egy hosszú evezés után mindig maradt energiájuk vízijátékra, legyen az pingpong-labda gyűjtés a vízen vagy kajakba mászás mélyvízben.

Megtanultak felhőszakadásban tábort verni, főzni és tábortüzet tartani a kajakállványra feszitett ponyvák védelmében. A 36 kilométeres úton (részben vízen, részben teljes felszerelésével vállán gyalogolva) megedződve tértek vissza az állótáborozók otthonosabb körülményei közé és azzal a jó hirrel, hogy az emigráció magyarjai sikeresen tárgyaltak a külhoni háborúi miatt meggyengült osztrák vezetőkkel egy új paktumról. Az otthon maradtak Bocskai ruhát készítettek. A fiúk magyar bajuszt viseltek, a lányok csipkés zsabót varrtak, mig az osztrákok ferencjózsefes pofaszakállt növesztettek. Viziportyán tanulták az evezés csínját-bínját, volt őrsi főzés és óriás képeslapot küldtek a császárnak a magyarok kéréseivel, beleértve a több sajtószabadságot de a Nutella-elvonás eltörlését is. A helyzet jobbra fordulásáig lecsóval, szalonnás túrós csuszával és paprikás krumplival őrizték hazaszeretetüket, amit az osztrákok sem utasítottak vissza.

A mozgótábor visszaérkezésével megnyílt az út a Kiegyezés felé s az óriási felhőszakadást követő napon, maga Ferenc József császár is a táborba érkezett. A bujdosásról és bosszantásokról szóló tábortüzek után most végre egy ünnepélyes tűz volt, amin előbb a Császár, majd minden magyar és osztrák tag is aláírta a Kiegyezés nagy oklevelét. Volt is dínom-dánom, közös vízi olimpia, számháború, Farkas-játék és sakkverseny. Még a millió szentjánosbogár is nekünk villogott.             

Hamar eljött a tábor vége, amikor Andrássy és Deák az utolsó tábortűzön már a jövőbe is láttak. Mi is lehetett volna más a tábori emlék, mint egy kis kokárdával   diszitett magyar bajusz… Köszönjük a montreáli és bostoni vezetők sok segítségét, öröm volt a végig jó hangulatú közös tábor! Meg is fogadtuk, hogy ezeket a jövőben is folytatjuk és nem várunk a következővel újra egy évtizedet! Ja! Ja! Jaaaa!
A 2-es, 23-as, 28-as és 37-es csapatok nevében: a Krónikások